A JAK-tábor negyedik napján az írószervezetek politikai-közéleti szerepvállalásáról, focizó írókról és női irodalomról is szó esett. Az éjfélbe nyúló program akár irodalmi maratonként is felfogható.

 

Hogyan vállaljanak szerepet a különböző ideológiákat képviselő írószervezetek a kultúrpolitikai és a magyar közéletet érintő kérdésekben – fontos, ugyanakkor kényes témákat érintő beszélgetéssel indult a JAK-tábor negyedik napjának délutáni programsorozata. Bojkott vagy a párbeszéd célravezetőbb a magánbeszélgetésekben is egyre gyakrabban fölmerülő irodalompolitikai kérdésekre – Gaborják Ádám, Gács Anna és Fehér Renátó erre próbáltak választ találni. Egyértelmű megoldás nincs a különböző ideológiák mentén kialakult konfliktusokra, abban azonban egyetértettek, nem szabad személyes sérelemként kezelni az esetleges véleménykülönbségeket, hanem szakmai stratégiákat kell kialakítani azzal kapcsolatban, hogy is állunk hozzá a jelen magyar közélethez és kultúrpolitikához. A vita tárgyát képezte a Tokaji Írótábor is

 

Gács Anna, a Szépírók Társaságának elnöke szerint a Tokaji Írótábor a magyar kultúra egészét szeretné reprezentálni. Ezt a retorikát használja akkor is, amikor egy álkuratóriumot hoz létre, ahol senkinek nem adnak szót a szó szoros vagy átvitt értelmében. Ezzel az öntudattal fogalmaz meg olyan felhívásokat, amelyek nemhogy problematikusak, hanem olykor kifejezetten támadóak, kirekesztőek. Nagyon kényes kérdés, hogy egy írószervezet részt kíván-e venni, és milyen módon egy ilyen programsorozatban

 

„A Tokaji Írótábor az én mumusom” – fogalmazott ennek kapcsán Gaborják Ádám, a JAK elnöke. Szerinte mindig az adott helyzet dönti el, hogy mi a megfelelő döntés ebben a kérdésben. A probléma gyökerei jóval messzebbre nyúlnak vissza, nem szabad elfelejteni, hogy az írószervezetek között jó pár évvel ezelőtt milyen konfliktusok voltak. „Van egy rakás kibeszéletlen ügy a tarsolyunkban, amelyet évről évre viszünk magunkkal, és lehet, hogy már tisztázni kéne”

 

A Tokaji Írótáborba meghívást kapott egyébként az R25 antológia is, amely a JAK- füzetek gondozásában jelent meg, de nem külön JAK-programként szerepelt a rendezvényen. Annak kapcsán, hogy a különböző írószervezetek mit támogatnak, a bojkott gyakran felmerül. Gaborják szerint nem biztos, hogy a legmegfelelőbb megoldás az elzárkózás. A táborban egyénként a Műút, a Tiszatáj és egyéb folyóirat- bemutatók is voltak már, rendszeres látogatója Kukorelly Endre és Petőcz András és még lehetne sorolni a neveket. „Nem érzem annyira gáznak ezt a műsort, hogy ne lehetne jelen benne az R25 antológia” – vélte a JAK elnöke

 

A beszélgetést moderátora, Fehér Renátó kérdései nemcsak a művészeti és irodalmi ideológiák mentén felmerülő véleménykülönbségekre hívták fel a figyelmet, hanem arra is, hogy az írószervezetek olyan mindennapjainkat érintő kérdésekre reagáljanak valamilyen formában, mint a paksi atomerőmű építése, a migránsok helyzete, a magyar–szerb határon épülő kerítés vagy a magyar nemzeti alaptanterv. A két írószervezet képviselője egyetértett abban, hogy a magyar nemzeti alaptanterv kapcsán helyénvaló hangot adni a véleményüknek, akár egy nyílt levél formájában is, ám Paks vagy a migránskérdés ügyében inkább valamilyen ehhez kapcsolódó irodalmi-kulturális programmal érdemes állást foglalni

 

Kiss Noémi és G. István László a közönség soraiban. A rendezvényre egyébként több közismert író-költő volt kíváncsi, annak ellenére, hogy a strandidő sokakat a Balaton-partra vonzott hűsölni

 

Csuhai István, az ÉS versszerkesztője is így tett

 

Mán-Várhegyi Réka kissé elérzékenyült a téma kapcsán, szerinte nem jó megoldás a távolmaradás, a bojkott. A beszélgetés résztvevői bár egyértelmű választ nem tudtak adni, hogy mi a megoldás, hogyan kell reagálnia az írószervezeteknek a kultúrpolitika és a közélet problematikus kérdéseire, abban egyetértettek, hogy nem kell politikai manifesztummá tenni a megnyilvánulásokat, de az írószervezetek kultúrpolitikai karakterét autentikusan kell képviselni

