Erdélyország Félsziget

Az Insomnia kávéház szervezte színházi előadások, képzőművészeti kiállítások és interaktív irodalmi programok mellett a hangulatos Bruno Unplugged Borudvarban megrendezett Helikon a völgyben című rendezvénysorozat volt az egyik legszínesebb kulturális program. Bár a tizenhat meghívott  színvonalas alkotásokkal rukkolt elő, a fesztiválozók inkább sörök mellett, extrém sportokkal vagy egyéb szórakozással töltötték ki a koncertek előtti üres délutánokat. A részvevőknek viszont igazi szellemi felüdülésben volt részük már az első napon. Egyed Emese, Szálinger Balázs, Király Zoltán, Papp Attila Zsolt és Vári Fábián László borral kapcsolatos verseket is fölolvastak, kedvcsinálóként az irodalmi délutánt követő borkóstolóhoz.

Helikon a völgyben

Vizuális látványnak is egyedi volt a Helikon a völgyben nyitánya, hiszen az eddig kávéházakból, egyetemek előadótermeiből, folyóiratszerkesztőségekből ismert szerzőket nézhettük, hogyan boldogulnak a bárszéken felolvasva. Ha a borkóstolóra az irodalmi műsor előtt került volna sor, talán nem ültek volna olyan fegyelmezetten a magaslaton kedvelt költőink.

A felolvasást Egyed Emese kezdte Madarak című versével, majd a Koszorúcskával folytatta, hogy aztán Weöres Sándor előtt tisztelegjen, aki ugyancsak szerette a bort. Kérdések című költeménye a nagy költőelőd Octopus című drámájához kapcsolódott. Egyed Jancsó Noémi tragikus körülmények között elhunyt alkotóhoz kötődő versét is megosztotta a hallgatósággal, befejezésként pedig Magyarázó nyelv, jóbor perspektíva című művével ajánlotta mindenki figyelmébe a kellemes nedűt.

Szálinger Balázs két boros verset is hozott magával, végül azonban csak az egyiket, az Elhagyott szőlő címűt olvasta föl, bár szívesen hallgattunk volna tőle több alkotást is. Király Zoltán az irodalmi pályázatírás bonyodalmairól és bükkfanyelvéről írt versével kezdte a felolvasást, majd a költőtársa, Szálinger Balázs féléves kolozsvári tartózkodása ihlette költeményét adta elő. A kikötő a Szamoson élcelődő sorai után Papp Attila Zsolt borversei hangzottak el. Bár a költő nem igazán kedveli ezt az italt, inkább sörivó, mégis megpróbálta rímbe fogni a témát a lányokról, erotikáról és borról írt, A legvidámabb lány a világon című versével.

Vári Fábián Lászlóról viszont, aki Beregszászról érkezett a fesztiválra, kiderült, hogy vérbeli borivó, így akár a bor hiányáról is frappánsan tud verselni. Ha leszállván a nap – a magam nótájára, illetve A bor hiányáról beszél című költemények klasszikusokat idéző stílusa méltó befejezése volt a borkóstoló előtti bemelegítésnek.

A Helikon-rendezvények másnapja igazi pörgős délután volt. Változatos verseket kínált A tartsd a ritmust! felolvasó program, amelyben Papp Attila Zsolt faggatta a költőket arról, mit jelent számukra a ritmus. A válaszoló költők – László Noémi, Bálint Tamás, Horváth Előd Benjámin, Pethő Lorand és Karácsonyi Zsolt – alkotói világa sokban különbözik, ám egyikük kiválósága sem vitatható. Ezúttal is sokat veszítettek mindazok, akik a sörök és Janis-sátor nyugágyai mellett döntöttek az irodalom helyett.

Karácsonyi Zsolt szerint mindennek, így a szabad versnek is van belső ritmusa, amely meghatározza az alkotást. Pethő Lorand számára a ritmus az, ami az ébredéstől a lefekvésig végigköveti a napodat. László Noéminak,bár sokat utazik és rohan, a ritmus nem sietésről, a kapkodásról szól, hanem alkatfüggő, így a költőnemzedékek között nem vonható párhuzam.

Horváth Előd Benjámin korábban az időmértékes verselést tartotta fontosnak, de ma már nem csak a kötött forma érdekli, így a ritmusnak is más szerepe van költeményeiben. Bálint Tamás, aki ezúttal hosszabb lélegzetű művet is fölolvasott, a slamre utalt a ritmus kapcsán. A rövid beszélgetés után felolvastak a költők, így kézzelfoghatóvá vált, miről beszéltek valójában. Az irodalmi délután zárásaként találóan utalt a fesztiválra Karácsonyi Zsolt Peremverse, mely szerint Erdélyország egy Félsziget.

 A harmadik napon az előző kettővel ellentétben sok érdeklődőt vonzott az előadott irodalom. A fellépőkkel László Noémi beszélgetett. Muszka Sándor, a nagy sikerű Sanyi bá című könyv szerzője új rövidprózai írásokkal lepte meg rajongóit. Szilveszter Dániel, a flekkenfalvi költő és lírikus legalább annyira izgalmas figura, mint a sokunk által jól ismert Sanyi bá. Az új írásokban valamivel több az irónia, illetve a szövegnek önéletrajzi vonatkozása is van. Muszkát kortárs költők megzenésített versei követték, Cseke Róbert előadásában. A költőként is ismert zenész elmondta: egyelőre csak azon alkotók műveit szólaltatja meg gitáron, akiket személyesen is ismer.

