Dsida költészetének olasz rajongója

Amedeo di Francesco olasz magyarságkutató, irodalomtörténész, a nápolyi L’Orientale Egyetem egyetem tanára volt a vendége Kolozsvárott a legutóbbi Almásy László Kultúrtörténeti Körnek. A Balassi, Zrínyi és Dsida életművével foglalkozó irodalmárt Egyed Emese kérdezte.

Egyed Emese és Amedeo di Francesco

Dsida Jenő a kolozsváriaknak, erdélyieknek különösen fontos költő. Sírjánál találkozni, beszélgetni a Házsongárdi temetőben szimbolikus tettnek számított a hetvenes-nyolcvanas években. Egyfajta csendes lázadás helye volt a Dsida-sír,  mint a  budapestieknek a Petőfi szobor. A költő Miért borulnak le az angyalok Viola előtt? című verse pedig a kolozsvári Monostor negyed Kálvária részét idézi, ahol valamikor a trolibuszok megfordultak – mesélte Egyed Emese, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem professzora a meghívottnak, aki azért is látogatott Kolozsvárra, hogy bejárja azokat a helyeket, amelyek a költőhöz kötődnek.

Amedeo di Francesco eleinte Balassi és Zrínyi életművébe ásta be magát, az elmúlt években azonban  Dsidával foglalkozott a legtöbbet. Az esten elárulta: szakterülete a régi magyar irodalom, így a huszadik századi költőről tizenöt évvel ezelőtt még nem is halott, aztán egyszercsak a garabonciás mitikus alakját kutatván találkozott az Arany és kék szavakkal, valamint a Gyengék imája című verssel. Rögtön beleszeretett a költeményekbe, és Dsida-kutatását a továbbiakban ez a két vers határozta meg. Az egész szakirodalmat elolvasta, különös figyelmet szentelve Láng Gusztáv munkásságának. Ebből a kutatásból egy olasz és egy magyar nyelvű tanulmánykötet  készül, amelyek hamarosan megjelennek. Dsidát az olaszoknak olyan irodalmárokon keresztül szeretné bemutatni, mint Bánffy Miklós vagy Kuncz Aladár. Munkája során a ’gyöngy és göröngy’ Dsidánál gyakran előforduló ellentétpárosát vizsgálja, amely nem egyedi jelenség a magyar irodalomban, Vörösmartynál is szerepel.

A kutató kitért a költő vallásos költeményeire is, amelynek kapcsán megállapította: Dsida katolicizmusa, vallásos versei sokkal összetettebbek, mint gondolnánk. Az Arany és kék szavakkal például szerelmes és vallásos versként egyaránt értelmezhető.

Az olasz irodalmár sajnálkozva jegyezte meg, hogy a rendszerváltás előtt Dsida Jenő nem volt “divatos” Magyarországon, de szerencsére azóta kezd ott is kialakulni egyfajta Dsida-kultusz. Szerinte ez azért is fontos, mert Dsida lírája nagyon hasonlít a kortárs magyar költők verseihez.

Megtudtuk azt is, hogy nem először fordul meg Erdélyben, korábban is gyakran járt erre. Szakdolgozatát Balassi Bálint irodalmi munkásságából írta, kiemelten foglalkozott a költő Szép magyar komédia című drámájával, ebből később könyv is született.  Annak ellenére, hogy Balassi költészetének gazdag szakirodalma van, úgy véli, még mindig nem tudunk róla eleget.

Legalább ilyen alaposan fogalkozott Zrínyi Miklóssal is. Szeretné elkészíteni a Szigeti veszedelem kritikai kiadását. Zrínyi főművének egyébként nem olyan rég látott napvilágot az angol és francia fordítása, s egy olasz költővel együttműködve olaszra is át szeretnék ültetni. A kutató Arany János Zrínyi és Tasso (1859) című tanulmányára hivtakozva az olasz és a magyar költő különleges kapcsolatát is taglalta az esten.

Amedeo di Francesco a híres Monte Cassinó-i bencés apátság lábánál elterülő Cassino városban lakik, innen ingázik Nápolyba, az egyetemre, ahol csaknem negyven éve tanítja magyar irodalomra a diákokat. A budapesti Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság elnöke, gyakran jár Magyarországra különböző tudományos konferenciákra, találkozókra, így a magyarok olvasási szokásait is alaposan ismeri. Érdekességképp jegyezte meg, hogy a hetvenes években a villamoson a magyarok könyvvel a kezükben ültek, sok olvasó embert látott, míg ez Olaszországra ez nem volt jellemző. Az olaszok egyébként nem szeretik a lírát, a próza félig-meddig még él, de a vers nem túl népszerű. A magyarok véleménye szerint jó versbarátok, és sokkal többet olvasnak, mint az olaszok.

A magyar kultúra egyedülálló Európában, s még mindig van érdeklődés iránta, ezért nem árt alaposabban tanulmányozni ezt a régiót. A televízióban mindennap hallunk egyféle Európáról, de  kulturális sajátosságokról a híradók nem igazán beszélnek. A meghívott úgy látja, valódi együttműködésre lenne szükség Nyugat és Kelet között, amelyet ugyancsak kulturális vonalon lehetne megvalósítani.

Egyed Emese zárszóként elmondta: Amedeo di Francesco olyan, mint a garabonciás, aki szellemi értékeket ment át, utaztat egyik kultúrából a másikba.

Az esten egyébként részt vett Bogdán Zsolt is, akinek Dsida-estje nagy népszerűségnek örvend, Erdély és Magyarország különböző színházaiban gyakran látható az előadás. Megtisztelte az estet jelenlétével Vallasek István fizikus is, aki Dsida utolsó lakhelyén, az egykori Fürdő utcai lakásban emlékszobát szeretne kialakítani a költőnek. Az Almásy Kör végén a meghívottnak meg is mutatta azt a szobát, ahol a költői utolsó hónapjait töltötte. 

Az érdekfeszítő előadást követően a közönség megtekinthette Oscar Wilde A Boldog Herceg című drámájának bábelőadását, amelyet Demeter Ferenc vitt színre.

Varga Melinda