Origamidarvakat hajtogatni
HELYSZÍNI
Az Írók Boltjában Károlyi Csaba, a JAKkendő-díj tavalyi kitüntetettje beszélgetett Szil Ágnessel, aki idén kapta meg ezt az elismerést Tangram című kötetéért.
Origamidarvakat hajtogatni
A novelláskötet címe egy kínai játék elnevezésére utal, és a szerző elmondása szerint több szövege tartalmaz visszatérő motívumokat. A kötet egyik jellemzője, hogy hasonló karakterű szereplők más-más nevekkel jelennek meg a történetekben – akár valamiféle lélekvándorláshoz is lehetne ezt hasonlítani, mert lényegében ugyanazok az alakok, figurák térnek vissza körforgásszerűen.
Károlyi Csaba felhívta a figyelmet, hogy a novellákban lényegében egy nő van, aki hol így, hol úgy jelenik meg, és a férfit mindig kicsit másképp láttatja. Szil Ágnes megerősítette ezt, hozzátéve, hogy a történeteiben felbukkanó férfialakok az „övéi”: apa, testvérek, nagyapák, rokonok, szerelmek, de a valóság és a fikció olyasféle elegyében megjelenítve, hogy nem lehet konkrétan felismerni a személyeket. Különlegessége a Tangramnak, hogy részei lazán kapcsolódó prózadarabokként vagy akár önálló novellákként is olvashatók, ezért az egyes történetek sorszámait fordított szögletes zárójelbe tette az írónő, ez a jel ugyanis a matematikában a halmazból kimaradó tételeket jelzi. Ezek után nem csodálkoztunk, amikor az író bevallotta, hogy Esterházy Pétert tekinti példaképének és szellemi mentorának, akinek műveiből is sokat merített.
Nőírók esetén kikerülhetetlennek vélt téma a feminin nézőpont körüljárása, így Károlyi Csaba és Szil Ágnes beszélgetésének is részét alkotta. Szil kertelés nélkül elmondta, hogy véleménye szerint még ma is hátrány nőként írni, mert szakmailag többet, jobbat kell felmutatni, hogy értékeljék, befogadják a hasonló kvalitású férfi írók. Károlyi Csaba nem értett ezzel egyet, sokkal inkább úgy látja: napjainkban egyre több kiváló nőíró tör fel, ír nagyszerű műveket, az íróasztal mellett pedig nemtől függetlenül szabadon alkothat mindenki. Szil szerint inkább csak ez utóbbi kijelentés felel meg a valóságnak, a fogadtatásban már igenis érzékelhetők a különbségek.
A szerző a JAKkendő-díj átvételekor (Fotó: centrifuga.blog.hu)
Károlyi méltatta a műben megjelenő különböző narrátori nézőpontokat, különösen a történeteken kívül álló elbeszélői attitűdöt, és az „epikus ént”, amely nem feltétlenül fedi az „elbeszélői ént”. Mint megtudtuk, a novellák többsége nem megtörtént esemény, illetve a valóság egyszerű leképezésénél árnyaltabban nyúlt anyagához az író: többféle élmény, több történet egybeforrasztásával születtek meg a művek. Károlyi Csaba külön kitért a kötet utolsó darabjára, melyben felbukkannak az „origamidarvak”: aki meghajtogat ezer origamidarut, az boldoggá válik. Szil Ágnes kifejtette, hogy ez a szimbólum több dologra is vonatkozik, például az irodalom és az alkotó viszonyára: aki elég origamidarut hajtogat meg, vagyis elég könyvet publikál, elérheti az áhított boldogságot.
A kérdésre, hogy kiket tart még példaképének, vagy kiket olvas szívesen a kortársak közül, Szil Ágnes Garaczi Lászlót, Szvoren Edinát, Lackfi Jánost, Tóth Krisztinát nevezte meg, saját írói stílusának egyik viszonyítási pontjául pedig Örkény prózáját jelölte ki.
A jövőre vonatkozó terveiről és készülő munkáiról annyit árult el, hogy többféle művön dolgozik, drámán és prózán egyaránt, melyek a Tangramhoz hasonló stílust fogják továbbvinni. Mivel mostani könyve témája elválaszthatatlan a gyerekkortól, a mese műfaja is szóba jött. A szerző elmondta, hogy ő is mond saját maga által kitalált meséket a gyerekeinek, a meseírást azonban nagyon felelősségteljes hivatásnak tartja, és egyelőre nem érzi azt, hogy képes lenne rá.
Csepcsányi Éva
Kapcsolódó anyag: Részletek az Irodalmi Jelenen a kötetből
