HELYSZÍNI

Sipos Sándor székelykeresztúri születésű, Montrealban élő képzőművész kiállítása betekintést enged az indiánok mítoszvilágába, az észak-amerikai társadalmi mozgalmakba, szöveg és kép izgalmas szimbiózisába. Az egyedi képi világot bemutató tárlat a Kolozsvári Korunk Stúdiógalériában kapott helyet. 

Indián-mítoszoktól Marshall McLuhanig     

 
Sipos Sándor új látásmóddal gazdagítja az erdélyi kortárs képzőművészetet, ami részben annak köszönhető, hogy a művész jó ideje Kanadában él, így számos munkájának ihletője ez az élettér. Az alkotót egyaránt foglalkoztatják az indián mítoszok, a közelmúlt észak-amerikai társadalmi mozgalmai és a számítógépes grafikák.

Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban végezte, ahol nagy hatással volt rá tanára, Nagy Pál. Ezt követően a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola diákja volt. A nyolcvanas évek közepén kivándorolt Kanadába, ahol a Québeci Egyetem képzőművész mesterképzőjén tanult tovább. Rajzait, illusztrációit rendszeresen közlik az ottani lapok. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt Kanadában, az Egyesült Államokban, Magyarországon, Ausztriában és Romániában. Erdélyben legutóbb Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban volt egyéni tárlata.    
Zakariás Ágota művészettörténész tárlatnyitó beszédében megállapította, hogy első pillantásra eklektikusnak tűnhet a kiállítási anyag, de ha tüzetesebben megnézzük az alkotásokat, rájövünk, nem különböznek annyira egymástól. Három nagy témakörbe csoportosíthatók Sipos munkái.  Az első teremben találhatók az írott szöveg és a vizuális világ találkozását mutatják be.  Az egyik falrészen a közismert médiakutató, irodalomtudós és filozófus, Marshall McLuhan egy idézete látható, a terem másik oldalán pedig a képzőművésznek a nyolcvanas években írt szövege kap helyet. A terem elválasztó vonalánál található, személyes hangvételű fényképek a közelmúltban lezajlott észak-amerikai társadalmi mozgalmak, többek között a New Yorkból indult, Occupy Wall Street elnevezésű megmozdulás egyes pillanatait dokumentálják. A kiállítás harmadik részében – a galéria belső termében – régebbi munkák indián mítoszokat jelenítenek meg.
Zakariás szerint a tematikai és műfaji sokszínűség részben a marosvásárhelyi képzőművész-tanár, Nagy Pál szellemi öröksége. A művészettörténész végezetül Mezei Ottó budapesti művészettörténészt idézte, akinek frappáns összegzése szerint Sipos munkái ellenállnak az egyértelmű, verbális értelmezésnek. Umberto Ecónak a hatvanas-hetvenes években divatos kifejezésével „nyitott művek”. Nyitottságuk révén feloldják a racionális-irracionális (köznapi-szakrális) merev ellentétét. Együtt van bennük a régi és a legújabb kultúrákon, korokon, stíluselemeken, a mai tudományos ismereteken, pszichológián, jelelméleten és természetesen irodalmon iskolázott művészember vizuális válasza annak a szociális miliőnek az ingereire, amelyben él(ünk).
Lehetséges, hogy ezek a vizuális válaszok improvizatívak, de őszinteségükhöz, az átéltség igazához – amennyiben ez művészi kritériumnak tekinthető – nem fér kétség. Nem az a szokásos „művészi” megoldás foglalkoztatja Sipost, hogy stilárisan vagy technikailag homogén felületet hozzon létre, még csak az sem, hogy – ami ugyancsak szokatlannak tűnhet – a felületet különösebb műgonddal munkálja meg. A nyughatatlan, zaklatott „életérzésnek”, amelyben él(ünk), a művészet, akár a klasszikus modern művészet hagyományos értelmezése és alkalmazhatósága visszatetszőnek, nem megfelelőnek tűnhet. Ebből következően minden képi és rajzi elem, legyen az akár fotó, akár stiláris motívum, akár figurális pecsétnyomat, aranyszínű háttér, érzékeny kézjegy és kezdetleges vonalvezetés, szimbolikus értelmet nyer, asszociációs mezőt nyit meg. Tehát egy – mondhatni – „szimbolizált élet- és világérzés” vizuális megnyilatkozásai Sipos Sándor munkái, jelzésszerű közvetítései a korunk, napjaink emberét egyidejűleg körülfogó alakító, fenyegető, sokkoló benyomások együttesének.
Zakariás méltató beszédét a művész néhány személyes gondolattal egészítette ki. Megtudhattuk, hogy nagyra tartja Marshall McLuhan munkásságát, sokat foglalkozott kutatásaival és elméleteivel. Régebbi, indián mítoszokat feldolgozó műalkotásairól Sipos elmondta: az archaikus embert kívánta ábrázolni, aki szimbiózisban élt környezetével. Az indiánok csak szükségleteiket elégítették ki, nem öltek le több állatot, mint amennyi életben maradásukhoz kellett. Ily módon az ember évezredeken át békésen együtt tudott élni a természettel. „Időnként bűntudatot érzek az indiánok földjén, Észak-Amerikában” – vallotta meg a művész. 

A kiállítás május 16-ig, hétköznapokon 10–14 óra között tekinthető meg.

Varga Melinda