Ugrás a tartalomra

 

Gárdonyi Géza - Játék parafadugóból

Gárdonyi Géza 
Játék parafadugóból
 
Ne dobjátok el a dugót, gyerekek, mert a dugóból sokféle játékot lehet csinálni. Nem kell hozzá egyéb, csak egy ügyes gyermek, aki már akkora, hogy szabad kést vennie a kezébe.
Minden háznál van olyan ügyes gyermek, aki nem vágja meg a kezét a késsel, de ha valamelyik háznál mégse volna, kérjétek meg édesapátokat, vagy másvalakit, aki idősebb és okosabb, mint ti vagytok, hogy ami játékot itt elősorolok meg felrajzolok, csinálja meg nektek a dugóból.
A legelső és legkönnyebb valami, amit a dugóból vágni lehet, a kerék. Két kis kerék egy pálcikára tűzve, egy kis hozzávaló katulya alja vagy teteje, egy kis rúd és készen van a talyiga.
 
A talyigát lehet egy rúddal, lehet kettővel is csinálni. A rudat a tengelyhez hozzá lehet ragasztani közönséges viaszkkal vagy spanyolviaszkkal, vagy még szurokkal is, ha pedig ragasztó nincs, akkor hozzá lehet kötni cérnával.
Valamivel nehezebb egy kis csacsinak a kiformálása. Ehhez legalább is két dugó kell. Az egyikből kifaragjuk a csacsi testét és négy kis pálcikából négy lábat csinálunk neki.
                      
A másik dugóból fejet faragunk. Két kis hosszúkás dugóforgács lesz a füle. A szemét két szem bors, akácmag vagy akármi pici fekete mag beillesztésével csináljuk, de úgy is lehet csinálni, hogy a ceruzát csak belefúrjuk a dugóba.
A nyak végébe egy kis szálkát szúrunk, hogy össze lehessen tenni a fejét a derékkal; hátul meg valami fűszálból legyezőt is csinálunk neki. És megvan a csacsi.
No szép kis barna csacsi. Papiroshámmal mindjárt hozzá is állítjuk a talyigához.
Hanem most az a kérdés, hogy ki fogja hajtani a kis barna csacsit?
Két-három dugó erre is megadja a feleletet. Az egyik dugó úgy, ahogy van, az lesz az embernek a hasa meg a dereka, csak éppen hogy két kezet meg két lábat csinálunk neki.
A másik dugóból meg fejet csinálunk. Először is kigömbölyítjük, azután ceruza-heggyel vagy magból szemet csinálunk neki. Orrát, száját is megcsináljuk ceruza-vonással, sőt még bajuszt is ragasztunk neki fekete cérnából.
Rászúrjuk ezt a fejet az előbb elkészített törzsökre, kalapot csinálunk neki vagy papirosból, vagy virágból vagy mogyoróból, vagy makkgyűszűből és kész az ember is.
Egy fűszál lesz az ostora. Egy darab papiros vagy egy falevél a szűre, és most már viheti a csacsi a taligát a malomba. 
 
A halász
Már tudjuk, hogyan faragunk embert dugóból. Mikor esik az eső, formáljunk egy halászt. Ültessük valami kis folydogáló víz mellé. Adjunk a kezébe hosszú fűszálat, amely megtörve a vízbe konyul. Ez lesz a horog. Halászunk hát már van.
Most már semmi se könnyebb, mint egy néhány szem zabot vetni a vízbe. Ezek lesznek a halak. Nagyobb halat csinálhatunk papirosból is.
Ügyesen kivágjuk szemét, farkat és szárnyacskát rajzolunk neki. Ha piros papirosunk is van, akkor aranyhalat is ereszthetünk a patakba.
 
A vendégség
Ha már széket, asztalt csináltunk a dugóból, könnyen csinálhatunk egy kis vendégséget.
Ahány székünk van, annyi nénit és bácsit faragunk. A ruhájokat a lányok kiszabják színes papirosból és felragasztják akármilyen ragasztóval.
Az asztalra kis csészéket, borosüveget, kenyeret rakunk. A néni mellé lehet egy fiúcskát faragni, aki a kötényébe kapaszkodik. A földre meg egy leánykát ültetünk, aki játszik a babájával.
 
A szélmalom
Egy jó nagy dugóból kis csacsit formálunk. A nagy dugó a teste: egy kis dugó a feje: négy kis barna galyacska a lába és valami barna gyökér a farka.
Jó nagy fülekről el ne feledkezzünk. A feje is inkább nagy legyen, mint kicsi.
         
Mikor ez megvan, csináljunk kétkerekű talyigát fadarabkákból és két kerekét dugóból. 
 
Akkora legyen, hogy a szamarat a rúd mellé lehessen illeszteni. Dugóemberünk már van, csak éppen a ruháját alakítjuk át, ha kell. Csinálunk neki sárgásfehér papirosból szűrt, a szűr hajtókájára festünk két tulipánt. 
Akkor aztán valami nagy dugóból vagy kemény papirosból formálunk egy malmot. Tetőt csinálunk rá és az oldalaira nagy kereket. Elöl egy kis ajtót csinálunk, fent az ajtó felett meg ablakot, amelyiken kihajol a molnár.
Ha a szamaras talyigát szembe tesszük a malommal, olyan lesz, mintha a molnár azt nézné: hogyan viszik az őrleni valót a malmába?
 
A disznók
A parafaembert ne dobjuk el, mert sokszor hasznát vesszük, csak éppen ruhát adunk rá néha másikat.
Ha például sok a dugónk, faragunk egy kis disznónyájat.
      
Disznót könnyű faragni, mert csak az egyik végét kell hegyesre faragni a dugónak. Két kis szemet rá, két kis fület rá. Fűszálból, papírból vagy cérnából egy kis farkincát, készen van.
De malackát is lehet ám készíteni a nyájba, vagy ahogy más helyen mondják: kondába. Ezt is lehet parafából csinálni, de sokkal ügyesebb bodzabélből. A bodzabelet ollóval szépen hegyesre csípjük az egyik végén. Négy kis fehér láb, egy kis farkinca fehér cérnából vagy árvalányhajból, kész a gyönyörű kis malac. Csak a szemét, meg az orra hegyét csináljuk feketére ceruzával.
Ha sok a disznó meg a malac, akkor közibe állítjuk a dugóembert és egy nagy botot adunk ostor helyett a kezébe és készen van a konda, a kondással együtt.
 
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.