Miért laknak a sirályok a Szamosnál, mit csinál a vak szerelmespár szeretkezés után,   mire ihleti az embert hét óra vonatozás, mit keres a ritmus a májban, a jambus a bal szívkamrában, a hexameter a  tüdőben? – Válaszok az Irodalmi Jelen második íróműhelyéről készült írásunkban.

 

 

 

„A költészet látszatra luxus. Kétségbeesés legbelül.” 

Irodalmi Jelen műhelynapló 2.

 

 „A költészet látszatra luxus. Kétségbeesés legbelül” – írja Szergej Alexandrovics Jeszenyin  Egy örömöm maradt… című versében.  Az orosz költő Faludy György kiváló fordításában ránk maradt versét olvastam épp, amikor azon töprengtem, mi legyen a második íróműhely témája. A „költészet” kiváló téma, ám nem túl nagy falat-e ez egy huszas évei elején járó pályakezdőnek? – morfondíroztam. Aztán arra jutottam, hogy butaság lenne elvetni az ötletet, hiszen talán most tudják legőszintébben elmondani, mi is számukra  vers. Még nincs semmiféle maszk, fölösleges, tanult póz, irodalomelméleti tan, ami mögé elbújnának, ha ezzel a kérdéssel szembesülnek.

A vers ugyanis luxuscikk, hiszen kevesen olvassák. A szórakoztatás egyik eszköze, mivel az olvasónak boldogabb perceket okoz, jó esetben el is gondolkodtatja.  A költőnek sokszor jó terápia a fájadalmak, kétségbeesések, érzelmi hullámvölgyek kibeszélése. Persze akkor válik igazán értékessé, ha nem lelki leltár,  öncélú napló marad csupán, hanem egyetemes gondolatokat tud közvetíteni.

Sziveri  találóan fogalmaz ezzel kapcsolatban a Költészet című alkotásában:

A Gyöngyszemét című versében pedig a kötetkezőket írja: „Mi más a mű, mint a természet ragja?”

Arról, hogy mi is a költészet, hol vannak a vers határai, na meg, hogy miért írunk , sokat lehetne beszélni, egyértelmű választ mégis nehezen találnánk rá. Gyakran könyvbemutatókon, irodalmi esteken is felmerül a téma. Ilyenkor az a szerző, akinek nincs előremelegített, jól bejáratott válasza, zavarban van, s legszívesebben pokolra kívánná a beszélgetőtársát. A legtöbb alkotó nem igazán tudja, miért ír, vagy hogy mi a vers. Legalábbis kevesen szoktak ezen eltöprengeni. Aki mégis, az olyan szép gondolatokat írt erről, mint Jeszenyin vagy Sziveri.

Ezért arra kértem az íróműhelybe ellátogatókat, hogy az idézetek valamelyikét gondolják tovább, ebből kiindulva fogalmazzák meg, mit jelent számukra vers. Hogy hasonló terepen mozogjunk, a prózaíróknak is ilyen jellegű idézetet próbáltam keresni. Hermann Hesse Pusztai farkasának következő mondatát ragadtam ki: „Büszkén tűrjük a fájdalmakat. A fájdalom magas rangunkra emlékeztet”.

A tematikus írások mellett természetesen hozhattak magukkal bármilyen más saját alkotást is. Az eseményhez a sepsiszentgyörgyi képzőművész , Kónya Albert Attila frappáns plakátot készített,  így nemcsak a virtuális terekben, hanem a BBTE néhány karán is meg tudtuk hirdetni  műhelyt.

Eredetileg a Bulgakov Kávézó nagypincéjében kellett volna találkoznunk, de néhány órával a kezdés előtt kiderült, fölmehetünk a Parnasszusra, végre elkészült a kávézó emeleti része! Így nem kellett  fagyoskodni a dantei pokol félhomályában, s az sem utolsó szempont ám, hogy ide a pincér is följött,  nem zavarta a műhelymunkát a különböző alkoholos és nem alkoholos szomjcsillapítók utáni szaladgálás.

