Tűnő kontúrok, alkonyi visszfény
A "Kimosódás" címet kapta Könyv Kata festőművész kiállítása, melyre a Magyar Rézkarcolók és Litográfus Művészek Egyesülete invitálta az érdeklődőket a Ráday utcai Galéria IX műtermébe. A kiállítást Payer Imre költő nyitotta meg.
Tűnő kontúrok, alkonyi visszfény
Payer Imre a képzőművészet és a költészet kapcsolatából kiindulva szólt Könyv Kata alkotásairól. A versek és a képek nyelve nem áll távol egymástól, sőt, átjárhatóság van közöttük – kezdte beszédét a költő. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Kimosódás képei hasonlóak a modern versekhez, csak itt a különböző idősíkok nem a textúrában, hanem a térbe ágyazottan jelennek meg. Színeiben inkább a sötétebb tónusok dominálnak: acélszürke, mélybarna, indigókék, fekete. Közben felbukkannak kifejezetten harsány, piros vagy zsendülő tavaszi füvek zöldjét idéző színek, bár ezekben is jelen vannak a sötétebb elemek, például a friss, fehér virágok között egy szürke pók.
Payer kiemelte a szakralitást, mely a gépies tájszerűségbe ágyazva egészen különleges hatást kelt. A festmények apró, mindennapi, profán mozzanatokat örökítenek meg, ám ezek rituális jellegüknél fogva mégis szakrálissá válnak, a képben cselekvő és a képet figyelő számára egyaránt. A költő szerint Könyv Kata világában a mitológiai, társadalmi, történelmi, politikai elemek megférnek egy felületen anélkül, hogy kaotikus vagy túlburjánzó hatást keltenének.
A hétköznapok hangulatai meghitté tennék az alkotásokat, ha nem lennének ott mellettük korunk gépiességének jelképei, a fogaskerekek, fémek, csavarok. De épp ettől a keveredéstől válik aktuálissá ez a művészet, „a festmények jól rímelnek az ezredforduló utáni ön- és világmegértés dilemmájára” – fogalmazta meg Payer. A gépiesség és az emberség között lebontódni látszik a határ, a „kimosódás” során eltűnik a kontúr tárgy, gép és lélek között.
Payer figyelemre méltó költői érzékenységgel és éleslátással ragadta meg Könyv Kata festményeinek egyik különleges vonását: az alkotás transzcendens pillanatai után van egy „alkonyi visszfény”, egy éppen tűnő, illanó életérzés, mely szinte megfoghatatlan. Mintegy rímeltetve a szavakat a vásznakon életre keltett világra, a laudáció után a költő verseket olvasott fel legújabb alkotásai közül. Az Azután, az Egy laktanya emlékezete és a Néma démon más-más mondanivalóját erősítette föl a festményeknek. Könyv Kata képeinek egyik legmarkánsabb kivetüléseként az Azután című költemény hatott: „Egyenletes gépzúgásba jut a szenvedély. Névvé ridegül. Mintha alumínium fák közé lökődnék. Amit beszívok, a levegő, ismeretlen”.
A kiállítás megnyitóját Andrássy-Culmann Eszter gitárral kísért éneke foglalta keretbe.
(A kiállítás május 23-ig, hétköznapokon tekinthető meg a Galéria IX-ben.)
Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva
