Filozófia által felismerni a hamisságot

Heller Ágnestől búcsúzik az Irodalmi Jelen.
• 2012-ben a Mazel Tov kávézóban került sor Heller Ágnes és Böszörményi Zoltán beszélgetésére. A rendkívül sodró eszmecsere mellett a két alkotó pályájának meglepő azonosságaira is fény derült.

• „A kultúrember lelke” – Boldog Zoltán 2011-ben készített interjút Heller Ágnessel.

Az estet szervező „Drory” Izraeli Magyar Könyvtár egy dicséretes kulturális vállalás Tel Avivban, amint ezt a program előtt Nagy Gabival, a könyvtár életre hívójával beszélgetve megtudhattuk. Gabi a multikulturalitásban New Yorkhoz hasonlította Tel Avivot, ahol számos nemzet bevándorlói között szép számmal képviselteti magát a magyar kolónia is. Számukra kezdték el gyűjteni a könyveket, és alakították ki saját házukban a könyvtárat, melyben immár több ezer példány áll az odalátogató kölcsönzők rendelkezésére.

Nagy Gabi, az Izraeli Magyar Könyvtár "lelke"

A nagyváradi születésű, és több éve Izraelben élő Nagy Gabi és családja bizonyos időközönként azért látogat haza Budapestre, hogy újabb könyvrakománnyal felszerelkezve térjenek vissza választott hazájukba, ahol rendszeresen szerveznek könyvklubokat. E mostani budapesti beszélgetés ezeknek a klubesteknek a hangulatát idézte: a kis cukrászda-kávézóban szó szerint és képletesen is családias hangulatban ült egy asztalhoz Heller Ágnes filozófus és Böszörményi Zoltán író-főszerkesztő, hogy formalitások nélkül beszélgessenek irodalom, művészet, politika és az élet kérdéseiről. S ha valakinek kétségei is lettek volna, hogy ez különösebb „műsorvezetés” nélkül, spontán eszmecsereként meg tud valósulni, annak ugyancsak megkapó lehetett, hogy Heller és Böszörményi szinte egymás szájából vették ki a szót, mialatt egy pergően izgalmas, feszítő témákról még feszítőbb kérdésekre váltó baráti diskurzusba bonyolódtak. A beszélgetés intenzitása és tempója arra emlékeztette a hallgatót: a világ utolsó pillanatait használják ki a felek, hogy megvitassák legfontosabb gondolataikat.

Közelítő mozdulatok 

A kiindulópont természetesen a filozófia szeretete volt, hiszen mindketten hasonló tanulmányokkal kezdték pályájukat. Heller Ágnestől nagyléptékű áttekintést is kaptunk, miként vált „szerelmes” Lukács-tanítványból akkori hite szerint marxista, bár a párt szerint antimarxista filozófussá, majd ábrándult ki mindenféle „izmus”-ból. Azóta is azt vallja: mindenkinek önmaga világát kell megteremtenie a filozófiában. Böszörményi Zoltán Torontóban tanult racionális filozófiát, és ha az önfenntartó munkát kényszerült is választani az elmélet helyett, sosem osztozott azoknak a frissen végzett évfolyamtársainak a sirámaiban, akik szerint egy teljesen hasznavehetetlen diplomát kaptak a kezükbe. Hiszen a filozófia életre szóló tudást ad – fogalmazott az író –, „megtanít felismerni a hamisságot, de megtanít arra is, hogyan fogalmazza meg valaki a hamisságot úgy, hogy az igazságnak tűnjön.”

Böszörményi Zoltán optimistán gondolkodik a filozófia hasznáról

A filozófia kérdéseibe belemelegedve, Schopenhauertől indulva Heidegger és Hannah Arendt kapcsolatát elemezve jutottak el a beszélgetőtársak az irodalom és a befogadás nagy kérdéseiig. S ha a filozofikus témák nem fűtötték volna fel kellően az egyébként is forró levegőjű kis kávézót, Thomas Mannról olyan lelkes hévvel vitatkoztak és értettek egyet a meghívottak, hogy az idő szinte meg is állt a Mazel Tovban, akárcsak a Varázshegyen. Míg Heller Ágnes Settembrini és Naphta vitáját emelte ki, Böszörményi Zoltán a regény erotikus részeinek csodás kidolgozottságáról emlékezett meg. Majd a József és testvéreihez átevezve eljutottak a bibliai álmok és álomfejtők sorsához, melyet Heller Ágnes alaposabban is tanulmányozott tavaly megjelent, Az álom filozófiája című kötetében. (A műről az Irodalmi Jelenen itt olvashatnak.)

