Abba lehet hagyni, de nem érdmes

Markó Béla Csatolmány című verse nyerte a Román Televízió Erdélyi Figyelő című műsorának költészet napi Versversenyét, amelynek díjátadó ünnepségére a Kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban került sor.

Abba lehet hagyni, de nem érdmes

Az elmúlt két évhez hasonlóan az erdélyi irodalmi folyóiratok javasolhattak szerkesztőségenként tizenegy alkotót, a televízió munkatársa, a verseny ötletgazdája,Víg Emese ezekből választotta ki a döntőbe jutó tizenegyet. A verseket a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészei adták elő. A művek versvideók formájában a Facebook közösségi oldalra kerültek föl, itt lehetett szavazni rájuk.  Az Irodalmi Jelen javasolta alkotások közül egyébként Sátha Attila Hatodik razglednica című verse került be a versenybe.

A második legnépszerűbb mű Visky Zsolt A halálos vers című költeménye lett, amelyet Farkas Loránd adott elő. A dobogó harmadik helyére László Noémi Édes-keserű dal című alkotása került, Kántor Melinda előadásában. A két vers között nagyon szoros volt a verseny, akárcsak  Karácsonyi Zsolt Peremverse és Demény Péter Művelt hetéra dala között, Köllő Csongor, illetve Albert Csilla előadásában.

Az ünnepségen belenézhettünk a versmondások előkészületeiről forgatott kisfilmbe, majd Pákai Enikő, a televízió munkatársa arról faggatta a színészeket, milyen volt az alkotásokkal való „találkozás”. Vindis Andreának mindig az első gondolat a döntő a vers előadásában, Váta Loránd az idő rövidségére panaszkodott, Albert Csilla pedig kortárs alkotókkal helyettesítette a Demény Péter versében szereplő klasszikusokat. Ezen a közönség és főként a költő hasát fogva nevetett.

A jó hangulatot csak fokozta a nyertes vers előadása Laczkó Vass Róbert szavalatában, Szép András zongorakíséretével. A vers itt tekinthető meg: https://www.facebook.com/photo.php?v=625950190824226

Ezt követően a nyertesek, a projektben részt vállaló színművészek és televíziós munkatársak vehették át okleveleiket, illetve Lőrincz Gyula kolozsvári képzőművész alkotását, amelyen a toll és a pergamen mellett egy pálinkásüveg is van.

“A versírást abba lehet hagyni, de nem érdemes” – vallotta meg Markó Béla annak kapcsán, hogy miért tért vissza tíz év kihagyás után a költészethez. Mint mondta, nincs könnyű dolga, hiszen kiváló költő barátai az ünnepség előtt is szenátor úrnak szólították, ami megtisztelő ugyan, de azt is jelentheti, hogy ha valaki a politikai felől tér vissza a művészethez, kissé „idegen szaga” van.

A Csatolmány – ellentében Markó korábbi szonettjeivel, haikuival – közéleti témához nyúl. Bár a költő korábban ódzkodott ettől,  most úgy gondolja, a közéleti kérdésekről is beszélni kell akár versben is, hiszen mindannyiunkat érintenek. „Azt mondom el, amit korábban a politikában, csak másképp” – összegezett jó hangulatban, és az sem tudta kedvét szegni, hogy miközben beszélt, háromszor is elromlott a mikrofon.

Demény Péter hátizsákjában kotorászva verset keresett, de aztán végül úgy döntött, mégsem olvas fel,  úgysem tudná überelni Albert Csilla humoros átiratát. ( A Demény versvideója itt nézhető meg: https://www.facebook.com/photo.php?v=625863407499571). A nyomtatott kötet számára olyan, mintha a pattintott kőkorszakhoz tartozna. A médiumok megváltoztak az elmúlt évek során, nemcsak folyóiratban vagy könyv formájában, hanem a saját blogján is el tudja képzelni a publikációt – mondta Víg kérdésére, hogy miért nem olvastunk tőle az utóbbi időben új verseskönyvet. A másik oka ennek az, nagyon sok minden mással foglalkozik, publicisztikát, esszét, prózát ír, és szerkesztőként dolgozik.

Fekete Vince – akinek  A szülőhely kartotékai. Egy nyelv című versét Kali Andrea adta elő (https://www.facebook.com/photo.php?v=625935290825716 ) – költeményeiről  Víg megállapította:  tragikus hangvételűek, míg a prózája tele van humorral és iróniával. A Lesz maga juszt isa című paródiakötete azonban ellentmond annak, hogy csak szomorú versei lennének – mondta Fekete, aki mindhárom eddigi Versversenyben szerepelt, és nagyon elégedett a színészek munkájával.

