Ifjak az Irodalomismeretből

HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépírói Tagozatának estjén bemutatták az Irodalomismeret folyóirat tavaszi számának négy fiatal szerzőjét: Darázs Enikőt, Kántás Balázst, Kelemen Annát és Székelyhidi Zsoltot.

Ifjak az Irodalomismeretből

Elsőként Székelyhidi Zsolttal beszélgetett Petőcz András arról, hogy mely műfajban érzi magát leginkább otthon, hiszen írt már regényt, verset, illetve a két műfaj ötvözetét is. Székelyhidi Zalán Tibor egyik költészet napi előadására hivatkozott, aki szintén sokféle műfajt kipróbált, a fontosnak mégsem ezt, inkább a költő, író sajátos attitűdjét tartja. Az a fontos, hogy miként viszonyulunk a világhoz – fűzte tovább a gondolatot Székelyhidi. A Spanyolnátha című folyóirat főszerkesztő-helyettesének öt könyve látott eddig napvilágot, a legutóbbi 2012 decemberében, Űrbe! címmel. Sci-fi regénye, a Fantasy, 2009-ben a Kossuth Kiadó regénypályázatának első díjában részesült.

A beszélgetésből kiderült, hogy életpályája során nem csak az irodalom, hanem a zene birodalmában is kalandozott a szerző. Első kötetének megjelenése után tíz évig nem írt, helyette saját zenekarával próbált szerencsét, de mostanra már egyértelműen a költészet és az ezzel kapcsolatos performanszok felé billen a mérleg nyelve; időnként ugyan helyet kap a zene, de már egyáltalán nem játszik az életében akkora szerepet, mint régebben. Székelyhidi fel is olvasta néhány versét, melyek hol humorosabb, hol komolyabb színezettel vámpíros motívumokat vonultattak fel.

Petőcz ezután a Spanyolnáthára terelte a szót: honnan az ismeretség, mikor lépett be Zsolt a szerkesztőgárdába? A szálak a kétezres évek elejére nyúlnak vissza, amikor Székelyhidi miskolci egyetemistaként megismerte Vass Tibort, a lap főszerkesztőjét. Ahogy növekedett, bővült az internetes folyóirat, 2007-ben felvették a napjainkra már hétfős szerkesztőgárdába. A beszélgetés végén az Űrbe! című kötetéből olvasott felé néhány rövid részletet a szerző.

Következett az Irodalomismeret új, először publikáló szerzőjének, Darázs Enikőnek a bemutatása. Enikő a Felvidékről származik, a Budapesti Kodolányi János Főiskola hallgatója, és egy sajtónyelv-órára készítendő tárca kapcsán figyeltek fel az írásaira, így kezdett el verseket és rövid prózai műveket publikálni az Irodalomismeretben. Petőcz András felhívta a figyelmet Darázs Enikő egyedi nyelvi megoldásaira, a nyelvjárásból fakadó ízességére, a versekben felbukkanó szürreális látomásokra. A fiatal szerző az Irodalomismeretben megjelent három versét – Édes, Viharfelhő, Mellemen kígyó mereng – és egy rövid novellát olvasott fel.

Darázs Enikő után egy másik ifjú szerzőt ismerhettünk meg, bár az ő művei nem csak az Irodalomismeretben, hanem már más lapokban is megjelentek. Kelemen Anna főként prózát ír, írói stílusát kiforrottnak, határozottnak, szikárnak nevezte Petőcz András. Kiemelte, hogy Kelemen novelláiban nincsenek párbeszédek, inkább fura áttűnések, látomások, intellektuális futamok jelennek meg benne.  Kelemen Anna bevallotta, hogy eleinte nem tudatosan írt, inkább terápiaként, krízismegoldó szereppel kezdte el papírra vetni a gyerekkorban, serdülőkorban átélt eseményeket. Majd írószemináriumokra járt, ahol sokat csiszoltak, fejlesztettek írói készségén. Mentorai közül kiemelte Grecsó Krisztiánt. Jelenleg egy novelláskötete kéziratán dolgozik, átdolgozza, javítgatja a műveket, nem akarja elsietni a megjelenést, színvonalas kötetre törekszik.

Az est utolsó szereplője az Irodalomismeretben szintén sokat publikáló Kántás Balázs volt. Kántás a beszélgetés elején leszögezte, hogy ő inkább irodalomtörténésznek tartja magát, mint költőnek, jelenleg az ELTE ösztöndíjas doktorandusza, tanulmányokat publikál és műfordítással is foglalkozik, elsősorban angol nyelvből. Amikor verseket ír, inkább a rövid, pár soros terjedelmet választja, és általában nem ad címeket. Több verses- és tanulmánykötete jelent már meg, a legutóbbi egy neoavantgárd verseskönyv, mely a Szamizdat címet kapta, és túlnyomórészt közéleti költeményeket tartalmaz. Három rövid vers hangzott el az új kötetből, majd zárásként egy hosszabb, bohém életérzést idéző írás, a Költők éjszakája. Kántás elárulta, hogy leginkább szakfordítóként tudja magát elképzelni a jövőben, de egyelőre a doktori disszertációjával foglalkozik.

Csepcsányi Éva