Jelige: Trombitás angyalok – Zsoltár

Jelige: Trombitás angyalok

Zsoltár

(Invocatio I. - IV.)                 

I.

íme az ember

(az ember törzs)

az ember

törzs

mely két lábával a földön áll

és gyűjti erejét a bomló avarból

füvekből

törzséből két karja sarjad

felemelhető mindkettő

önnön keresztjeként halálainak

és karja eszes kézben végződik

melynek ujjai szorgosabbak

a zsibongón szorgos termeszeknél

és kezeivel életre simogatja

az élettelen anyagok csapatát

hogy körülvegye magát tárgyakkal

így öntudatlan csillapítja kínjait

az ember törzsén nyak feszül

a nyakon az ember feje

a fej gazdája szemeknek

melyekkel láthat

a fejen még

orr és fülek

hogy illatok hangok

el ne vesszenek

és a fejen a száj

melyen keresztül táplálható

az ember maga

és a szájon át mondhatók

szavak

az ember leírására

és könyörgés

suttogható

II.

figyelmeztetés

(a vihar tört kezű)

a vihar

tört kezű

csuhás alakok

csapódása

sivító vezetékekhez

trombitás

angyalokat

hord

lovak horkanása

ropog

a tavasz

az ősz

valaki

álmos éjjel

indul

századszor

átázott

fakó fázós

kabátban

az ég

eltűnt

villanásai

kisülések

magyarázata

gondolatban

a holnap

szárazsága

jó is

ha az öltözék

legalább

vége

a csend

szétgomolyog

de fennakad

fák tetején

integet

kenyereskocsin

jön

a reggel

III.

dúlás

(nevetés felbugyog)

nevetés

felbugyog

manótánc

mormolás

tiltott rigmusok

éjfél előtt

igazán

a hangok

nem repülnek

még

szét

itt lebegnek

iszonyú vágyak

róka álmok

rossz part

rossz járása

fagyöngy tépés

ág kézzel

hársfa roppantás

hüllők csókolgatása

idegen halottak

tüskék ölelése

gőzerdőben

végtelen dúlás

hold zöld

kő ásó

méz halál

nád pénz

őzerdő döntés

orom robbantás

aztán dörög

gurul a por

lila reggel

kapaszkodik

rettentő ködökre