Ugrás a tartalomra

Debüt – Sárkány Tímea

Sárkány Tímea versei

 

 

 

 

 

Tizennyolc éves. A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben végezte középiskolai tanulmányait. A kolozsvári BBTE magyar főszak, világ- és összehasonlító irodalom mellékszakának első éves hallgatója. A Helikon irodalmi folyóirat középiskolásoknak meghirdetett irodalmi tehetségkutató pályázatán harmadik helyezést ért el.

 

 

 

Végig

játsszunk gyorsúszást magzatvízben
s ha nyertünk tiltakozva sírjunk fel
 
játsszunk kert sarkába ültetett
szomjas cseresznyemagot
 
játsszunk hajnaloktól hajnalokig
mint csókra vágyó kislányok
 
játsszunk rózsatőt ahogy
hajt tüzesedik s szirma lehull
 
játsszunk magányos halottat
kinek nem jut sirató
 
játsszunk zsíros temetőföldet
mi közé gazgyökérzet vegyül

 

tizennyolc

lopódzva végigjártam a házat
nem akartam hogy anyámék
bolondnak nézzenek de úgy éreztem
látnom kell mindent újból
mintha utoljára
csak tizennyolc vagyok
de hamarosan költözöm
Kolozsvárra
s mielőtt magam mögött hagynék
minden megszokott színt
otthonos illatot
minden éles és tompa
vonalat meg kell figyelnem
mert hirtelen mállik szét
mint az anyai harag
nem szalaszthatom el ezt a
sajátos szombat esti hangulatot
a sötét konyhában sárgadinnye illat
a nappali falát a tévé cikázó fényei festik
a fürdőben száz watt és kazánmeleg
az előszobában a hűs falhoz nyomom
homlokom és feleszmélek szívverésemre
mint biológiaórákon
ahogy hirtelen
kiborul a monoton pillanatból
a belső kényszer
és már ott érezzük
de csak később jut eszünkbe
– tudatosan immár –
halmozni a léha pillanatot
sehol sincs maradhatásunk
de a mostmostban élni is szeretnénk
mert emlékképeink tömkelege már
nem oly keserédes mint a bennelét

 

 

Mire ideérsz

még nem vagy itt
a távolságról és időről
megszűnt vektoriális számadásom
frissen meszelt magány 
párolog végig a házon
hanyatt fekve részeg szívdobogásom 
szivárog piros szőnyeg alá
s a parketta réseibe zsugorodom 
mire ideérsz
megharagszol ha én már nem leszek?

 

 

Szép idegen

 

1.

 

ne bújj el
hadd lássalak még
mielőtt indul a vonat és
kiürül az állomás
és már csak a falak
a betonoszlop a kutyatej
a sínpár az óramutató
emlékezik ránk
megannyi arc közül
némán megőrzik maguknak a titkot
amit észrevettek
rajtam meg rajtad
mit mi nem is sejtettünk
de ők már tudták:
egy vagonon
szemtől szemben
három órát
 
2.
 
csuklódtól fenyőerdő ágaskodik
majdnem könyékig
madarak szállnak belőle
talán megijedtek egy rezzenéstől
nézd bomlik a sötétség
s vele bomolni fogsz te is
de ha leülsz mellém
kiraklak magamból
és akkor már
nemcsak te leszel
nemcsak én leszek
mi leszünk
 
3.
 
mikor kinyújtottad kezed
a ráörökített iránytűn dél
arrafele mutatott amerre lakom
amitől te több száz kilométerre
léteztél eddig és létezel ezután
mégis kellett találkozzunk hogy
ne legyen unalmas
Bukarestig három óra

 

 

Herceg, megjött a tél is

 

dércsókos ajakkal ébred reggel
mohón ölelné alvó lányok mosolyát
felkúszna száz esőcsatornán
hogy illatukba aszalódjon s
karjaik közt andalogjon míg
pilláikból kinyílik
a bús-barna valóság
s ő riadtan kilopózhat
ajtó alatti résen
langyos kéményen
 
lassan jár a mánus
rozsdás levelek közt
bandukol kertről kertre
foszló reményű
dél búg ködösen
 
lassan jár a mánus
az utca utolsó házához érve
délutáni teagőz langya csábítja
fel szobámba s ágyamra roskad
még van ereje szemembe nézni
de mindketten tudjuk
ezt a szerelmet még az idő hangyái se
tudnák átúsztatni pocsolyánk túlsó partjára
 
– Herceg, megjött...
 
s mire kimondanám
a tél első szál cigarettája
bepilizik kisszobánkba
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.