Ulysses – a leghumánusabb és legviccesebb könyv

Kappanyos András műfordító Az újrafordított Ulysses – trükkök, csapdák és dilemmák a kultúraközvetítésben című kolozsvári előadásán a regény magyar nyelvű fordításának történetébe és a két éve megjelent újrafordítás munkafolyamatába avatta be az érdeklődőket. A meghívottat Balázs Imre József irodalomtörténész, költő, egyetemi oktató faggatta.

Ulysses – a leghumánusabb és legviccesebb könyv

 „Ha egyetlen könyvet kellene választanom, amit magammal vihetek egy lakatlan szigetre, az Ulysses volna az, mert ez a leghumánusabb és egyben a legviccesebb könyv” – vallotta meg Kappanyos András a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban tartott előadásán, amelyet a BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézete, az Emlékház és a Bolyai Társaság szervezett.  A műfordító szerint a jelentős huszadik századi mű nem más, mint a modern, városi ember kapcsolatainak enciklopédiája, és egy lakatlan szigeten leginkább ez az, ami hiányozna az urbánus élethez szokott halandónak.

Az Erdélyben egyébként első ízben járó Kappanyos nem egyedül, hanem egy fordítócsoporttal vágott bele az Ulysses újrafordításába, amely két éve jelent meg az Európa Kiadó gondozásában. A Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán és Szolláth Dávid csaknem tíz évig dolgoztak a mű magyar nyelvre való átültetésén, tehát jóval többet, mint amennyi idő alatt maga James Joyce megírta a regényt.

A kollektív fordításoknak egyébként francia vagy német nyelvterületen nagy hagyománya van, csak nálunk újdonság. Az Ulysses Kappanyos szerint nem egy embernek való munka, a szakmai részletkérdésekre is rávilágító, nagyon alapos előadás is ezt igazolta. A műfordítást úgy kell elképzelni, mint egy szobrot, hiába próbálunk másolatot készíteni, az eredeti tökéletességét lehetetlen visszadni. Ez különösen igaz a világirodalmi klasszikusokra, hiszen  megvan a maguk története és kapcsolódási pontjaik egyéb művekkel, amelyekre hatást gyakoroltak.

Az Ulyssest először az amerikai  The Little Review újság adta ki sorozat formájában 1918–1920 között. A pornográfia vádjával illetett regényt rögtön be is tiltották, holott ahhoz, hogy az első ilyen jellegű utalással találkozzunk, el kell jutnunk a könyv nyolcszázadik oldaláig –tudtuk meg Kappanyostól. A regényt végül 1922-ben adta ki először egy pornográf kiadványokkal foglalkozó párizsi kiadó, mindössze ezer példányban, amelyből ma csak néhány létezik. Az eredeti kiadás a legértékesebb huszadik századi könyv,  pénzbeli értéke az első Shakespeare-fólióval és a Gutenberg-Bibliával vetekedik.

Az első magyar fordítást Gáspár Endre jegyzi, és 1947-ben adták ki, ezt követően 1974-ben Szentkuthy Miklós ültette át magyarra a regényt. A  fordítócsoport az eredeti mellett ezt a két munkát használta föl, izgalmas következtetéseket vonva le belőlük. Kappanyos szerint a Szentkuthy-féle fordítás túlságosan rájátszik a könyv „rosszhírűségére” , és csak azért, hogy a botrányos, pornográf jellegét fokozza, helyenként trágár szavakkal tűzdeli meg a  szöveget. Bár ezek a mai olvasó számára nagyon viccesek, attól még sajnos helytelenek, és tévútra vezetnek a mű értelmezésekor.

Így például a tizenötödik fejezetben szereplő katolikus pap inggalérjából (amelyet szégyell levetni a prostituált előtt) bőrgallér lesz, ami korántsem ugyanazt jelenti. Több hasonló nyelvi hibát, szószintű félreértelmezést is rejt a ’74-es magyar változat. Ahol túlságosan szikárnak, laposnak találta a fordító az eredetit, gond nélkül feldíszítette. Az esztétikai szempontot előbbrevalónak vélte, mint a valódi jelentést.  Így a „ponderous saxon”-ból (nehézfejű szász) Szentkuthynál „Ponderosa Tudor rózsa” lesz.

A műfordító gyakran a helyneveket is helytelenül alkalmazza vagy ismeri fel, egy városrészből lokálnév lesz vagy fordítva. A nyelvi kreativitás időnként túlszárnyal, nem vesz figyelembe fontos utalásokat, amelyekre a szerző fejezetekkel később visszautal, ezért omlik a regény szerkezete, nem logikus az olvasó számára, hogy mi miért történik. Joyce-nál nincsenek véletlenek, minden apró utalással célja van, ez sajnos a Szentkuthy-fordításban nem mindig érvényesül. A Skin-the-goat magyar megfelelője a hetedik fejezetben „Kecskenyúzó”, a tizenhatodikban „Gáláns Gida”.  Az olvasó csak kapkodja a fejét, nem tudja beazonosítani a szereplőt.

Az Ulysses története 1904. június 16-án játszódik, Dublinban, egy nap leforgása alatt. Az író számtalanszor utal valós eseményekre – ezt is gyakran figyelmen kívül hagyták a korábbi fordítók. A két eddigi fordítás egyik legnagyobb problémáját azonban a korabeli szleng magyarra ültetése jelentette, hiszen nincs 17. századi magyar szlengünk. Nem tudjuk úgy megoldani, hogy archaikus és szleng jellegű is legyen egyben a fordítás.

Kappanyos több példát is fölhozott szemléltetésképpen, így alapos betekintést kaphattunk a munkafolyamatba. Az is kiderült, hogy gyakran lehetlen visszaadni azt, amit az eredeti mű sugall.  Például ezt a sort : Pyrrhus, sir? Pyrrhus, a pier Gáspár így fordítja: Pyrrhusról, sir? Pyrrhus, az egy pier. Szentkuthy pedig, kissé elrugaszkodva az eredetitől: Pyrrhus, tanár úr? Pyrrhus, az egy moló.  A fordítócsoport  mindkettőből megtartott valamit:  Pyrrhus, tanár úr? Az egy pier. Egy móló.

Kappanyos a munkafolyamat kellemes oldalairól is beszámolt az egybegyűlteknek. A hosszú időszak, amíg együtt dolgozott a fordítócsoport, csodálatos közösséggé formálta őket, külön nyelvük alakult ki olyan szavakból, amelyeket a munka folyamán találtak ki, majd elvetettek.

A sepsiszentgyörgyi előadás során fölmerült, hogy az Ulysses az egyik leggyakrabban félbehagyott könyv, nehéz olvasmánynak vélik. Sokan azt hitték, hogy az új műfordítás némiképp megkönnyíti az olvasó dolgát, ám ez sajnos nem igaz, ugyanolyan nehezen emészthető könyv maradt azok számára, akik nem szánnak rá elegendő türelmet és időt.

A meghívott szerint nem regényként, hanem a modern urbánus ember enciklopédiájaként kell olvasni az Ulyssest, és így könnyebben megértjük. Kétségtelenül szellemi erőfeszítés olvasni, de megéri a fáradságot. A gazdag, termékeny humor és irónia legalább olyan fontos része a regénynek, mint az emberi természetről, a halálról, a szerelemről, a hazugságról szóló részek.

A fordításnak Facebook oldala is van, ahol kérdéseket lehet föltenni a könyvvel kapcsolatban – hívta fel a figyelmet Kappanyos a több mint kétórás érdekfeszítő előadás után.

Varga Melinda