Széll Zsófia tereitől Theiresziász udvaráig

Számos olyan antológia jelenik meg Magyarországon, amely a terjesztés hiánya és a kevés példányszám miatt szinte el sem jut az olvasókhoz. A 4 az 1-ben sorozatról is elmondható mindez, pedig a Napsziget A Művészetekért Alapítvány már a harmadik kötetével jelentkezik, és a könyvek színvonalát, szerzőgárdáit tekintve sokkal több figyelmet érdemelnének.

A sorozat 2012 óta évente jelenik meg, első darabjában Bánosi György, Merényi Krisztián, Paládi Zsolt és Rimóczi László prózai alkotásai szerepeltek. A második kötet főként a költészetről szólt, Horváth Orsolya, Kiss Judit Ágnes és Simon Adri mellett Debreczeny György műveiből készült egy nívós válogatás.

Az idei antológiában a nemek és az irodalmi stílusok aránya megoszlik: Széll Zsófia és Tóth Irén versekkel szerepelnek, Szappanos Gábor és Batári Gábor pedig prózákkal. A négy szerző között semmiféle hasonlóság, rokoníthatóság nincs. Az eddigi publikációs lista szerint akad köztük több kötetes, viszonylag elismert regény- és novellaíró (Szappanos), számos verseskönyvvel és egy sajátos műfajú regénnyel rendelkező alkotó (Batári), illetve két, eleddig nyomtatott felületeken még soha vagy csak elvétve megjelenő költőnő (Széll Zsófia és Tóth Irén).

Batári Gábor, Szappanos Gábor, Széll Zsófia és Tóth Irén

Kezdjük a sort Széll Zsófiával, akinek önálló kötete még nincs, csak fordításokat tartalmazó könyve, (Turczi István –  Nagyon (Sehr) Hochroth Kiadó, Bp. 2013). Tóth Irénhez hasonlóan  leginkább a világhálóról ismerhetik a versek kedvelői.

A költészeti blokk alkotóira méretezett, egyenként kb. 20-25 oldalnyi terjedelem alapján pontos keresztmetszetet kaphatunk Széll Zsófiáról, a költőről, az anyáról, a szerelmesről, a pszichés gubancaival küzdő és azokat elemző, felettük győzedelmeskedő, izgalmasan változékony egyéniségről, és valahogy mindezekről egyszerre – finoman és ömlesztve, egy olyan kortárs lírai nyelvezet ismerős álöltözetében, amelyet a költőnő sajátos formai-tartalmi kifejezésmódok segítségével képes átigazítani a maga képére és hasonlatosságára. Bizonyos értelemben megdöbbentőnek tűnik, hogy Széll Zsófia szinte teljesen ismeretlen a mai magyar irodalomban, hiszen ott volna a helye a beérkezett alkotók között. Kimunkáltság érződik minden szakaszában, és a rá jellemző, időnként lecsippentett, az értelmezés logikai játékait is felvállaló sorvég-elválasztásaiban. A szövegfolyam kezelése szuggesztív, de sejtető elhallgatások lírai hatáskeltéseit is bátran alkalmazza. Az Ariadné-szerű nőies labirintus-költészetben könnyen elveszhet az ember, a logika és a képzeletvilág annyira üdítően és természetétől fogva egyéni  utakon jár, hogy szoknia, ismerkednie kell vele az olvasónak.

Széll Zsófia tereiből rengeteg elágazás nyílik, köztük olyan szereplőkkel, mint a költőnő magánmitológiáihoz tartozó „félhosszú hajú jégkék” lények. Az idők és az elképzelt terek azonban az esetek többségében mégis összeérnek egymással, és a befogadás intellektuális kalandjai egy különlegesen vibráló, eklektikus, mégis finoman letisztult költészetet eredményeznek: „Állomásonként megtorpanó / huzat. Most itt vagy, most / negyed órával arrébb. Időben / mérem a megtett utat. // Most nincs az, hogy mégse. / Hogy nyújtom, de el nem / érem. Most vonalak vannak,  / csak párhuzamok, és a  / kilóméterekkel távolabbi évek.” (Égszíj)

