Hipnotizáló erejű Frei-akcióregény

Egy kétségbeesett apa, francia titkosügynök lánya elvesztése után végigjárja Európa és Ázsia háborús zónáit. Közben olyan szálakra bukkan, amelyeket a konteók rajongói bátran szőhetnek tovább Frei Tamás regényének olvasása után. Az Agrárbárókat Tóth Mihály értékelte.

Frei Tamás nemzetközileg is ismert riportert, elemzőt és újságírót aligha kell bemutatni az olvasóknak. Hiszen a magát kiválóan menedzselő Frei immár quatrológiát jegyző kortárs regényíró is. Bő egy évtizede külföldön él, saját állítása szerint manapság elsősorban kávéval foglakozik, de legalább fél szemét Magyarországon tartja.

Legújabb kötete, vagyis az André ciklusban negyedikként, november elején megjelent Agrárbárók a sorozat többi darabjához hasonlóan akcióregény. A főhős, André Calvi egy személyben lányos apa, elpusztíthatatlan idegenlégiós és a francia titkosszolgálat embere. Szépen csiszolt ékköve az idén 55 éves jubileumát ünneplő James Bond ügynöktípusának. Profi, felkészült, hősi halálra teremtett karakter. Viszont magyarabb, mint brit kollégája. Idegen tőle James Bond hidegfejűsége, és inkább a cselekvés, mint a cizellált technikai és elméleti megoldások híve.

A rendkívül sok helyszínen játszódó és igen bonyolult belső idősík-váltások mentén szerveződő történet kezdetén André kislányának óvodájában bombamerénylet vet véget a főhős Nizzában felépített új életének. Calvi első dühében testestül-lelkestül veti bele magát a merénylő megbízója utáni hajszába, végigjárva Európa és Ázsia aktuális háborús zónáit. Végül Ukrajnában köt ki, ahol rá kell ébrednie, hogy sosem léphet tovább, már sosem élheti nyugalomban az életét, amíg egyetlen szállal is kötődik a régihez. André számot vet helyzetével, korábban elkövetett hibáival, és elhatározza, hogy kerül, amibe kerül, elvarrja a múltba vezető szálakat. Természetesen semmi sem történhet ilyen egyszerűen egy majdnem ötszáz oldalas akcióregényben. Már csak azért sem, mert a kötet alcíme: Magyarország az oroszok fogságában.

A regény leginkább helyszínek szerint tagolható történetében Frei sötét, már-már disztopikus világot fest elénk, melyben elképesztően gazdag, ugyanakkor rövidlátó és önző hazai agrároligarchák, az olajból és egyéb nyersanyagokból mérhetetlen vagyonokat szerző multimilliárdosok a strómanok. André mellett nagy hatalmú orosz ügynökök és ambiciózus amerikai szuperkonszernek örökösnői a kulcsszereplők. Minden eladó, nincs, amit meg ne lehetne venni pénzért, befolyásért, bosszúért, legyen az Ukrajna területeinek elcsatolása, a magyarság múltja, jelene és jövője, vagy akár egy óvodányi ártatlan gyermek élete. Ebben a kerettörténetnek álcázott, voltaképpeni fő szálban André ellenfelei egy olyan világhoz tartoznak, melyről a hétköznapi embereknek tudomása sem lehet. Ebben a közegben a keményen dolgozó kisemberre mindössze statisztikák alapegységeként gondol a hatalmat birtoklók szűk köre.

Az Agrárbárók műfajának megfelelően fegyveres összecsapások, sikeres és sikertelen fedett bevetések, bonyolult alvilági konspirációk, és még egy műkincsrablás is színesítik a cselekményt. Kár volna tehát számon kérni a könyvön a tényszerűséget. Hiába olvasunk szinte fejezetenként hitelesnek tűnő statisztikai adatokat, hiába hisszük, hogy felismertük a hazai politikai elit karikírozott alakjait, végül nem szabad elfelejtenünk: mindez fikció.

Frei Tamás művének elsődlegesen felvállalt célja a könnyed szórakoztatás. Sajnos éppen e téren hagy némi kívánnivalót maga után az Agrárbárók. A számtalan helyszín- és identitásváltás során könnyen elveszíthetjük a fonalat. Mondhatni Frei Tamás jellegzetes mondatfűzési és narrációs technikája nagy mennyiségben adagolva „hipnotizáló” erővel bír: „Ha lett volna szeme ennek a fémgyümölcsnek, a zöld színű citromgránátnak, akkor az ablakból elemelkedve azt látta volna, hogy egy dübörgő helikopter felé tart. A vasmadár a ház fölött lebegett és épp visszafordult. Ahogy közeledett felé, a gránát észrevette volna a félretolt ajtóban beszíjazva ülő géppuskás katonát, és látta volna, ahogy az megpillantja őt. Aztán egyetlen elhűlt másodpercre rajta felejti a tekintetét, végül lenéz oda, ahonnan ő jön. Le a második emeleti ablakra. […] Épp befordult szembe, ránézett a helikopterben ülő géppuskásra, a hasa teli volt repeszekkel, mert védőgránát volt ő, ez a típus, vagyis a támadó gránátoknál sokkal több acélszilánkkal teletömve. Épp befordult, összevillant a szemük, vagyis összevillant volna, ha a gránát él, gondolkodik és lát.”

A kötet legfőbb hiányossága, hogy elég kevés eszközt használ az olvasó „megmozgatására”. Sok helyen alkalmazza a szóismétlést, amely után hatásos állóképekkel nyomatékosítja mondandóját: „Lidérces, lidérces, lidérces. Nem jutott más szó eszébe. Libéria, Szomália, Afganisztán…. André megjárta már az embergyártotta poklokat, de még a legborzalmasabb háborús övezetekben is több életet tapasztalt. Kelet-Ukrajna holdkóros világ, játszótere a felfoghatatlan és értelmezhetetlen embertelenségeknek. Így érezte. Hogyan lesz ebből valaha is normális élet? Sehogy! Soha! Az ő életében már biztos nem.”

Egyes helyzetleírásokat azonban az említett eszközök egyikével sem lehet élővé tenni. „Hideg, sáros, esős idő volt. Szeptember vége Kelet-Ukrajnában. Talán öt fok. A nő lehetett akár hatvan éves is, ennek ellenére konyhakötényben, fedetlen karokkal és mellekkel, mezítláb, szoknya nélkül állt a repedezett városi aszfaltúton. Ahogy a rangjelzés, rendszámtábla és bármiféle azonosító nélküli francia katonák elhaladtak mellette, ő lassan utánuk fordult, de nem mozdította a karjában tartott és asztalterítőbe bugyolált csecsemőt. Mintha nem akarná felébreszteni a koszos rongyba csomagolt apró testet. Csak a fejével tekeredett és nézett utánuk. Kiüresedett tekintettel követte Andrét.”

Az André sorozat eddig megjelent köteteihez hasonlóan az Agrárbárók könnyed szellemi kikapcsolódás a hazai és a világpolitika iránt érdeklődőknek, az akcióregények és az ügynökhistóriák, valamint a military fiction olvasóinak. Mindenekelőtt azonban a gazdasági konteók rajongói fogják igazi örömüket lelni benne, mivel az André Calvi körüli szálakat irányító figurák számos álmatlan éjszakára ellátják őket gondolkodnivalóval.

Tóth Mihály

Frei Tamás: Agrárbárók. Alexandra, 2015.