Salvador Dalí litográfiáiból nyílt kiállítás a kolozsvári Bánffy-palota épületében található Szépművészeti Múzeumban. A művész munkái egy bukaresti magángyűjtő jóvoltából kerültek a Kincses Városba, ahol első ízben csodálhattak meg a művészkedvelők eredeti Dalí-munkákat. Képes összeállításunkban az alkotásokból és a megnyitón elhangzottakból kaphatnak ízelítőt.

 

 

 

 

 

 

A Salvador Dalí-tárlatot nagy érdeklődés fogadta: a Bánffy-palota emeleti termébe alig lehetett beférni, sokan a folyósón várakoztak. A munkákat is csak a tárlatmegnyitó után lehetett alaposabban szemügyre venni

 

 

 

 

 

 

A megnyitón a város és a megye román és magyar köztisztségviselői, közismert képzőművészei is jelen voltak

 

 

A tárlat történetéről  dr. Alexandru C. Lungu művészettörténész mesélt. Tőle tudtuk meg, hogy a Kolozsváron bemutatott munkák egy bukaresti magángyűjtő tulajdonát képezik. Az alkotások eredetiségét a művész félreismerhetetlen stílúsa, síknyomtatási technikája mellett az is bizonyítja, mindenik mű Dalí kézjegyével van ellátva

 

Jan de Maere művészettörténésznek, a brüsszeli flamand kulturális központ igazgatójának meghatározó szerepe volt a tárlat létrehozásában. Szerinte Románia azért kiváló helyszín a Dalí-munkák bemutatására, mert itt a „az abszurd és a bizarr kafkai dimenzió nap mint nap kiteljesedik”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tárlat Pantagruel különös álmai címet viseli, huszonkét síknyomtatásos grafikai eljárással készült litográfiát tartalmaz

 

 

 

 

 

 

 

 

A munkákat Ricard Breton azonos címet viselő, 1565-ben készült fametszet-sorozata ihlette, amelyet François Rabelais francia reneszánsz író történeteihez készített. Ebben 120 metszett található, ezt fölhasználva készítette el Dalí 1973-ban az itt látható alkotásokat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dalít gyakran foglalkoztatták az álmok, ezek a bizarr figurák valóban olyanok, mint valami álombéli szereplők

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  De akár egy bizarr felnőtt mesehős is lehetne egy-egy alkotásbéli szereplő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tárlatot méltató francia művészettörténész szerint ezekben a munkákban Dalí az abszurd, a fantasztikus, a rémséges és az erotikus elemeket kapcsolja egymáshoz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezen az alkotáson a legszembetűnőbb Jan de Maere állítása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amit itt láthatunk, az az elme aberrációja, amelyet tanulmányozva a befogadó maga is Dalívá válik rövid időre – állapította meg a litográfiák kapcsán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A művészettörténész csak úgy sziporkázott a megnyitón, a litográfiák kapcsán jobbnál-jobb aforizmákat mondott: az agy a képzelőerő hatalmas gépezete, a képzelőerő nélkül képtelenség megérteni a világot

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyancsak ő mondta: a zseni és hétköznapi ember között egyetlen különbség az érzelmi töltet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Dalí azt vallotta: a szürrealista művészet és a tudomány együttes erővel képes lehet az irracionális meghódítására

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ezen a képen lehet, hogy éppen az irracionálissal folyik a harc, amit végül sikerül legyőzni

 

 

 

 

 

 

 

A kiállításmegnyitón a művész gyerekkoráról is szó esett. Édesapja jegyző volt, nem volt elég ideje a fiúval foglalkozni,  a kis Dalí, hogy ezt valamiképp megváltoztassa, jóval korábban kelt, mint apja, és a fontos iratai között kezdett el kutatni. Amikor az apa ezt látta, jól leteremtette. Ő mégis ekkor volt a legboldogabb, mert figyeltek rá

 

 

 

 

 

 

 

 

A megnyitón az is elhangzott: Dalít már gyerekkorában érdekelte a festészet, nyolcévesen rendezte be első műtermét, a családi házuk padlásán található mosókonyhában. Már nagyon fiatalon érdeklete a művészettörténet és a filozófia, az irodalom, jó barátságban volt  Luis Bunñuellel és Federico García Lorcával.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A ritkaságszámba menő tárlat Szépművészeti Múzeumben november 23-ig tekinthető meg

 

 

 

 

 

 

Ilyen és hasonló litográfiákkal kutathatunk kicsit a saját tudatalattinkban, kereshetjük a kapcsolatot valóság és álom, őrület és normalitás között. Hogy hol a határ? Azt talán maga a nonkonformista, lázadó művész sem tudta. Szerinte ugyanis joga van mindenkinek a saját őrületéhez

 

 

 

Varga Melinda