Az első műhelyhez hasonlóan zömében most is azok jöttek el, akik közöltek a Debüt rovatban, vagy éppen megjelenés előtt álló kéziratukon dolgoznak: André Ferenc, Gábos Dezső, Gotha Milán Róbert, Kulcsár Árpád, Sárkány Tímea, Ugron Nóra, Szucher Ágnes Bernadett, Vass Csaba. A kör ezúttal egy új alkotóval bővült: Tasnádi Ildikóval.

1.     Sárkány Tímea ráadásként felolvasta a novemberi nyomtatott lapszámban megjelent verseit

 

A költők és írók mellett Búza Gyopár fiatal filmest és Jánosi Andrea képzőművészt is köszönthettük körünkben, akiknek segítségével a közeljövőben a műhelyben létrejövő alkotásokból remélhetőleg kisfilm, illetve festmény készül, célunk ugyanis nyitni a társművészetek felé.

Nagyon kíváncsiak voltunk az új alkotótárs műveire, ezért elsőként Tasnádi Ildikót hallgattuk meg. Kiderült, hogy írással csak most kezdett el foglalkozni, eddig ugyanis a reáltudományokkal  próbálkozott, aztán egy év után úgy gondolta, mégiscsak az irodalom az ő terepe.

1.      Új alkotó is jelentkezett, Tasnádi Ildikó

 

Bár több verset is hozott magával, egyik sem tűnt kiforrott alkotásnak. Ildikó még a kezdő költő gyermekbetegségeivel küzd: ki kell gyógyulnia a közhelyekből,  a ragrímek  túl gyakori használatából. Viszont biztató, hogy a verseinek indítósora mindig erősre sikerül, s föl-fölbukkannak jó képek , mint például: „Ráférne kis pirosító a sápadt tájra.” Kétségtelenül van hajlama az íráshoz, viszont egy Bretter Körön ezekkel a versekkel biztos pokolra küldenék, csúnyán elvérezne. Sok olvasással, kitartó munkával lehet ez még sokkal jobb.

Az első műhelyen bemutatkozó Vass Csaba versei kapcsán is hasonlóképp gondolkodtunk, és röpke két hét alatt máris sikerült meglepnie egy új és egész ügyes verssel. Diagnózis című műve azon túl, hogy megnevettetett, rámutatott arra, hogyan látja egy elsőéves poéta a versírást. Csaba remek humorérzékével, ironikus hangvételű soraival még sokra viheti. Biztató, hogy az irodalom nem lesz unalmas az elkövetkezendőkben sem, továbbra is lesznek olyan alkotók, akik meg tudják nevettetni az olvasókat. Például ilyen gondolatokkal:

Vagy:

Még az is lehet, hogy nem kell fél évet várnunk erre.

Szucher Ágnes Bernadett már küldött kéziratot korábban a Debütnek, de úgy gondoltam, várok a megjelentetéssel, hátha időközben születnek új versek, amelyek átütőbbek, különlegesek, túlmutatnak azon, hogy tehetséges. Sejtésem beigazolódott, hiszen az estre elhozott két új költemény némi csiszolással közölhető alkotás, és olyan, amelyre az olvasó felkaphatja a fejét. Ágnes líráját az érzelmi töltet teszi erőssé, ettől sikerül ilyen és ehhez hasonló meghökkentő képeket használnia:

Vagy:

“kölcsönkérlek ma estére, nincsen rád útadó”.

1.      Szucher Ágnes Bernadett hosszabb hallagatás után újra verselni kezdett

ű

Gotha Milán Róbertet ihlette meg leginkább az íróműhely témája, s az első esten felolvasott verskezdeményeihez képest  látványosan jobbak voltak ezek az alkotások. A Jeszenyin-idézetet a következőképp gondolta tovább:

1.     Gotha Milán Róbert bizonyult a legtermékenyebbnek a tematikus versek terén

 

Sziveri kapcsán született Szeszély, Ambivalens, Függöny, Árnyak  és Őszi retrospekció című versei is kiemelkedőek. Be-becsúszik ugyan néhány zavarosabb kép, de nem annyira súlyosak, hogy kis csiszolással ne lehetne javítani rajtuk.

