Mit adtak nekünk az ógörögök?

Az ógörög nyelv szelleme című kötet szerkesztői bosszankodtak, hogy nem egy magyar, hanem két francia írta meg a könyvet. Szappanos Gábor írásából kiderül, miért.

Ha van könyv, amely nem lesz tömegolvasmány Magyarországon, akkor Jacqueline de Romilly és Monique Trédé Az ógörög nyelv szelleme című műve biztosan az. A magas kultúrának általában rosszul áll a szénája a mai világban, lassan a válogatott kevesek kedvtelése lesz csupán. Ráadásul a kiadvány egy holt nyelv szellemével foglalkozik! Az ógörög már régóta kihullott a magyar közoktatásból, akárcsak ikertestvére, a latin; mindkettő a nemzetgazdasági szempontból „improduktív” klasszika-filológia tanszékek falai közé szorult.

Ha az idegen nyelveket kevéssé ismerő Magyarországon valaki mégis nyelvtanulásra szánja magát, elsősorban a hasznossági elv alapján dönt: angolul vagy németül tanul, attól függően, melyiket kamatoztathatja jobban  munkájában. A magyarok túlnyomó többsége valamely indoeurópai nyelvet választja, mert ezek az Európában „őshonos” kódrendszerek uralják jelenleg az egész világot: bárhova megyünk is a glóbuszon, angolul, spanyolul vagy franciául szinte bárhol szót tudunk érteni.

Viszont bármilyen távolinak és haszontalannak tűnik is egy nehéz, de gyönyörű holt nyelv, emlékeztetnünk kell rá, hogy egész európaiságunk egyik pillére – a kereszténység mellett – a görög–római kultúra. És a tartópilléreket nem árt néha tatarozni és nagy becsben tartani.

A Jacqueline de Romilly és Monique Trédé alkotta francia szerzőpáros könyve abban segíthet, hogy ráirányítsa a művelt magyar olvasók figyelmét az ógörög nyelv és kultúra fontosságára az életünkben. Emellett emlékeztet minket arra, hogy az antik „szellem” szinte mindenhova elkísér bennünket modern világunkban.

Elsősorban és alapvetően magának a nyelvnek néhány jellegzetességét elemzik közérthető módon, tehát művük nem szakmunka, hanem az igényes és érdeklődő közönségnek szánt ismeretterjesztő mű. Ennek ellenére nem árt, ha tudunk franciául vagy más indoeurópai nyelven, esetleg latinul, mert akkor még jobban megérthetjük a szerzők szándékát: tudatosítani szeretnék, hogy a görög kultúrával kelünk és fekszünk – ha időközben meg is feledkeztünk erről.

Nyelvünk, műveltségünk, azon belül irodalmunk és a filozófiai, valamint a tudományos gondolkodás keretei, nemkülönben közéleti aktivitásunk, politikai rendszerünk mind-mind a görögségig és annak nyelvéig nyúlnak vissza, abból táplálkoznak mind a mai napig. Furcsa paradoxon, hogy a szó eredeti értelmében az ógörög holt nyelv ugyan, mégis nap mint nap újabb kifejezések születnek belőle az univerzum és belső világunk frissen felfedezett jelenségeinek megnevezésére – erre utal a könyv egyik beszédes fejezetének címe is: Egy holt nyelv különös életereje.

A szerzők mindenekelőtt a görög hajlékonyságát, árnyalatgazdagságát és örökös megújulási képességének bizonyítékait tárják az olvasó elé. Azt mutatják be, miképpen tette lehetővé a nyelv a görögség irodalmának, filozófiájának és tudományos gondolkodásának káprázatos kivirágzását és fejlődését. Arra is kitérnek, mindez hogyan gyűrűzött tovább a középkoron és az újkoron át a XXI. századig az európai kultúrában.

Bár a „mi lett volna, ha…” típusú kérdések teljesen meddők, ebben az esetben mégis felvetendők. Annál is inkább, mert a könyv magyar szerkesztői is szabadkoznak miatta. Például azt állítják, hogy sokkal jobb lett volna, ha a könyvet magyar szerző írja, mint annak idején Borzsák István A latin nyelv szelleme című munkát 1942-ben. Hiszen a görög és a magyar nyelv között meglepően sok nyelvtani, strukturális, gondolkodásbeli és prozódiai hasonlatosság van. Többek között az, hogy mindkettőben igen sok nyelvi árnyalat kifejezésére alkalmas a szabad szórend, mindkettő meglehetősen archaikus természetű, valamint hogy a ma élő európai népek nyelvei közül szinte csak a magyar képes visszaadni teljes szépségében a görög időmértékes verselés élményét – ellentétben a terjengős franciával, amely közelebbi rokona ugyan a görögnek, mégis több szempontból távolabb áll tőle, mint a nem az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó magyar.

Ez az ógörög nyelvről szóló karcsú, de tartalmas könyv hallatlanul érdekes szellemi utazás egy különleges világba, amelyet ma már a művelt emberek többsége is csak félig-meddig ismer. Hiszen a görögség szellemi produktumai – a költők, írók, filozófusok, tudósok és a történetírók munkái – szép számmal olvashatóak ugyan magyarul a remek magyar fordításkultúrának köszönhetően, de igen kevesen ismerik magát a közeget, a nyelvet, amely lehetővé tette a világ egyik mindmáig legnagyobb, legtartósabb kultúrájának létrejöttét és egészen napjainkig tartó vitalitását.

Szappanos Gábor

Jacqueline de Romilly – Monique Trédé: Az ógörög nyelv szelleme. Fordította: Vargyas Brigitta. Typotex, Budapest, 2014.