Zöld-piros tájak, lényeglátó grafikák
Balázs Péter emlékére nyílt kiállítás a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva Termében. A tárlaton a művész közismert festményei mellett Kós Károlyról, Tamási Áronról, Illyés Gyuláról, Nagy Lászlóról, Sütő Andrásról készített portréi is láthatók.
Zöld-piros tájak, lényeglátó grafikák
Bár a Kincses Város lakóinak zöme, kihasználva a nyárias időt, majálisozni ment, meglepően sok érdeklődőt vonzott a tíz éve, 2003-ban elhunyt Balázs Péter emléke előtt tisztelgő kiállítás, amely a festőművész és grafikus pályájához szorosan kötődő épületben, a Minerva-házban kapott helyet.
1919. május 28-án született a Kolozsvár melletti Magyarfenesen. Szülőfaluja számos munkájának ihletforrása, akárcsak felnőttkori lakhelye, Kolozsvár, ahová a tehetségét felfedező Kós Károly ösztönzésére költözött. A Szamos-parti városban 1933-tól 1942-ig Szolnay Sándor és Szervátiusz Jenő tanítványa volt.1935-ben és 1938-ban Nagybányán is tanult, Krizsán János és Ziffer Sándor voltak a mesterei. Később Marosvásárhelyen Bordi András tanítványa lett. Tanulmányait az 1948-ban alakult Kolozsvári Művészeti Intézetben fejezte be, ahol adjunktusként dolgozott 1952-ig. A negyvenes években a Világosság, majd az Igazság, 1958-tól pedig az Utunk riportere és illusztrátora volt.
Fontosabb egyéni tárlatai a kolozsvári Korunk Galériában és szülőfalujában voltak. 1974-ben betegnyugdíjba vonult, ezt követően kizárólag a festésnek élt. 2003. február 17-én hunyt el Kolozsváron, családja még abban az évben megrendezte a kolozsvári Bánffy-palotában (Szépművészeti Múzeum) a képzőművész gyűjteményes kiállítását. 2006-tól a Főtér 22. szám alatt, a volt műteremlakásban (jelenleg a Kolozsvár Társaság székhelye) állandó kiállítás tekinthető meg fontosabb munkáiból.
Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilap munkatársa, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta: a számos érdeklődő, illetve a kiállított festmények és grafikák azt bizonyítják, hogy Balázs Péter munkássága jelentős helyet foglal el Kolozsvár és Erdély művészetében. Tibori kitért arra, hogy a Minerva-ház, ahol a Szabadság napilap szerkesztősége is található, méltó helyszíne a tárlatnak, hiszen Balázs hosszú ideig a kolozsvári lap elődjének, az Igazságnak az újságírója volt. A negyvenes évek végén készített érdekes riportjai, például csángóföldi tudósításai dokumentumértékűek.
A megnyitó után egy kis lírai betét következett: Sántha Emőke olvasta föl Ady Endre Krisztus-kereszt az erdőn és Kocsiút az éjszakában című költeményeit. A versek mintegy bevezetőként szolgáltak a művész festményeihez, csendéleteihez, híres írókat és művészeket ábrázoló grafikáihoz.
Majd Kántor Lajos műkritikus, irodalomtörténész vette át a szót, aki a Tibori által elmondottakhoz hozzáfűzte: a tárlat helyszíne nemcsak Balázs újságírói munkássága miatt fontos. A képzőművész alkotói pályája, mondhatni, ebben az épületben bontakozott ki, abban a hajdani műteremben, ahol Szolnay Sándor és Szervátiusz Jenő dolgozott és tanított. Balázs Péter kitűnő tanítvány volt, ami nemcsak abban nyilvánult meg, hogy megfestette mesterei portréit. Megtanulta a legfontosabbat: a hűséget ahhoz a világhoz, környezethez, amely őt művésszé segítette. A szülőföldhöz való erős kötődés alkotásainak egyik legfontosabb jellemzője.
Kántor felhívta a figyelmet a tárlat grafikai anyagára, amely eddig más kiállításokon nem volt látható, és amely olyan jeles személyiségek portréit tartalmazza, mint Berde Mária, Kós Károly, Illyés Gyula, Kovács Katona Jenő, Márton Áron, Tamási Áron, Nagy László, Sütő András. Az irodalomtörténész szerint Balázs Péter grafikusként is lényeglátó volt. Maximálisan azonosulni tudott azoknak a képzőművészeknek, íróknak a gondolatvilágával, akiket megrajzolt. „Ezek a portrék nem egyszerűen azért jók, mert hasonlítanak az ihletőjükhöz, a lényeget fejezik ki, miközben mint rajzok is kitűnőek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Balázs Péter rajzait a festményei elé helyezném, csupán az emlékkiállítás újdonságát szerettem volna hangsúlyozni” – fogalmazott Kántor.
Viorica Guy Marica művészettörténész, egyetemi oktató részletes méltatásában kiemelte, hogy a művész témái főleg a falusi, illetve a városi létforma sajátosságai köré csoportosulnak. Ez a kettősség az egész életművet jellemzi. Tájképei leginkább a Kolozsvár környéki domborzati formák, az erdők jellegzetes természeti szépségét ábrázolják. Balázs a zöld, illetve a piros árnyalatainak mestere, festményein ezek a tónusok kapnak hangsúlyos szerepet. Az, hogy mennyire fontos volt számára Kolozsvár, szinte mindegyik munkáján felfedezhető. Szívesen festett gótikus épületeket, háztetőket, templomokat, ódon utcarészeket, megjelenítve a város gazdag építészeti kincseit és műemlékeit.
A tárlatnyitón két archív televíziós anyagba is betekinthettünk. Muzsnay Magda – Essig József, illetve Xantus Gábor portréfilm-részletei a már elmondottakat erősítették meg: legfőképpen azt, hogy Balázs Péter legfontosabb ihletforrása Kolozsvár, illetve Magyarfenes volt, mestereihez és a művészethez pedig maximális alázattal viszonyult.
Végezetül a művész özvegye, Balázs Kőrösi Ibolya, valamint fia, Balázs László megköszönték a szervezőknek a kiállítást.
A tárlat május 17-ig tekinthető meg: hétfőn, kedden és szerdán 11–15, csütörtökön és pénteken 13–17 óra között.
Varga Melinda
