Ugrás a tartalomra

Történetek Galambfalva és Moszkva között

 

            Az udvarhelyieknek már van fogalmuk arról, milyen részese lenni egy Murányi Sándor Olivér író vezényelte irodalmi estnek. A kötetlennek tűnő – mert noha olybá látszik, mégis van egyféle forgatókönyv – kocsmai író-olvasó találkozók, kötetbemutatók elhíresültek arról, hogy emberközeliek, érthetőek a laikus irodalomkedvelők számára is, nincsenek híján a humornak, és mindig lehet számítani valami meglepetésre. Hogy ez aztán a szerző titkainak leleplezése-e, vagy netán egy koncert a végszóra rímelve, menet közben derül ki. Kányádi Sándorral Székelyudvarhelyen a múlt hétvégén találkoztak barátai, tisztelői a G. pont nevezetű kultúrkocsmában.

            A napi sajtó már jóval a találkozó előtt cikkezett Kányádi Sándor – Sanyi bácsi, a nagy öreg, Erdély legnagyobb költője – Udvarhelyre érkezéséről. Jómagamnak is sikerült beszélgetnem vele az estet megelőzően, és ezért hálás vagyok a sorsnak. Történeteket rögzítettem a röpke interjú során, melyeket aztán a kocsmában részletesebb előadásban hallhattam. Murányi Sándor Olivér néhány rövid kérdésére anekdotikus, történelmi pillanatokat is felvillantó, gazdag életút rajzolódott ki a népes hallgatóság örömére. A moderátor elsőként a boldog házasság titka felől érdeklődött, ugyanis a Kányádi házaspár 55 éves házassági évfordulóját ünnepelte idén. Mosolyt csalt az arcokra a válasz, mely szerint erről inkább a költő feleségét kellene megkérdezni. Azt viszont elmondta: neje szerint a túl nagy tisztelet miatt nem mertek udvarolni a költőnek.

            Komolyabb kifejtést érdemelt azonban a könyvek, a vers jövőjéről való tudakozódás. Kányádi Sándor szerint nyelvünk nem ragad le az SMS-nyelvnél, sem a rövidülés, sem a jövevényszavak beszivárgása nem feltétlen végleges. Lehetőségként kell inkább felfogni, ez a gyönyörű magyar nyelv tulajdonsága, mert vannak szerencsés magyarítások, és özönével lehetne újakat találni. Vagy itt van a kiejtés, Károli Gáspár annak idején a bibliafordításával kicsit ellaposította a magyar nyelvet, mert a tiszai e-zőt vette alapul, „vögyíthetött volna belé kicsi galambfalvit is” – jegyezte meg mosolyogva. Visszakanyarodva a korábbi témához, szerinte a vers visszahelyeződik homéroszi jogaiba, mondani fogják, vagy énekelni. A költő egyébként szeptember elején Moszkvába hivatalos, ahová a Kaláka kíséri el, róluk pedig köztudomású, hogy számtalan Kányádi-verset zenésítettek meg.  

            A beszélgetést, azaz a mesélést jó adag öniróniával fűszerezte. Mert az önirónia a felnőttség jele, állapította meg. Gyermekkori élmények elevenedtek meg, mikor a költészetében leggyakrabban előforduló állatokról kérdezte őt Murányi: Purdé, a kutya, vagy a megárvult csikó, melyet apja, Kányádi Miklós kancája nevelt. Innen kanyarodott a beszélgetés Elek apó kútja felé. Tudniillik – mondta Sanyi bácsi –, a magyar nemzetnek két apója van, Bem apó, kinek tiszteletére több szobrot is emeltek Magyaroszágon, és Elek apó, aki tudta, mi az igazság, és hogy igazság csak a mesében van. Az volt a célja a kúttal, hogy ihasson belőle, aki megszomjazik. Immár a hatodik és hetedik kút helye is ismert, egyet Dévára, Csaba testvér gyermekeihez, eggyet pedig Gyimesfelsőlokra terveznek. Megemlítette közben a homoródfürdői Mária-forrással kapcsolatos terveit, Tudor Arghezi itt töltött nyarait, Márton Áron püspök celebrálta, regénybe (versbe) illő házasságkötését, illetve külföldi utazásainak élményeit. Hová menne vissza szívesen? – hangzott a kérdés. „Jártam sok helyen, sok gyönyörűséget láttam, de a vége úgyis az lesz, hogy a galambfalvi kert végébe... Megmondtam a papnak, énekeljétek el a ’Mint a szép híves patakra’ kezdetű zsoltárt, és mondjátok el a Miatyánkot.” 

            Mi a magyar nemzet célja? – tette fel a kérdést hallgatóságának egy-egy téma kapcsán. Volt frappáns válasza is, amit egyébként István királyunk apja, Géza tudott. Tudta, mert ő erdélyi volt. A végső válasz arra, mi a nemzet célja, mégis ez: az Isten által a magyarok számára kiválasztott nyelvet továbbvinni az emberiség határán túl, azt gyarapítani mindannyiunk örömére és Isten dicsőségére.

            A találkozó során néhány vers hangzott el csupán – köztük az Előhang (Vannak vidékek), útjai kapcsán a Románc – a költő előadásában: kilépve a közönség elé, fehér ingben, a mikrofont mellkasáig ejtve. Felejthetetlen marad.

 

Barabás Blanka

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.