Kulcsár Árpád tulajdonképpen el sem akart jönni a műhelyre, mondván, nem sikerült jó szövegeket fabrikálnia. A fiatal költő-újságíró kissé maximalista, ami persze jó, hiszen jobb és jobb alkotások megírására öszökéli a természete, de az több, mint túlzás, hogy nem sikerült jót írnia. Alkotásai zöme egyelőre csak verstöredék, a cím is hiányzik legtöbbjüknél, viszont az ilyen gondolatokért érdemes elidőzni bennük:

Úgy gondolom, hogy ezt még Sziveri és Jeszenyin is szívesen elolvasná.

Ugron Nóra – bár nem a témához kapcsolódó írást hozott magával – tengernél című verse magával ragadó volt. A vers egyik erénye, hogy ezúttal nem az én és a másik határait, a hiányt bontja ki. A versszereplő egy sirály, amelyet a lírai alany szemügyre vesz, amikor a villamoson a Szamos mellett halad. Ez az árva sirály azért lakik a Szamosnál, mert a válság miatt a tengerre nem futja neki. Találkozhatunk a versben negyvenéves szófukar horgászokkal, barna lében úszó palackkal és kacsákkal is, akikkel a sirály nem beszélget. 

Mit lehet csinálni egy hétórás vonatút alatt? Például le lehet jegyezni a versötleteket, amit később kidolgozhat a költő. Sárkány Tímea a hazautazás unalmas óráit verseléssel dobta föl.  Bár három verset is sikerült írnia, egyik sincs még teljesen készen. Az Otthon című a három közül a legkiemelkedőbb, erénye, hogy olyan témát bont ki, amelyet a korábbi költeményekben nem találtunk meg. Tímea összehasonlítja a kézdivásárhelyi és a kolozsvári otthontalanságot, mert mindkét városban ez az érzés kísérti. Nonstop című verse az elidegenedésről mesél, a  nélküled ugyancsak ezt a témát dolgozza föl.

Gábos Dezső az első műhelyen  csendes hallgatóként vett részt, nem  hozott szöveget magával, nem is kapcsolódott be a  beszélgetésbe, most azonban verssel és több rövidprózával is előrukkolt. Hogy versel is, az számomra újdonság volt. Felolvasott két szövege alapján azonban inkább a prózaírásra biztatnám. Bár vannak érdekes költői megoldásai, a lírai képek a prózai szövegben határozottan jobban érvényesülnek, földobják azt, elgondolkodtatják az olvasót.

1.     Gábos Dezső rövidprózákat és verseket  hozott magával

 

Egy-egy rövidebb, Örkény egyperceseit idéző írását érdemes lenne hosszabban kidolgozni, hiszen a humoros csattanó nem mindig elégséges, hogy jó novella legyen belőle. Viszont a rövidebb  prózai műfaj az ő asztala, karakterei izgalmasak, és jól bánik a nyelvvel is. Utas című novellája már-már filmszerű, könnyen magunk elé képzeljük mindkét hőst és a különös helyzetet is, amely a cselekményt irányítja.

A rövidebb, szösszenetszerű prózák közül ki kell emlelnünk a következő mondatot:

“A vak szerelmespár szeretkezés után a Braille-olvasást gyakorolta, egymás bőrén” .

Egy ilyen mondatot  még a költők is megirigyelhetnének!

A felolvasást André Ferenc zárta, aki ezúttal játékosra vette a figurát, s bár arra próbált reflektálni, mi a vers, inkább frappáns, humoros szójátékai miatt kedveltük mostani verseit, igaz, maga a költő sem gondolta ezeket komolyan. Egyik verse egy unalmasabb egyetemi órán született, évfolyamtársnője biztatására, aki szavakat adott meg, amelyeknek benne kellett lenniük a szövegben.

1.     André Ferenc játékosabb hangulatú verseket olvasott föl

 

Az ötlet nekem is adott némi fogódzót a következő műhely témájához, amelyről elöljáróban annyit elárulhatok: játékosabb, könnyedebb lesz, mint a mostani.

Varga Melinda

 

 1.    Hangulatkép költőkkel, sörrel

 

 

1.       A műhelyen a friss IJ-lapszámokat is megnézhették, amely elsősorban Sárkány Tímea versei miatt volt érdekes

 

1.       A műhelyes kerekasztal