Ugrás a tartalomra

 

Ameddig a fiatal slam ellát 2.

Miért szereted a slam poetryt?

Fehér Tamara: Mert teljesen „itt és most". Szókimondás, színpad, szabadság – szerintem ez elég ok arra, hogy szeressem. Ha megkísérelném hasonlatban kifejezni, hogy mit jelent nekem a slam poetry, akkor azt írnám, hogy olyan, mint egy kulcs a számon a lakathoz.

Hódi Virág Noémi: Mert tényleg oda kell tennem magam.

Szász Erik: Leginkább azért, mert egyszerre nevettet, és rá tudja döbbenteni az embereket a hétköznapinak tűnő hibák nagyságára is. Több réteget szólít meg! Ugyanúgy szívesen elhallgatja az idősebb korosztály, mint a fiatal (aminek főként örülök, mert a mostani fiatalok többségét a „hogy áll a hajam?” témán meg a Facebookon kívül semmi más nem érdekli).

Vári János Hunor: Mert az irodalom egyik legtágabb műfaja, szinte bármit lehet, szinte bárhol, mindenkit megtalál, játékos és szórakoztató, és mindig hatalmas élmény.

Wesselényi Tamás: Azért szeretem, mert szabad, modern és mindezzel együtt költészet. Mind nézői, mind előadói szempontból előnyösnek tartom, hogy a közönség is része lehet a produkciónak, illetve folyamatosan és intenzíven véleményt nyilváníthat az előadás végén vagy akár közben is. A szabadság sok mindenre lehetőséget ad, nevettethet, meghathat, elgondolkodtathat egy-egy szöveg; minden csak azon múlik, hogy az előadó hogyan bánik a szavakkal és a színpaddal.

Hódi Virág

Mi az, amit a legkevésbé szeretsz benne?

Fehér Tamara: A trágár szavakat minden slammer egész nyugodtan mellőzhetné! Ebben a nyelvben mindenre van minimum két szavunk, úgyhogy már-már bűncselekmény a színpadon is káromkodni.

Hódi Virág Noémi: Hogy tényleg oda kell tennem magam.

Szász Erik: Legkevésbé azt, ha meg van kötve a kezem egy témával. Meg talán azt, hogy ha beszélek a slamről, úgy néznek rám, mintha héberül beszélnék!

Vári János Hunor: Olyan nincs.

Wesselényi Tamás: Az időbeli kötöttség egyes esetekben zavaró lehet, gátolhatja az előadó szabadságát. Illetve a túlzott, öncélú trágárság elveheti egy szöveg élvezhetőségét.

Fehér Tamara

Költő, slammer vagy valami más szeretnél lenni? Hogyan képzeled el 10-15 év múlva az irodalomhoz való viszonyodat?

Fehér Tamara: Van, akinek az irodalom cigarettafüst. Nekem inkább tiszta, hegyi levegő, amit az erdei fák lélegeznek ki. A lelki friss „levegő” meg a (könyv)lapokból jön. Szóval én továbbra is szóval küzdök a nyelvi szmog ellen, mint valami „irodalmi erdész”, aki tintával öntözi a papírt. Mellesleg fogalmam sincs, mit fogok csinálni tíz év múlva, tizenöt év múlva meg pláne...

Hódi Virág Noémi: Már vagy egy hónapja pszichiáteri jövőképet dédelgetek. Előtte az óvó néni volt a befutó, mint diplomával hitelesített szakma. Muszáj, már csak azért is, mert a diplomás másként szarik egy kedves ismerősöm szerint, és tudni akarom, hogyan. Persze mellette majd írok, slammelek, zenélek, és mint a mesében, jól is fogom csinálni, és meg is találom a célközönségem. Utópiák, utópiák mindenhol.

Szász Erik: Egyelőre egy jó és elfogadott slammer, de a jövőben szívesen lennék költő vagy az irodalmi életben sürgő-forgó megosztó egyéniség.

Vári János Hunor: Elsősorban tervezőgrafikus, de ha lesz saját verseskötetem, akkor szintén nagyon boldog leszek. A slamet meg addig szeretném folytatni, amíg létezik slam, és létezem én is. A főnye-Reményhez című slamkölteményem utalás volt arra, hogy szándékomban áll bezsebelni egy lottóötöst.

Wesselényi Tamás: Nem szeretek előre tervezni, általában csak leírom, amit úgy érzek, hogy le kell, aztán egyszer majd kiderül, hogy pontosan mi lesz belőle. Klasszikus verseket és slamet egyaránt írok, de rapszövegekkel is gyakran kísérletezem, illetve írtam már zenekar számára is dalszöveget. Még nem tudom, melyik lesz a fő irányvonal a jövőben, de azt gondolom, még van rá időm, hogy megtaláljam az utamat.

Wesselényi Tamás

Melyik kortárs írót, költőt olvasod szívesen? Mit olvastál tőle utoljára?

Fehér Tamara: Legutóbb Varró Danit olvastam (ami a kortársakat illeti), a Nyuszika estéjéből egy részletet, de már majdnem kívülről tudom Faludy György Az ideálok című versét, mivel jó sokszor átlapoztam. Emellett Fodor Ákos bölcs haikuit is imádom.

Hódi Virág Noémi: Nemrég rákapattak Erdős Virágra, akinek nemcsak a neve jó, hanem az irományai is, úgyhogy mostanság őt olvasom. Legutóbb, két perce az Öld meget, mert nem emlékeztem az azelőtt olvasott címére, sőt, az azt megelőzőjére sem, kikeresni lusta voltam, és valamit írnom kellett.

Szász Erik: Závada Péter Ahol megszakad című verseskötetét már rongyosra forgattam (szó szerint). Eléggé megoszlanak róla a vélemények, és talán épp ez tetszik benne.
Simon Márton Polaroidok című kötete számomra az etalon. Amíg látok, addig olvasni fogom, mert minden napra nyújt valami újat.

Vári János Hunor: Álljon itt egy lista! Parti Nagy Lajostól mindig olvasok valamit, most épp a Fülkefort. A többi listaszerűen: Závada Péter Ahol megszakad, Simon Márton Dalok a magasföldszintről és Polaroidok, Kovács András Ferenc Bohócöröklét, Pion István Atlasz bírja, Esterházy Péter Kis magyar pornográfia, Petri György-versek mindig, mindenhol, Orbán János Dénes Anna egy pesti bárban, Yves Bonnefoy versei, Ginsberg és W. H. Auden és még ezer más. De ezeket nagyjából mindig.

Wesselényi Tamás: Szeretem a kortárs verseket, Závada Péter és Simon Márton verseit olvasom a leggyakrabban, mindkettőjüktől van kötetem is. Simon Márton aktuális, Polaroidok című kötete nagyon tetszik, bármikor szívesen belelapozok. Ugyanakkor sokszor dalszövegekben találom meg azokat a sorokat, amelyeket mások a versekben keresnek, így gyakran nem is olvasom, hanem hallgatom a költészetet.

Vári János Hunor

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.