HELYSZÍNI

Honnan ered az ufológia, gömb alakú-e a Föld és nem üres-e belül, mit hitt Hitler a Holdról – ilyen és hasonló kérdések vetődte fel a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávézóban az Almásy Kör legutóbbi ülésén, amelynek Mandics György volt a meghívottja.

A világ nemcsak fehér és fekete

Mandics György nemcsak ismert költő, nyelvész, rovásírás-kutató, hanem számos, a fantasztikus irodalomhoz tartozó, illetve ufológiával foglalkozó könyve is megjelent – vezette be Boros Lóránd, az Almásy Kör szervezője az Ufók a kozmoszban. Mit láttak a csillagászok? című előadást. Ilyenek az 1977-ben Salló Ervinnel együtt írt Zöld emberkék, tollas kígyók, tüzes szekerek, illetve az M. Veress Zsuzsannával  közösen alkotott tudományos-fantasztikus művek , a Vasvilágok,  a Gubólakók és A drómosz.  Hasonlóan érdekes munkái Az UFO-k formavilága és az Ufótörténelem, valamint a román nyelvű Enciclopedia fiinţelor extraterestre (Földönkívüli lények enciklopédiája).

A rövid bevezetőt több mint két órás érdekfeszítő, vetítéssel egybekötött előadás követte.

Mandics pályája kezdetén a bánsági városkában, Zsombolyán volt matematikatanár, és akadtak diákjai, akiket nem igazán foglalkoztatott ez a tudomány, az ufók viszont annál inkább. Arra kérték, hogy meséljen ezekről a különös jelenségekről. Hogy mindig diákjai előtt járjon, újdonságot mondhasson a témáról, olvasni kezdte a szakirodalmat, folyóiratokat. „Később ebből rögeszme lett” – mint mondta. Tizennyolc nyelvet sajátított el valamilyen szinten, hogy alaposabban tanulmányozhassa a szakirodalmat. Szerinte az amerikai kutatóknak, még a NASA-nak is legnagyobb hibája, hogy csak az angol nyelvű könyveket, tanulmányokat olvasnak el.

Mandics gyűjteménye hatvanezer esetet taglal, százegy év fontosabb ufó-jelenségeit elemzi. 1978-ban fejezte be ilyen irányú kutatásait, mert „minden őrület csak akkor lehet egy pozitív végeredményt hozó vállalkozás, ha korlátai vannak”. Jelenleg hét kötetre való anyagja van, amit szeretne publikálni.

A kozmoszban a csillagászok néha látnak különös, egyedi dolgokat, amelyek nem hasonlítanak semmiféle eddig általunk ismertre, sőt nem is ismétlődnek meg, mint más, tudományosan megmagyarázható űrjelenségek – mondta Mandics. Ilyen a Perseus csillagkép körüli különös fénysáv, amely egy ideig halad, mint egy meteorit, de aztán hirtelen jobbra majd balra hajlik, ami viszont nem jellemző az ilyen típusú égitestekre. A Jupiter körül is vették már észre, hogy később jelent meg az egyik hold, amelynek egyébként pontosan kiszámított időben kellett volna előbukkannia. Ezek olyan jelenségek, amelyek nem férnek bele semmiféle tudományos könyvbe, atlaszba, elképzelésbe, s amelyek olykor egyenesen ellentétesek a csillagászat vagy a fizika alaptörvényeivel – állapította meg Mandics.

Az ufológiát 1947-től jegyzik, amikor egy pilóta Amerikában repülés közben kilenc fényes, különösen mozgó tárgyat észlelt hegycsúcsok között. Az ívszerű alakzatból és az ugráló mozgásból ered egyébként a repülő csészealj kifejezés, mert ez volt a legkézenfekvőbb hasonlat a furcsaságra. Az első idevonható csillagászati felvétel viszont 1883-ból származik, amikor is Boneville környékén a Nap korongja körül 390 tárgyat fedezett föl egy csillagász. Az eset érdekessége, hogy a csillagvizsgálóban mellette dolgozó kollégája nem észlelt semmi különöset.

Egy hotdog-sütő, George Adamaski látott először tükrös távcső segítségével elnyúlt, léghajószerű tárgyakat. Ezt követően rengeteg felvétel készült a holdkráter furcsa alakzatairól, amelyek hol egy betűhöz, hol kereszthez, rombuszhoz vagy épp rudacskához hasonlítanak. E fényképek nyomán elméletek kaptak lábra, köztük olyanok, amelyek tagadják, hogy Földünk gömb alakú, vagy pedig azt hirdetik, hogy üreges szerkezetű. A legmerészebb feltételezések szerint mi ennek az üreges Földnek a belsejében lakunk, csak a centrifugális erő miatt nem észleljük. 

A körön elhangzott legmeredekebb elképzelés azonban talán mégiscsak Hans Hörbigeré, aki szerint a Nap tűzből, a Hold pedig jégből tevődik össze. Erről könyvet is írt Philipp Fauth német amatőr csillagász együttműködésével, amely 1912-ben Hörbigers Glacial-Kosmogonie címmel jelent meg. Ebben kifejti azt is, hogy a Föld körül eredetileg négy hold keringett, amelyből három sorra belecsapódott, és ezek a kataklizmák alakították történetét, így az özönvizet a harmadik összeütközés okozta. A negyedik még fönt kering, de hamarosan annak is le kell esnie. Ebbe az elméletbe kapaszkodott bele állítólag Hitler is, aki úgy vélte, hogy amikor bevonul a német hadsereg Moszkvába, nem lesz hideg tél, hiszen ekkor fog lebukni a negyedik hold, és tulajdonképpen vége lesz a világnak, bár a németek természetesen megmenekülnek. Ennek az elméletnek egyébként nagyon sok megszállottja volt, közülük egyesek azt képzelték, hogy a Föld belsejében lakó „idegenek” németek. Mandics szerint még 1978-ban is kezdeményeztek ilyen irányú expedíciót.

Összegzésképp az előadó elmondta: a kozmoszban látott furcsaságokat a tudósok azért nem verik nagydobra, mert a tudomány csak azzal foglalkozik, illetve csak azt tudja érdemben vizsgálni, ami megismétlődik, de a világ tele van olyan dolgokkal, amelyek nem ismétlődnek meg, és megmagyarázni sem tudjuk őket. A meghívott szerint arra sem lehet egyértelmű választ adni, hogy léteznek-e földönkívüliek, erre csak az tud válaszolni, aki valóban találkozott velük. Előadásában föl kívánta hívni a figyelmet bizonyos érdekes jelenségekre, elméletekre és furcsa álelméletekre, amelyekből természetesen nem biztos, hogy minden igaz és hiteles. Vitatni kell mindet, és józan ésszel  levonni a következtetéseket. A világ nemcsak fehér és fekete, ahogy a tudomány szeretné látni, hanem néha foltos is, pöttyös is – fogalmazott Mandics György.

Bréda Ferenc az előadás kapcsán megállapította: „Kétségtelen, hogy minden függöny mögött van egy másik valóság vagy álvalóság vagy a valóság egyik modellje” .
                                        

Varga Melinda