Hősnők és írók

HELYSZÍNI

A filmekben látott „szerepcserés” csodák nélkül miként tud egy férfi író hitelesen megformálni egy női szereplőt? Scherter Judit interjúkötete ennek eredt nyomába, az Írók Boltjában pedig Bódis Kriszta beszélgetett a szerzővel és interjúalanyaival.

Hősnők és írók

A nagy regényhősnők, mint Anna Karenina, Bovaryné, Nóra vagy Tatjana mind férfi írók alkotta alakok. Tud-e egy férfi hitelesen írni egy hősnő szemszögéből? Scherter Judit e kérdéseknek eredt nyomába a Magvető Kiadónál napvilágot látott Hősnők és írók című kötetében, melyben kilenc kortárs férfi író – Darvasi László, Forgách András, Háy János, Kukorelly Endre, Márton László, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Grecsó Krisztián és Spiró György – volt az interjúalanya. Az Írók Boltjában mutatták be a kötetet, és ez alkalomból Bódis Kriszta beszélgetett a szerzővel, illetve az interjút adó írók közül Forgách Andrással, Kukorelly Endrével, Spiró Györggyel és Márton Lászlóval.

A könyvben nemcsak a hősnők, hanem egyúttal kilenc közismert magyar író alakja is közelebb kerül az olvasókhoz. Mindegyikük külön egyéniség, mondhatni, külön világ, női alakjaik pedig hol csodaszerűek, hol erotikusak, szelídek vagy lázadók. Az Írók Boltjában zajló beszélgetés során Bódis Kriszta, az est moderátora elmondta, hogy különös érdeklődéssel és élvezettel olvasta az írók válaszait, és rácsodálkozott, mennyire különbözőek a megkérdezett férfiak.

A jelen lévő írók egyetértettek abban, hogy Scherter Judit rendkívül felkészülten ült le beszélgetni velük, sőt figyelmes háziasszonyként mindenkit valamilyen vendégváró finomsággal kínált a beszélgetések alatt, mert sütni-főzni is nagyon szeret. Scherter elárulta, hogy már kislánykorában megragadták a regények nagy nőalakjai, és az interjúk alatt átélte ugyanazt a kíváncsiságot, amelyet gyerekként, ez viszont inspirálóan hatott az írókra is.

A nyitottság és a téma iránti elkötelezett érdeklődés viszont nem jelentette azt, hogy rámenős és indiszkrét kérdéseket tett volna fel. A legzárkózottabb válaszadónak Spirót tartotta. Bódis Krisztina meg is kérdezte a jelen lévő írót, hogy minek volt köszönhető ez a visszafogottság. Spiró György fanyar humorral jegyezte meg: talán az lehet a gond vele, hogy nem azt gondolja, amit kellene, ami a „séma szerint” elvárható tőle. Kukorelly Endre fűzte tovább a gondolatsort, akit viszont Scherter az egyik legnyitottabb íróként aposztrofált az interjúkötetben. Kukorelly szerint a nyitottság is egyfajta szerep – mondta –, mert az emberek óhatatlanul szerepeket játszanak. Az írás lényegének azt nevezte, hogy legalább arra a rövid időre, amíg írunk, próbáljunk nyitottak lenni. Hozzátette még, hogy az adott téma is sokat segített neki ebben, mert a férfi-nő viszony kérdése mindig is nagyon foglalkoztatta.

Ezek után szó esett arról, hogy milyen fontosak a női olvasónak a hősnők, a regénybeli alakok, akikkel azonosulhat. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy napjainkban még mindig a tizenkilencedik század nagyregényei dominálnak e téren is, mivel ezeket tanultuk, ismerjük leginkább, s ezek hozzák vissza a „gyerekkor ízeit”. Márton László viszont felhívta a figyelmet, hogy kortárs írók – akár a fiatalabbak – között is érdemes szétnézi „nőalak-ügyben”, mert érdekes és egyedi figurákat vonultatnak fel, mint például Gerőcs Péter és Bencsik Orsolya.

A kortárs, modern hősnők kapcsán a moderátor felvetette az ambiciózus nőalakok kérdését. Forgách András kifejezetten vonzónak nevezte ezt a típust, míg Kukorelly Endre találóan úgy fogalmazott, hogy „egy férfi nem csak az ambíciót szereti egy nőben, de ha az hiányzik belőle, akkor unalmassá válhat.” 

A beszélgetés során a kötetborító is szóba került, mely egy tizenkilencedik századi festményrészletet ábrázol, melyen a nő kitekint a képből. Rejtélyes, kissé flegma és titokzatos pillantását lehetetlen elkapni. Scherter Judit szerint a férfiírók is így vannak valahogy a nőalakokkal: küzdenek velük, de teljességében nem tudják megragadni őket.

Az egyik legkényesebb téma a szerző szerint a női alakok megformálásához szükséges „élményanyag”, noha konkrétan egyik írónak sem tette fel a kérdést, hogy kiből, kikből építette fel hősnőit, mennyi bennük a fikció és mennyi a valóság. Erre talán nincs is válasz, ahogy egészében az irodalom is megélt élmények átformálása.

A beszélgetés zárásaként a szerző bevallotta, hogy minden válasz meglepetés volt számára, ugyanis igyekezett prekoncepciók nélkül kérdezni, s tudatában volt annak, hogy ezerféle válasz létezik. Fontosnak tartotta az interjúk során, hogy mindvégig tudatában legyen annak, hol húzódnak a határok, és hogy mindvégig tudja, hol található ő maga a kérdésekben.

Csepcsányi Éva