A szatmárnémeti Jánk Károly ritkán fordul meg Kolozsvárott, ezért a gálán való jelenléte nagy meglepetés volt az alkotótársaknak. Ma is című versét Viola Gábor adta elő (https://www.facebook.com/photo.php?v=625935290825716). A költő szerint bárhol lehet verset írni, nem kell hozzá más, csak  ceruzacsonk és papírlap. Személyes élményeit írja meg verseiben, amelyek egy peremvilágot jelenítenek meg. Szívesen olvas bűnügyi történeteket és sci-fit. Az ünnepségen Metszet című versét olvasta föl.

Karácsonyi Zsolt szerint Peremverse a videón másképp hangzott, mint ahogy azt ő mondta volna, de úgy véli, Köllő Csongor jól oldotta meg, átjött az üzenet (https://www.facebook.com/photo.php?v=625945290824716&set=vb.100002277521533&type=3&permPage=1). Sajnos nem tudtuk meghallgatni a verset az előadóként is kiváló költőtől, mert egy másik alkotást, a Lezárt szabadvers címűt olvasta föl. Azt azért elmondta a Peremvers kapcsán: meggyőződése, hogy Kolozsvár tengerparti város, kikötő – csak még nem látszik.

László Noémi Édes-keserű dalát egy Szamos-parti gerendajátszótér ihlette, ahová gyakorta járt kislányával. A helyszín a versvideón is látható. (https://www.facebook.com/photo.php?v=625939210825324&set=vb.100002277521533&type=3&permPage=1) A költő arról beszélt, hogy legtöbb verse a való világhoz kötődik,  több Kolozsvár-verse is van. A versenyen elhangzott költeménye egyébként Kosztolányi Boldog szomorú dalának átirata – innen a játék-motívum.

Lövétei Lázár László – akinek  Ködök című versét Vindis Andrea adta elő https://www.facebook.com/photo.php?v=625972030822042&set=vb.100002277521533&type=3&permPage=1 ) – arról  mesélt, hogy bár nyolc éve nem él Kolozsváron, mindig szívesen tér vissza, sokkal nagyobb kedvvel jön ide, mint Budapestre, ahol szintén elég gyakran megfordul. A versenyben szereplő verse Király László hetvenedik születésnapjára készült. Lövétei nem követte, milyen reakciókat váltott ki verse a Facebookon, mivel tiszta szívéből utálja a közösségi oldalt.

Papp Attila Zsolt – a versenyen A világ végén című versét  Csutak Réka adta elő –  (https://www.facebook.com/photo.php?v=625925290826716&set=vb.100002277521533&type=3&permPage=1 ) – szívesen kalandozik „holdbéli tájakon”. Azért jár mindig ilyen messze, mert gyakorló újságíróként eléggé földhözragadt témákat kell bebarangolnia, így a líra területén minél távolabb akar kerülni az élet apró-cseprő dolgaitól.

Sántha Attila nem ír gyakran költeményt, meggyőződése, hogy csak azt kell leírni, ami végképp nem akar bent maradni a költőben. Korábban nem fogadta el a vers konvencióit, a vers ellenében akart verset írni. Mostanra ez megváltozott, a Razglednicák kötetének darabjai olyanok, mint bármelyik más hagyományos vers. Családjáról, felmenőiről ír új kötetében, s bár prózában is el lehetett volna mesélni ezeket a történeteket, mégis a lírát választotta, elsősorban a személyes érintettség miatt. A gálán Márta című versét mondta el. A Hatodik razglednica című költemény Váta Loránd előadásában hallható: https://www.facebook.com/photo.php?v=625960884156490&set=vb.100002277521533&type=3&permPage=1

Végezetül Visky Zsolt lépett színpadra.  Megjegyezte: csak „igen” és „nem” válaszokat fog adni, tekintve, hogy a rendezvény már két órája tart, és sokan ki-kiosonnak nikotinéhségüket csillapítani. Visky ritán ír, általában egy-egy félmondatot jegyez le, amelyből gyakorta két-három év múlva lesz csak vers. Nem sieti el, nem erőlteti, hagyja maguktól megtörténni ezeket a már-már csodaszerű pillanatokat.  (Visky Zsolt verse Farkas Lóránd előadásában: https://www.facebook.com/photo.php?v=625869564165622&set=vb.100002277521533&type=3&permPage=1)

A versenyben szerepelt még Egyed Emese Előleg, zálog című verse Imre Éva előadásában, de a költőnő nem tudott részt venni a rendezvényen. Itt nézhető meg a vers videója: https://www.facebook.com/photo.php?v=625931787492733&set=vb.100002277521533&type=3&permPage=1

A kissé hosszúra nyúlt rendezvényt Csávossy György előadása zárta a bor és költészet kapcsolatáról, utána stílszerűen borkóstolóra került sor.

Varga Melinda