 

A végén a gyerekek is bekapcsolódtak, a fiúk kis magánszáma felüdülés volt a komoly témát firtató előadás után

 

Ez már az ebéd utáni szieszta, ahol ugyancsak előkerülnek a kultúrpolitikai kérdések, de szerencsére nem csak erről folyik a beszélgetés. Egy erdélyi számára az irodalmi élet ilyen irányú átpolitizáltsága nagyon fura, szerencsére Erdélyben csak egy írószervezet van, s nem alakultnak ki ilyen irányú konfrontációk az írók, költők és ideológiák mentén

 

Egy írótáborban írni is kell

 

Fehér Renátó a délutáni verőfényben, azért ez jóval derűsebb arca a költőnek, mint amikor a kultúrpolitikáról szóló beszélgetést moderálta

 

Délutáni csendélet költőkkel, sörrel, szoborral és cigarettával

 

Áfra János Glaukómája olvasóra lelt

 

Czapáry Veronika és saját készítésű ékszerei

 

Futball és identitás – Gazdag József, Mán-Várhegyi Réka, Kiss Tibor Noé beszélgetése labdarúgás és irodalom kapcsolatáról, amelynek apropója Gazdag József Egy futballfüggő naplójából című tárcakötete volt. Képünkön Kiss Tibor Noé, aki valamikor szenvedélyes focista volt

 

Németh Gábor elmesélte, milyen focicsapatokban játszott, illetve milyen viszonya van a fociról születő irodalmi munkákkal. Fölmerült a beszélgetésben Mándy Iván, Esterházy Péter neve is, valamint a szurkoló és focista identitások kapcsolata

 

Mán-Várhegyi Réka, aki a román–magyar mérkőzések körüli konfliktusokat s ennek kapcsán az identitás problematikáját vetette föl. Egy-egy focimeccs kapcsán tulajdonképpen a világháborús érzelmi konfliktusainkat rendezzünk le – állapították meg a résztvevők. Érdekes felvetés. Az írószervezeteknek is lehetne ilyen konfliktuskezelő meccseket rendezni, tán ez volna az ideológiai konfrontációkra a megoldás

 

Kukorelly Endre szintén nagy focista

 

Az előadás után a tábor férfilátogatóinak nagy része elment focizni, egy-két férfi maradt csak mutatóban. A meccs és az azt követő frissítő zuhany miatt az esti beszélgetések, könyvbemutatók türelmet próbálóan sokat csúsztak. A táborlakókat azonban ez különösebben nem zavarta, elücsörögnek a teraszon, beszélgetnek vagy sétálnak a lugasban

 

Kiss Noémi és Szvoren Edina kötetei csendben várakoztak. Közben elromlott a hangosítás, még többet csúszott a rendezvény, aztán végül csak sikerült megjavítani, elkezdődhetett végre a beszélgetés, amelyet kár lett volna kihagyni, hiszen fontos könyvekről és nem mindennapi írói koncepciókról esett szó

 

Szvoren Edina Az ország legjobb hóhéra című novelláskötetének darabjait tárcaként publikálta, ám meglátása szerint ezek inkább novellák, mint tárcák. A személyesség írásaiban fontos szerepet játszik, de csupán valamiféle írói eszköztárként. Az írás olyan, mint amikor az ember elkezd főzni, és belerak a készülő ételbe mindenfélét. Néha az író nagyon tapintatlan, létező, élő szereplőket is belegyúr a művébe – árulta el Edina

 

Kiss Noémi a Sovány angyalok című könyvével debütált regényíróként. A regény műfaját ugyanis eddig még nem próbálta ki. Számára is fontos az önéletrajzi jelleg, de úgy véli, a magántörténetek átalakulnak az írás folyamán. Az esten fölmerült a női irodalom témája is. A könyvek szerzői és a beszélgetést vezető Mán-Várhegyi Réka úgy látják, a női irodalom mára már teljesen átalakult, míg régebb a női szerzők könyveit önéletrajzi lektűrként kezelték, ma már ritkábban merül fel az ilyen irányú beskatulyázás

 

Szőcs Petra, Németh Zoltán és Bach Máté a könyvbemutatón

 

Az est záróakkordja a Solitude 25/10 című, angol nyelven zajló program volt, ahol Gerevich András, Krusovszky Dénes, Nagy Ildikó Noémi és Angela Butterstein (Akademie Schloss Solitude) meghívottakat Tóth Kinga kérdezte többek között az esten levetített Chronicles of Solitude Manuel Ferrari és Andreas Bolm filmjéről és a filmet körüljáró témákról

 

Gerevich András és Angele Butterstein

 

A már meglehetősen elfáradt közönség. A szinte éjfélig tartó irodalmi programsor litertatúra-maratonként is értelmezhető

Varga Melinda