Idő és írás

Dragomán szerint az időn kell a legtöbbet gondolkodni, amikor írunk, Markó úgy véli, szabadverset alkotni nehezebb, mint kötött formájú költeményt, Láng Orsolya és Kalapos Éva Veronika szeret több műfajjal kísérletezni – az idei FISZ-tábor fontosabb programjain jártunk.

IDŐ ÉS ÍRÁS

 „Ha írni akartok, az idővel kell a legtöbbet foglalkozni” – tanácsolta a FISZ-tábor lakóinak Dragomán György, akivel Szekeres Nikoletta irodalomtörténész beszélgetett. A délelőtti műhelymunkák agytornái és a tikkasztó hőség ellenére sokan voltak kíváncsiak a közismert, marosvásárhelyi születésű íróra, hiszen irodalmat árnyékba húzódva is lehet hallgatni.

„Olyan könyvet akartam írni, mint a Sátántangó”

– jegyezte meg a Máglyáról Dragomán, nagy derültséget váltva ki. Majd komolyra fordítva a szót a regénybeli időről, ennek megformálásáról mesélt bővebben A pusztítás könyve című első regénye kapcsán. Egy valós idejű könyvet szeretett volna kreálni, amely annyi idő alatt történik meg, mint ahogy leírja, független attól, hogy izgalmas vagy unalmas az esemény. A  fehér király esetében az érdekelte, hogyan lehet nagyon szubjektív monológot írni, amelyből kibontakozik, hogyan és mit látni egy belső nézőpontból.

A női hang a Máglyában plusz csavart ad a történetnek, az első menstruáció, az első fürdőruha felpróbálása izgalmas elbeszélői nézőpont – terelődött a beszélgetés a legújabb regényre. Dragomán meggyőződése, hogy írás közben nagyon fontos ellenállni a kísértésnek, ezért nem kéjelegett abban, hogy egy lányról ír. Egyébként nem érdekli a szerzők neme, nem néz meg írófényképeket, nem olvas naplót és levelezést sem. Ha a Máglyát lefordítanák, és nem tudnák, hogy férfi írta, nem zavarná, ha női írót látnának a könyv mögött.

A fehér királyt harminc nyelvre fordították le, film is készül belőle, ám a siker az író szerint az alkotói munkafolyamatot nem befolyásolja, a Máglyát megírni ettől nem lett sem könnyebb, sem nehezebb. Az írás nagyon nehéz, arról szól, hogy egy mondatot alkoss meg jól. Ugyanakkor egy kényelmes fotel is szükséges hozzá, hiszen nagyon sokat kell ülni benne, na meg jó számítógép – mondta útravalóul a pályakezdő prózaíróknak.

Mindhárom regényében nagyon erős a vizuális jelleg. A fehér királyból angol nyelvű film készül, angol színészekkel, nagyobbrészt magyarországi helyszínekkel, lassan a forgatás vége fele járnak – tudtuk meg. Fontos szerepet játszik benne a diktatúra témája, ahogyan a Máglyában is a szabadság és a hatalom kapcsolata érdekelte, mert szerinte minden viszony hatalmi viszony.

Dragomán jelenleg egy újabb regényen dolgozik, és Oroszlánkórus címmel októberben fog megjelenni a novelláskötete. Úgy véli, minden novella mögött van egy regény, A fehér király is azzal kezdődött. Nem akart addig novelláskötetet kiadni, amíg nincs kész a regénye.

Jó szabadverset írni nehezebb

„A versírás nem ünnepi folyamat, hanem életforma, aki ír, akkor is, amikor nem ír. Ha éppen nem írok néhány napig, hiányérzetem van” – fogalmazott a FISZ-tábor másik meghívottja, Markó Béla.

A vele beszélgető Elek Tibor szerint, aki a meghívott alkotói világával tanulmánykötetben is foglalkozott, kevés ilyen magas színvonalon alkotó költő van a kortárs magyar irodalomban. Markó nagyon termékeny, ha fellapozunk egy irodalmi lapot, nagy eséllyel valamelyik versére lelünk benne. Már a rendszerváltás előtt az élvonalbeli költők közé tartozott, aztán politikai szerepet vállalt, majd először gyerekversekkel, később pedig haikukkal, szonettekkel, közéleti témájú feldolgozó versekkel tért vissza az irodalomba.

Verset írni, véli Markó, valóságon kívüli, ihletett állapot, nem hasonlítható a prózaírói munkához, de nem jó ilyen szempontok szerint tenni különbséget a kettő között. Legutóbbi három, szonetteket tartalmazó kötete – Visszabontás, Festékfoltok az éjszakán, Elölnézet – kapcsán elmondta: versnaplót szeretetett volna írni, eltökélte, hogy két-három naponként megverseli azt az élményt, amelyet épp fontosnak tart. Aztán rádöbbent, hogy ez hosszútávon felőrli, kockázatos így gondolkodni, de kétségtelen, hogy a kötetek némiképp naplószerűek.

Nemrég Passiójáték címmel, Részeg Botond illusztrációval szonettkoszorú-kötettel jelentkezett Markó. A képzőművészeti alkotásokra, vallási témákra írott költemények külön színfoltok lírájában, ám a költő szerint a verseknek önmagukban, a festmények nélkül is érvényeseknek kell lenniük. Szonettet írni kihívás, jó szonettkoszorút alkotni még inkább, mert a versforma könnyen öncélú játékká válhat. A Passiójáték a Kálváriáról szól, de az emberi szenvedéstörténetre is reflektálni kíván.