A Helikon a völgyben rendezvénysorozat zárónapján Vincze Ferenctől, Király Farkastól, Csender Leventétől, Bíró Gergelytől és Szentmártoni Jánostól elhangzott úgynevezett völgyprózák a Székelyföldre, a kilencvenes évek rockzenéjének hangulatába, izgalmas történetek világába kalauzolták a nem túl népes, de annál érdeklődőbb közönséget. És hogy miért is Völgyprózák? A hely szelleme miatt esett a választás erre a címre.

Kőkemény slam-viadal

A Félsziget utolsó napjának délutánján rögtön a prózás irodalmi műsor után kezdődött az első Erdélyi Slam Poetry-Bajnokság döntője, amelyre néhány „hagyományos” irodalmat művelő alkotó is ellátogatott.

Mint minden slam poetry rendezvény, amelyre az elmúlt hónapokban sor került a Kincses Városban, ez is késve kezdődött, csaknem egy órát csúsztak, és ez meg is bosszulta magát, amikor elkezdett a szomszédban koncertezni egy rockzenekar – el is hagyta ennek kapcsán az egyik slamer, Vass Ákos száját néhány keresetlen szó.

Mielőtt a – marosvásárhelyi, kolozsvári, nagyváradi és sepsiszentgyörgyi elődöntőn sikerrel szereplő – legjobb tizenegy erdélyi  slamer összemérte volna erejét, a magyarországi slambajnokság győztese, Süveg Márk Saiid és Horváth Kristóf, művésznevén Színész Bob adott elő egy kis bátorítót. A verseny a slambajnokságoknak megfelelően kétfordulós volt, minden versenyzőnek három perc tizenöt másodperc állt a rendelkezésére; ismert magyarországi slamerek: Simon Márton, Závada Péter és a közönség két képviselője pontozott.

A versenyt Bordás Attila és Mavrák Kata Hugee vezette, ők húzták ki egy fekete kalapból a fellépők neveit. Az elsőnek volt a legnehezebb dolga, hozzá volt a zsűri a legszigorúbb és a közönség sem volt még annyira belemelegedve, hogy örömujjongásokban törjön ki Bartha Loránd „menni vagy maradni, mi most a hugaricum” humoros, de azért nem annyira slamszerű sorain.

Őt követte Csinta Áron, mondhatni a leglíraibb az összes versenyző között, bár ez a slam műfajában sajnos nem annyira díjazandó kritérium. Müller Heni természetes előadásmódjával levette a lábáról mind a zsűrit, mind a közönséget. „Hallgat, mint a nagy költők szabadidejükben” hangzott a sepsiszentgyörgyi lány egyik sora. Utána Gábos Dezső, aki egyébként prózával is kísérletezik, slamelt Babits A második énekére utalva. André Ferenc, akinek néhány verse irodalmi folyóiratokban olvasható, a Félsziget hangulatát szedte slambe, Parti Nagy Lajost sem hagyva ki önironikus és társadalomkritikus szövegéből, míg Kocsis Pityu egy OJD-versre játszott rá, illetve Kányádit, Adyt emlegette egy-egy sor erejéig.

A másik slamelő lány, Győrfi Kata viszont rendesen odamondott főként a férfi hallgatóságnak a nőiességről, az erotikáról szóló szövegével. A fellépők között hallhattuk még Magics Csabát, Nagy Albert Örsöt és Benedek Szabolcsot, ám a biztosítékot Vass Ákos verte ki – az ő első kötete nemrég látott napvilágot Pulton innen, pulton túl címmelaz Erdélyi Híradó Kiadónál. Ákos egyes versenyzőtársairól is kemény, már-már sárba döngölő kritikát mondott, nem kímélve a Félsziget szervezőstábját sem. Nemcsak vulgaritásban vitték a prímet az ő szövegei, neki voltak a legjobb rímei, a legfrappánsabb szójátékai is.

Az első kör után Simon Márton, Závada Péter és Csider István Zoltán slamelt egy keveset, majd nagyon gyorsan kiderült, melyik öt versenyző küzd meg a dobogós helyekért, illetve a bajnoki címért. Vass Ákos, Müller Heni, Győrfi Kata, Gábos Dezső és André Feri kőkemény slam-viadala az utóbbi győzelmével végződött, a második helyezett Müller Heni, a harmadik pedig Győrfi Kata lett. André a magyarországi slambajnokság döntőjén vehet majd részt.

Az álmatlanság sátra

A 11. Félsziget másik izgalmas kulturális bázisa az Insomnia kávéház „kihelyezett részlege” volt.  

Itt a Váróterem projekt előadásait láthatták az érdeklődők, interaktív irodalom programba kapcsolódhattak be, ahol André Ferenc, Bedő Heléna, Gondos Mária-Magdolna (Tücsök), Kiss Csongor, Páll András, Selyem Zsuzsa és Székely Örs gondoskodott arról, hogy senki se unatkozzék, valamint performanszok, alternatív művészeti produkciók és állandó kiállítások,a Nepotu'lui Thoreau román nyelvű irodalmi kör, Minimum Party katalógus-bemutató várták Kolozsvár egyik legrégibb művészkávéházának sátrában az érdeklődőket. Bár a háttérzaj néha beleszólt a programba, összességében elmondható, hogy a Bruno Borudvar mellett ez volt a 11. Félsziget kultúrára vágyó közönségének másik törzshelye.

És noha a slam poetry meg a könnyűzene sokkal több embert szólít meg, mint a hagyományos irodalmi, művészeti rendezvények, ezek nélkül a Félsziget csupán egy jó buli lett volna a sok nyári fesztivál közt.

Varga Melinda