Hiányköltészet a Bretteren

Ahogy mondani szokták a régi bretteresek: „felfele szállt a füst” a Bretter György Irodalmi Kör legutóbbi ülésén, amelyre a Bulgakov Kávézó nagypincéjében került sor. Bár a negatív kritika sem kerülte el Ugron Nóra másfél éves verstermésének legjavát, minden kétség nélkül állíthatjuk, ezúttal költőt avattak.

Hiányköltészet a Bretteren

A másodéves magyar–finn szakos kézdivásárhelyi alkotó lenyűgöző bátorsággal kezdett bele szövegei felolvasásába a zsúfolásig telt nagypincében. André Ferenc, a kör újdonsült elnökének szervezői képességét külön meg kell dicsérni, hiszen ilyen sokan évek óta nem voltak a Bretter Körön. A pincérek pótszékeket és padokat hoztak, hogy mindenki  le tudjon ülni, ezért a kezdés el is tolódott bő húsz perccel, de nem bántuk meg, hiszen izgalmas estnek lehettünk a részesei.

Ugron Nóra versszereplői olyan izgalmas figurák, mint például Prométheusz, a sas, a fekete a,  a titokzatos L, a barna hajú ősz. Megtudjuk, hogy a hiánynak ötvenhét kiló súlya van, és éjszaka nem akarja felpréselni a lírai alanyt a falra; hogy valakit elveszíteni olyan, mint amikor az ember szálanként szedi ki a szemöldökét; hogy ennek a költészetnek fontos része a test és az érzéki tapasztalás.

A versek mellé Ugron egy slam poetry szöveget is hozott, amelyet előadott, ez volt az est meglepetése. Miután meggyőződtünk kiváló előadói képességéről is, meghallgattuk a vitaindító írást.

Kovács Bea mesterképzős bölcsészhallgató rendhagyó, versszerű méltatása rátapintott a lényegre,  felvillantva a költemények Achilles-sarkait, ám szerencsésebb lett volna a költői képekbe sűrített mondandó részletesebb kifejtése, mert akkor a hallgatóság könnyebben rá tudott volna hangolódni a vitára. Így kissé nehézkesen indult a beszélgetés, de aztán felbátorodtak a jelenlévők.

Kovács arra kérte a közönséget, döntsék el, prózai szövegekkel van-e dolgunk, vagy versekkel, és hogy mennyire erős a költőnő írásaiban az epikus jelleg, illetve arra is kíváncsi volt, hol vannak az én és a másik határai a versekben, és milyen szerepet játszik a test, a testiség Ugron költészetében.

Az első hozzászóló, Sárkány Tímea fiatal költőnő szerint a versek a hétköznapokból építkeznek. A palacsintasütés, a joghurtos pohár, a szemöldökszedés, a cipőfűző stb. mind hozzátartoznak a mindennapjainkhoz. Akárcsak Simon Mártonnál, Ugronnál is egy-egy kimerevített pillanat jelenítődik meg, az idő nagyon lassan telik. Bár  ez a líra nagyon személyes, hiszen magányról, szerelmi vágyról beszél az alkotó, mégis egyetemessé, mindenki számára elérhetővé tudja formálni a mondanivalót.

Balázs Imre József irodalomtörténész, költő, egyetemi oktató úgy látja, a köznapi analógiák miatt válik élhetővé a költemény. A felolvasott versek jó értelemben vett „beleköltözős” szövegek, otthonos volt számára ez a versnyelv – állapította meg. A test konkrétságot, fogódzót nyújt az olvasónak, jól érzékkel használja ezt a témát a költő.

Elkerülhetetlen fölvetődött, hogy női líra-e, amit Ugron művel. Jakab Villő Hanga bölcsészhallgató szerint ez badarság, nem érti, miért erőltetik  ezt a női témát minden olyan alkalommal, amikor nő az est meghívottja. „Nem hiszem, hogy léteznek női versek” – jelentette ki. Tekintve, hogy Ugron férfibőrbe is képes bújni, s ilyen szerepversek által láttatja időnként a világot, nehezen lehetne őt tipikus női lírikusként meghatározni.

Az esten a negatív vélemények is hangot kaptak: Szabó Márton költő, slammer szerint míg Simon Marcinál a versek kifutnak egy csattanóra, Ugron esetében nem mindig valósul ez meg. Gyakran túlbeszéltek bizonyos versrészek, vagy túlságosan ködösek, sejtelmesek a képek. A kettő közötti egyensúlyra kellene törekednie. Gábos Dezső prózaíró úgy látja, hogy ez nem más, mint lelki leltár, és néha hiányoznak belőle az izgalmas fordulatok.

Gergely Bori költő számára ez a  líra unalmas, mert ugyanazt a témát járják körül   a versek, nincs kilépés belőlük. Selyem Zsuzsa író, egyetemi oktató pedig azt kifogásolta: nem elég provokatív a  versnyelv, több szabadságot kellene adni a szavaknak, új közegbe helyezni a fogalmakat. Az sem jó, hogy magára veszi a konvencionális női szerepeket, jobban kell artikulálni a gondolatokat, hogy  a nőiség ne legyen unalmas.

Fölmerült az is, hogy Ugron Nóra költészete tulajdonképpen hiányköltészet. Bréda Ferenc szerint azonban ez nem baj, hiszen a személyes hiány motiválja leginkább az embert, ez a  költészet alapvető motorja. Az egész irodalom tulajdonképpen kompenzáció. Ugron Nóra fiatal kora ellenére nagyon profin versel, ezek a költemények, ha a hiányról szólnak is, nagyon szépen ki vannak dolgozva. Mitológiai témákkkal játszik el, ami egyik erőssége a verseinek. Persze nem szerencsés, ha ugyanarra a témára építkezik az alkotó, de ha úgy tekintjük a verseket, mint egy ciklust, akkor helyénvaló az „egyszólamúság”. Az esztéta és egyetemi oktató kíváncsi, hogy milyen lesz az, amikor beteljesül Ugron Nóra költészete. Úgy látja, megvan hozzá a stilisztikai eszköztára, a tehetsége és a kitartása.

André Ferenc is csatlakozott Bréda véleményéhez, szerinte nagyon karakteres ez a versnyelv. Külön kiemelte a fekete a című verset, amely az énkeresésről beszél, s a  felolvasott szövegek  között a legerősebb.

a fekete a

kiválasztom a padot, amely
a legtávolabbra van tőlük.
félek a fáktól
ilyenkor.
bokroktól, bozóttól,
magasabb fűtől.
vigyorgó kutyafejek
a lombok.
egyszer egyik megharapott.
de amikor az ápolónők beadták
a veszettség elleni oltást, eltakarták
kezükkel a tű hegyét.
különben élvezhettem is volna.
a levelek félig eltakart
fecskendők és nem véd
meg tőlük senki.
nyüszít a fekete a
fák közt.

ott vannak mindenhol,
körbe akarnak zárni.
egyszer majd beburkolnak az
óriáslevelek közt alvó lihegésbe.
vajon hány halál lakik ott
az éjjeli bogarak közt, a törzseken?

Ugron Nóra verseit hamarosan a Debüt rovatban olvashatják, ez lesz első komolyabb irodalmi publikációja.

Varga Melinda