Markó a pályakezdőknek azt tanácsolja, ismerjék meg a kötött formát is, mert csak akkor tudnak igazán tagadni valamit, ha ismerik annak tárgyát. Szabadverset lehet úgy is írni, hogy valaki nem tanulta meg a kötött formákat, ám ezeket ismeretében sokkal fegyelmezettebb versnyelven képes megszólalni. Jó szabadverset nehezebb írni, hiszen a kötött formáknál, így a szonettnél is „van egy kályha, amelytől elindulhatunk”.

A Csatolmány című kötete közéleti verseibe, ahogy Elek Tibor is utalt rá, az elmúlt négy év publicisztikája, erdélyi irodalmárok és közszereplők épülnek be. A meghívott erre reagálva elmondta: hozott anyagból dolgozunk, nincs olyan, hogy izgalmas vagy irodalmias élet, az késztet írásra, ami körülöttünk történik. Az értelmiséginek kötelező véleményt nyilvánítania, az író lelkiismerete nemcsak az irodalmi életről, hanem az egész társadalomról szól, fényűzés lenne lemondani róla.

„Kollázskészítő vagyok”

A FISZ-tábor utolsó estje valóságos irodalmi maraton volt, amely Láng Orsolya Tejszobor című, a FISZ –Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában megjelent kötetével startolt. Gondos Mária-Magdolna elsőként azt kérdezte a fiatal szerzőtől, hogy mennyiben befolyásolta irodalmi indulását apja, Láng Zsolt. A válaszból kiderült, hogy a Tejszobrot Láng Zsolt még csak nem is olvasta. „Nálunk az írásról beszélgetni nem volt tabu, de sose volt téma. Csendesen követjük egymást, és persze büszkék vagyunk egymás munkájára” – mesélte a fiatal írónő, akitől mindenki verseskötet várt, hiszen költeményekkel lépett be az irodalmi köztudatba, a moderátort is meglepte, hogy regénnyel jelentkezett.

„Szeretek több mindennel foglalkozni, azért van így, mert félek a profizmustól, és mert szeretem a dilettantizmus frissességét. Én egy kollázskészítő vagyok, nem fontos, hogy milyen műfajban foglalkoztat épp” – mondta az írónő, mire Gondos megjegyezte: a regény legkevésbé sem dilettáns. A kötet illusztrációit és a borítón látható rézkarcot is a szerző készítette. A képzőművészet mellett zongorázik és animációkat készít, mert nem meri elkötelezni magát egy dolog mellett, szereti „körülpárnázni” magát. Az illusztrációk egyfajta cezúraként vannak jelen, de úgy is lehet értelmezni, hogy amit nem bírt leírni, azt lerajzolta.

A Tejszobor Hal és Madár kapcsolatáról szól, arról az alapvető érzésről, hogy sosem találkozhatnak, mégis „valahányszor Madár árnyéka a vízre vetült, Hal úgy érezte, ha megpróbálná, repülni tudna”.A kötetbenbibliai szövegrészekkel is találhatók – a szerzőt mindig is érdekelték az archetípusok, az istenek, egyiptológus akart lenni. A címnek is van archetipikus jellege, az ártatlanságra, az anyaságra, a női jellegre utal.  A pillanat megragadásának és kimerevítésének problémája, amely a szerzőt szintén foglalkoztatta,  már a könyvet indító két mottóban megfogalmazódik: „Fenomén az, ami megmutatkozik” (Husserl); „fenomén az, ami rejtőzködik” (Heidegger).

Erős nők, impotens férfiak

Kalapos Éva Veronika Arccal a hóban című drámakötete a FISZ alkotói pályázatára íródott. A díjnyertes pályamunka Északkelet-Magyarország kisvárosi és falusi életére reflektál. Érdekessége, hogy női szereplőkön keresztül mutatja be ezt a régiót, a kilátástalanságot, az érzelemmentes környezetet. Erős női alakok, gyenge, impotens férfiak a trilógia szereplői.

Az írónő Láng Orsolyához hasonlóan szeret több mindennel kísérletezni, énekel és újságíróként tevékenykedik, valamit ifjúsági regénysorozatot írt, amely nemrég jelent meg Dac címmel. Az ifjúsági regényt gyorsan írja, filmszerűen pereg a fejében, a szépirodalmat, így a drámákat is jóval lassabban veti papírra. Azért alkot több műfajban, mert nagy benne a közléskényszer. Az írónő énekesi oldaláról is bemutatkozott az esten, Hermann Zoltánnal közösen adtak elő egy rövidebb produkciót.

A zenei intermezzó után a lengyel-magyar fordítói műhely résztvevői olvastak fel, majd a FISZ alkotói pályázatának eredményhirdetése következett. A pályamunkákat Kabai Lóránt és Nyerges Gábor Ádám bírálták el, és főként a líra kategóriában nehéz volt a dolguk. Győztese végül Hyross Ferenc lett, a második díjat Horváth Imre Olivér, harmadikat Purosz Leonidasz kapta. A próza első díját Makai Máté, a másodikat Szerényi Szabolcs, a harmadikat Antal Andrea szerezte meg.

Az est azonban ezzel korántsem ért véget, a műhelymunkákon részt vevő fiatalok felolvasómaratonja jócskán belenyúlt az éjszakába, aztán, aki még bírta szusszal, bulizhatott hajnalig.

Varga Melinda