Heller Ágnes ismeri az álmok szintjeit 

Nagy Gabi csupán ekkor tette fel első kérdését Heller és Böszörményi életútjának egyik legfontosabb közös mozzanatát firtatva: miért tér haza, ha a visszatérés mellett dönt, egy emigráns értelmiségi. Heller Ágnes leszögezte: életében mindössze tizenhárom évet tekint emigrációnak – mind a huszonhét évből, mely alatt New Yorkban oktatott, több hónapot töltött itthon. Tapasztalata szerint sok emigráns azért tér haza, mert sokkal izgalmasabb itthon az élet. S ez annyiban biztosan igaz, hogy a politika és a személyes szféra a tengerentúlon és Nyugaton semmilyen kapcsolatban nincs egymással, az emberek nem érintettek személyesen a politikai kérdésekben. Böszörményi Zoltán egy üzleti vállalkozás folytán tért vissza egykor Romániába, ahonnan korábban el kellett menekülnie, jelenleg pedig rendszeresen tartózkodik Budapesten, hiszen több szál is ideköti, elég csak a szerkesztői tevékenységet és az alkotómunkát említeni.

A hangulatos Mazel Tov

A politikai kérdések a beszélgetésben is megkerülhetetlenek voltak, és abban mindkét beszélgető fél egyetértett, mennyire fontos lenne a másikra való odafigyelést a pártállásra való tekintet nélkül megtanulni. A közelmúltban lezajlott filozófusperre Heller Ágnes úgy reagált: ha politikai támadás éri, azzal semmi probléma, de amikor a polgári becsületét kérdőjelezik meg, azt rendkívül sértőnek tartja. Böszörményi Zoltán azt tartotta fontosnak, hogy a felelősség csak a sértőket terhelje, a filozófusok ne az ország hibájaként róják fel a támadást.

A nézetkülönbségek is feloldódtak a koccintásban

Búcsúzóul Nagy Gabi a szerzők készülő művei iránt érdeklődött. Heller Ágnes jelenleg „álomkönyvét” fordítja angol nyelvre, s közben itt-ott át is írja, illetve egy önéletrajzi emlékezés megírására készül. Böszörményi Zoltán egy tizennégy éves, romániai kislány tragikus történetét dolgozza fel egy regényben, aki külföldre szökött édesanyja miatti elkeseredésében anorexiás lett. S bár az író és a közönség is lelkesen firtatta Heller Ágnesnél a regényírás lehetőségét, a filozófusnő leszögezte: „Nincs tehetségem ahhoz, hogy regényt írjak”.

A "Drory" könyvtár rejtvényeinek megfejtéséért jutalomkönyv jár

Valamihez azonban egykor mindkét vendégnek tehetsége volt, s ezt aligha sejthetik még az őket rendszeresen olvasók is. Mint az esten kiderült: Heller Ágnes és Böszörményi Zoltán is balett-táncosnak tanultak gyermekkorukban. S bár sajnos efféle produkciót nem láthattunk tőlük a kávézóban (még egy lábmozdulat erejéig sem), de azt az üdítő eleganciát, könnyed, ám szilárd tartást, a másiknak szentelt odaadó figyelmet és az egyenes derekat, mellyel egész beszélgetésük jellemezhető volt, talán csak két, egykori táncosnövendék tudja ilyen természetességgel hozni.

Szöveg és fotók: Laik Eszter

További képek az eseményről:

Nagy Gabi és családja két tagja

A frisskötetes Rubin Eszter is jelen volt

A dedikálás sem maradt el

Pergő dialógus, jó hangulat