A JAK-tábor zárónapján az osztrák–magyar műfordító műhelyen született alkotásokba nyertünk betekintést, illetve az is kiderült, kik voltak a titkos naplóírók, a rendkívül érzékletes írott „dokumentációt” Bach Máté fotói egészítették ki, aki ráadásként fotókarikatúrát is készített néhány JAK-tagról.

 

A JAK-tábor zárónapján nem annyira sűrű a program, belefér egy kis nyugodt séta a kastélykertben, ahol feldolgozhatja az ember a sok irodalmi ingert. A prózaműhelyesek a strandra mentek Darvasival, a lírások késnek, az esti buli kissé hosszúra nyúlt. Szobatársam hajnalban jön haza, a másik két lány a szomszéd szobából kora reggel kel, egyikük kocogni is jár. Ez itt a végletek tábora

 

Miközben a végleteken elmélkedem, kis asztalra és székekre lelek a lugasban. Ideális tér az íráshoz, a wifijel sem fogható, a beérkező e-mailek vagy a frappáns bejegyzések a közösségi oldalon nem zavarják meg az alkotás pillanatait

 

Ezt a szobrot napok óta figyelem, visszafele lencsevégre kapom, hiszen ez is a tábor, na meg az Esterházy-kastély egyik látványossága

 

Az ebéd utáni JAK-közgyűlést követően a tábor osztrák meghívottjait ismerhetjük meg, az irodalmi táborral párhuzamosan ugyanis műfordítói műhelymunka zajlott. Isabella Breier, Julia Lajta-Novak, Maria Seisenbacher műveit Bartók Imre, Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor ültették át magyarra. Képünkön Julia Lajta-Novak és Fenyvesi Orsolya

 

Lesi Zoltán egyebek mellett a műfordítói munkafolyamatról kérdezi a jelenlévőket

 

Maria Seisenbacher a haiku műfaji jellegzetességeiről mesél

 

Isabella Breier a közéleti témák lírai megjelenítését hozza szóba, a német kortárs lírában egyébként gyakori a közéleti költészet művelése

 

Mezei Gábor elgondolkodik ezen

 

Bartók Imréről – akinek remek érzéke van a műfordításhoz – kiderül, naplóírásban is vérprofi

 

Egy kis ízelítő a haikuk világából

 

Fenyvesi Orsolya és Isabella Breiner felolvasás közben

 

Julia Lajta-Novak számára fontos a személyesség, alanyi költészetet művel. A költő felolvas néhány szemelvényt a kötetéből, amelyet a műfordítók átültettek magyarra is

 

Lesi Zoltán a műfordítás és eredeti mű viszonyáról faggatja a jelenlévőket

 

Kiss Noémi a közönség és Nemes Z. Márió kalapja

 

A kevés, de lelkes közönség. Az utolsó napon mintha megfogyatkoztunk volna

 

Írók felfújható zebra és földgömb társaságában. Le se tagadhatnák, hogy strandra készülnek, vagy épp onnan jönnek

 

Németh Dorka és a fagylaltevés érzékletes pillanatai. A közelben nagyon hangulatos kávézó található, ahol fagyit és egyéb ínyencségeket lehet vásárolni

 

Alkonyi csendélet fiatal költőkkel és prózaírókkal

 

Gaborják Ádám elbúcsúzik a táborlakóktól, de még mielőtt véget érne az idei tábor, kiderül, kik is írták a titkos naplókat

 

Bartók Imre és Tóth Kinga felolvassák tábornaplóikat. A vicces részleteknél jót derül a közönség, de vannak benne érzelmes passzusok, szarkasztikus elemekkel tűzdelt élménybeszámolók is a szakmai előadásokról, könyvbemutatókról. Bartók Imre nem kíméli például Fehér Renátót, aki az első este a rendszerváltás után született szerzők antológiabemutatóján megkérdezte a jelen lévő alkotókat, milyen élményük volt a rendszerváltásról. De azt is megjegyzi, hogy az idei legjobb táborelőadás-cím a Karafiáth–Szőcs–Sirokai–Czapáry beszélgetésé: Ihlet, idegállapot, összművészet. Mi is erre voksolunk. Egy jó cím életmentő lehet egy délutáni program számára, ezzel lehet a közönséget a strandról és a kocsmából a könyvtárszoba előadóterébe csalogatni

 

 

A mosolygós, energikus, mindig jókedvű Tóth Kinga naplói novellaként is megállnák a helyüket, cizellált nyelv, nagyon megkapó egyéni stílus jellemzi őket. A huncut naplóíró elterelte magáról a figyelmet, így a táborlakók nem is sejtették, hogy ő az egyik titkos megfigyelő. Kingánál egyébként mini gyógyszertár működött, a náthások, na meg a másnaposok megmentője volt

 

Az idei JAK-tábor az egyik legszínvonalasabb nyári irodalmi rendezvény volt, sokszínű, minden témát körüljáró előadásokkal, kerekasztalokkal, könyv- és antológiabemutatókkal, fergeteges bulikkal, jó hangulattal, csodaszép környezettel tette izgalmassá az irodalomra éhes alkotók és műkedvelők öt napját. Reméljük, hogy a gazdag könyvtár senkit sem vitt kísértésbe, s nem vitt magával egy-egy szuvenírt

Varga Melinda