Tóth Irén egészen másféle ösvények felől közelít, hagyományosabb, szókimondóbb, az elmúlt évtizedek hangfekvéseire inkább rezonáló verstermést kapunk tőle. Első ciklusának hősnője egy Lili nevű alakmás, akiről kiderül: próbabábú. Ebben a ciklusban formai szempontból  a szabadversek tűnnek őszintébbnek,  talán a keresetlenségük miatt,  mégis érdemes idézni egy kötött, rímes Lili-változatot, mert az nagyon a helyén van a sikerültebb alkotások közül: „Lili játssza jól kimódolt szerepem / repül a színen szoknyafodra  / hónapok óta csak szerelem / rakosgatom balra meg jobbra / pár szó nem illik sehova sem  // több mint egy éve nincs kilincs rajta / jaj csak a kulcsa el ne vesszen”.

A  Lili-darabokon kívül is találhatunk kidolgozott, illetve improvizatív szösszeneteknek tűnő alkotásokat, nem mindig azonos színvonalon. A nőiség feladatait, a hétköznapokat, az idő múlását megidéző verseket bizonyos fokú, szimpatikus önirónia is átszövi. Néhány költeményből húzni is lehetett volna (pl. A varónő dala, Game over, Ima...), viszont  több más darabban nagyon jók az átvezetések: a könnyed hangvétel és a súlyos tartalom nem okoz disszonanciát. Például a Holnap majd kék lesz című versben: „Tegnap piros volt minden, / mosatlan mögül kelt fel a nap, / és lángba borult a konyharuha. / Tegnap tilos volt minden, / tíz miatyánkra ítélt a pap,  / és szemfedél borult apura. / Húsvétkor volt a temetés, / és nem jött feltámadás.”

Szappanos Gábor a tőle megszokott, magas színvonalú prózával jelentkezik, amelyik szorosan illeszkedik az életmű egészébe. A Szindbád a léghajós egyszerre modern kori Krúdy-nosztalgia és a nagy előd, Szindbád történeteit alaposan áthangszerelő, lassan mennyiségében is közelében járó, esztétikai értelemben pedig a mester emlékéhez méltóan elmélyült, sok szálon futó, mégis olvasmányos  novellafüzérek egyik új darabja.

Batári Gábor feltételezhetően  a Theiresziász király udvarában című könyvéből származó részletekkel szerepel az enciklopédiában. Érdekes gondolatmenetet olvashatunk a különféle aiónok, fejbörtönlakók, asztráltestek természetéről. Batári  írásai emberfeletti és előtti terekben játszódnak, ahol egy közönséges logikát messze meghaladó gondolkodás- és beszédmód dívik: eposzi durvaságok és kalandos feltámadások, csavaros pohárköszöntők és pletykásan elmesélt idő- és térbeli kiruccanások. Talán Joyce, Szentkuthy vagy Hamvas regényeinek néhány „őrültebb” lapja is beszüremlik Batári prózáiba, egy felturbózott Ragnarökből és óind időszámításokból, görögöktől, sci-fi, fantasy és lányregényekből  átvett, összegyúrt, zseniális és sületlen történetfolyamokká kerekedő életműbe. Batári könyveinek örök hőse, Von Vogüssen, az 1666-os esztendőben a Jóreménység foka környékén ingó szélhajó utasa és egyben világírója, aki most különös kíséretével épp Theiresziász király udvarába látogat.

A 4 az 1-ben antológia-sorozat legújabb darabja tehát nívós és sokszínű kiadvány. Talán még a digitális irodalom végső győzelme után sem hiányozhat majd a jó könyveket, helyesebben könyvritkaságokat gyűjtők polcairól.

4 az 1-ben  (3. kötet) (Széll Zsófia, Tóth Irén, Szappanos Gábor, Batári Gábor) –  Napsziget A Művészetekért Alapítvány, Budapest, 2014.

Boldogh Dezső