Versekből képek a Király utcában
Nemcsak az átlagos kultúrafogyasztó polgár ragad le a kötelező olvasmányoknál, a bestsellereknél, a klasszikus festményeknél, a tévében látható műsornál vagy a rádióban hallható zenénél, a művész is hajlamos bezárkózni saját műhelyébe. Ha megkérdeznénk egy fiatal költőt, alig tudna kortárs képzőművészeket felsorolni, és igaz lenne ez fordítva is. Nemcsak egyszerű melóstól, robotoló irodistától vagy elfoglalt menedzsertől hallunk olyan mondatokat, hogy „nem járok koncertre”, „ezer éve nem voltam színházban”, vagy „nincs időm olvasni”, a társművészeti ágakban tevékenykedők is gyakran így vannak ezzel.
A Király utca 9. szám alatti galériában Vers/kép/ző címmel nyílt kiállítás, amelyen a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervező és képgrafikus hallgatóinak munkái, grafikusok kortárs költők ihlette művei láthatók. A tárlat koncepcióját Jakatics-Szabó Veronika és Révész Emese dolgozta kis, a cél az volt, hogy közelebb hozzák egymáshoz a költészet és a grafika világát. Jakatics-Szabó Veronika és Rónai-Balázs Zoltán korábban is alkottak együtt vers-képregényeket, az első terembe lépve látható is egy közös munkájuk.
A kiállítást Mányoki Endre irodalomtörténész nyitja meg. Íróként és szerkesztőként, illetve a Képzőművészeti Egyetem oktatójaként mindkét terület ismerője, így közelítésük neki is szívügye. Szerinte a kortárs irodalom és képzőművészet szigeteket alkotnak, egymástól és a külvilágtól is elzártan működnek. Ha egy költő és egy festő megismerik egymás alkotásait, ráhangolódnak egymás művészetére, egy idő után felfedezhetnek közös pontokat, rádöbbenhetnek, hogy ugyanúgy szemlélik a világot, hasonlóan reagálnak a történésekre, és elkezdhetnek közösen alkotni. Ihletet meríthetnek a másik munkáiból, a költőt inspirálhatja a kép, a festőt a vers.
Pozitív példaként említi az énekelt verseket és a könyvekben található rajzokat, utóbbiak viszont az elmúlt évtizedekben mintha szép lassan kikoptak volna. Az ilyen kiállítások egyik célkitűzése akár az illusztráció népszerűsítése is lehet. A költők (Braun Barna, Evellei Kata, Izsó Zita, Jónás Tamás, Nyerges Gábor Ádám, Palágyi László, Pallag Zoltán, Payer Imre, Rónai-Balázs Zoltán, Szabó Imola Julianna) most kifejezetten erre a tárlatra ajánlották fel szövegeiket.
Az egyetem hallgatói tematikus és technikai megkötés nélkül, szabadon választottak verseket, az egyetlen feltétel az volt, hogy jól ismerjék a költők munkásságát, illetve a kiválasztott, alaposan elemzett verset. Ezáltal közelebbről megismerhették a kortárs irodalmat, és személyesen is találkozhattak a költőkkel. Mányoki Endre beszéde után Rónai-Balázs Zoltán és Payer Imre olvassa fel verseit, majd Palman Zsuzsa és Szabó Imola performanszát tekintjük meg.
Aztán újra a grafikákra, festményekre szegeződnek a tekintetek, és próbáljuk megfejteni, a vers mely részlete és miért éppen az ragadta meg képalkotót, illetve hogy ugyanazt a verset olvasva miért jutott eszébe egy másik grafikusnak teljesen más hangulatú képet rajzolni. Érdekes tehát a kezdeményezés, amely nemcsak a művészeket hozza közelebb egymáshoz, de azt is bizonyítja, hogy a kép és a vers együtt komplex élményt nyújt.
Szarka Károly
