Belharcok a vajdasági Magyar Tanszéken
Néhány éve erősödtek fel azok a státuszféltéssel és utánpótlásneveléssel kapcsolatos belharcok az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén, amelyek eddig nem keltettek jelentősebb sajtóvisszhangot. Lapunknak a vajdasági származású Bencsik Orsolya nyilatkozott arról 2013-ban, hogy a Szegedi Tudományegyetemen megszerzett diplomáját az Újvidéki Egyetemen nem ismerték el mesteri képzésként a Magyar Tanszék munkatársaiból álló bizottság döntése alapján. A kialakult helyzettel kapcsolatban próbáltunk megszólaltatni néhány érintetett az Újvidéki Egyetemről, de ők nem kívántak nyilatkozni.
2014. március 20-án jelent meg a Vajdaság Ma folyóiratban a Miért vesztette el az állását a Magyar Tanszék asszisztense című írás, amely Patócs László elbocsátásának körülményeit mutatja be. Ebből kiderül, hogy Patócs Lászlót statáriális jelleggel, a kar belső szabályzatának jó néhány pontját megszegve távolították el posztjáról, visszautasítva pályázatát a tanársegédi munkahelyre. Helyette Csányi Erzsébet, a Magyar Tanszék vezetője és a Magyar Tanszék oktatóiból álló bizottság szakmailag és jogilag is visszás módon egy másik jelölt pályázatát részesítette előnyben Patócs Lászlóéval szemben.
Az eljárás szakmaiatlansága miatt Patócs László több kollégája, tanára is tiltakozott. Mentora, Faragó Kornélia különvéleményt fogalmazott meg a bizottsági döntés ellen. Az érintett fiatal oktató, aki egyébként elismert kutatója, kritikáival és tanulmányaival pedig aktív formálója a magyar irodalomnak, az egyetemen tartott eddigi órái helyett a munkaközvetítőhöz jár.
Patócs László előadása a nagykárolyi Ady-konferencián
Patócs László a döntés hátterében álló legfontosabb oknak a tanszékvezető megalomán törekvéseit és kettejük megromlott személyes kapcsolatát nevezte. Az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének jelenlegi vezetője ugyanis etikai, szakmai és törvényi szabályok sorát hágta át az elmúlt években. Nevük elhallgatását kérő egykori hallgatói szerint előadásait az Internetről származó, összeollózott anyagokból tartja, emellett számos kellemetlen szakmai tévedést mondhat magáénak. Ezek közül egyiket Patócs is említi nyilatkozatában (Csányi Erzsébet a 2012-ben elhunyt Hazai Attilát hívta volna meg egy 2014-es irodalmi rendezvényre). Patócs emellett kitér még a tanszékvezetőnek a Sinkó-díj bizottságában végzett munkájára is, amelynek során diktatórikusan a neki tetsző jelölt díjazását fogadtatta el a többi taggal.
A fenti helyzethez sokban hasonlít a jelenlegi státuszharc is. Csányi Erzsébet ugyanis a Patócsnál szakmailag tapasztalatlanabb másik jelöltet, Novák Anikót kívánta pozícióhoz juttatni a fiatal doktorjelölt kiiktatásával. Patócs László részletesen beszámol arról is, miként manipulálta a doktorjelöltek egyes publikációira adható pontszámokat Csányi Erzsébet.
A történetet tovább bonyolítja, hogy amíg Patócs László doktorjelölti éveit az Újvidéki Egyetemen töltötte, az itt működő Magyar Tanszék építésére áldozta idejét, addig Novák Anikó a Szegedi Tudományegyetem doktorjelöltjeként a délmagyarországi egyetem hírnevét öregbítette. Így a döntés azért is érthetetlen, mert Novák Anikó gyengébb pályázatán felül kevesebb tapasztalattal rendelkezik az Újvidéki Egyetem működéséről.
A kialakult helyzetről azonban egyik pályázó sem tehet, ezt Patócs László is hangsúlyozza cikkében. Mindketten az adott tanszéken zajló belharcnak az áldozatai, amely „csányistákra” és „nem csányistákra” osztja az oktatói kart. Természetesnek nevezhető a doktorjelöltek mentorai között az a törekvés, hogy mindenki a szakmailag és emberileg hozzá közelebb álló hallgatót segíti. Visszatetsző azonban, ha valaki saját hatalmi törekvéseire, etikátlanul és jogszabályt sértő módon használja fel tanszékvezetői pozícióját. Az ügynek feltételezhetően lesz folytatása, főként akkor, ha Patócs László nem kizárólag a nyilvánosság segítségét kéri, hanem jogi útra tereli az ügyet.
Boldog Zoltán
