Nirvána és aforizma
A művészetben mást jelent a kor, mint a naptárban. Ezt bizonyítja a 68 éves, mégis fiatal Bárdos Attila Tangens – Kettős végtelen című kötete. A szerző matematika szakot végzett, életének jelentős részében informatikusként dolgozott, méghozzá szép eredményekkel. Érdekes, ahogy most mintegy gejzírként feltörő költészetében az elvont matematikai-geomtrikus szemlélet, a Nyugat fogalmi logikája találkozik a Kelet látásmódjának képi gondolkodásmódjával. A kettős látásmód annak a nagyigényű vágynak a kifejeződése, hogy a világ teljességét legyen képes megragadni, ugyanakkor ennek a vágynak lehetetlensége is megfogalmazódik. Könyvének főcíme, a Tangens matematikai terminus technicus-szal erősíti ezt az érzést.
Csak közeledhetsz,
de biztos lehetsz benne:
oda sose érsz!
– írja egyik haiku-versében a szerző.
Így alakul ki a kettős világkép. Erre utal könyvének alcíme is – Kettős végtelen. Egyrészt a világ végtelen terébe való időtlen beleolvadás szemlélete, amely asszociatív jellegű képalkotási módot hív elő, másrészt az ettől eltávolító, metszően logikus világkép aforisztikus, epigrammatikus beszédmódja. Bárdos Attila haikui a távol-keleti, pillanatnyi nirvána szakrális képeit mutatják be, és ugyanakkor az európai értelem aforizmáit hozzák vissza a kulturális emlékezetbe.
Példa az inkább keleties ihletésre:
A parti szélben
fáznak a szellőrózsák .
Papírsárkány száll.
Példa az inkább nyugatias ihletésre, vagyis az aforizmáéra:
Nem az indulás
inkább a megérkezés
az igazán nehéz.
Édesapja, a köztiszteletnek örvendő Bárdos Ferenc halála volt az a traumatikus fordulat, amely átszakította a felnőttkorában fegyelmezett matematikusként, minisztériumi főtanácsosként alapvetően hivatalnokszerű életet élő Bárdos Attila lelkében a poézis zsilipjeit.
A matematikus és költő Bárdos Attila Baján nőtt fel, ebben a városban szerezte kisgyerekként azokat a később esetleg a tudatalattiba merült élményeket, amelyek alapvetően meghatározzák a világhoz való viszonyát. Valószínűleg itt ivódott bele a tájhoz, a természeti képhez fűződő mély fogékonyság. Ezért mondható el, hogy Bárdos Attila szemléletében egyszerre van jelen a matematika tűhegyes koncentrációja és ennek ellentéte, vagyis a meditáció lélek- és szellem-működésének mindenségbe oldódása.
Az irodalmi tradíció felől nézve a haiku volt a fő inspiráló hatás. Kobajasi Issza hatására fordult a műforma felé. A japán művészt példaképének tartja. A japán haiku-költő mintegy kétszáz évvel ezelőtt alkotott, jellemző volt rá a végtelenség iránti fogékonyság és a személyes hangvétel is. Frivolabb, modernebb volt költészetében, mint elődei. Valószínűleg a személyesség és a végtelenségre való rákérdezés vonzhatta Bárdos Attilát költészetéhez.
Bárdos Attila haikui a képzőművészetre érzékeny olvasó képzeletét is beindítják. A versek között lépten-nyomon a távol-keleti művészetet idéző rajzok szerepelnek, Bíró Ida grafikái, amelyek keleti tustechnikával készültek.
A könyv kompozíciója is magán viseli a kettősség jegyét. Az első részben gondolati, erkölcsi tartalmú verseket olvashatunk, a kötet második felében inkább klasszikus japán haikukkal rokon költeményeket. A könyv ily módon füzérszerűségre épül. A tömör, rövid formák mintegy hosszú, egymásra utaló egységekként is értelmezhetők. A művek hangneme elégikus, finoman kifejezett bánat járja át a versek nagy részét, de a derűs természetszeretet ugyancsak megszólal Bárdos Attila költészetében.
Figyelemre méltó kísérlet az övé, némely sutasága ellenére a kultúrák jelenlegi párbeszédének is egyfajta példája lehet.
Bárdos Attila: TANGENS – Kettős végtelen. Cédrus Művészeti Alapítvány-Napkút Kiadó, 2011.
Payer Imre