HELYSZÍNI

„Akkor jó az irodalom, ha a forma megihleti az embert” – mondta Demény Péter író, költő, újságíró legújabb kötetéről a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva Termében. A nagyváradi Riport Kiadó Napos oldal könyvek sorozatában megjelent Garantált pihenés című glosszagyűjtemény bemutatóján Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, egyetemi oktató beszélgetett a meghívottal.

Garantált pihenés glosszákkal

Demény Péter 1999-től írt, mintegy másfél száz glosszáját magába foglaló új kötetének érdekes nevű szereplői – Makréla, Dezodor, Töhötöm, Pagoda, Peták – a mindennapi életből kiragadott figurák. Ezek az alteregók osztják ciklusokra a kötetet, amelynek rövid, humorral fűszerezett történetei a hétköznapok apró bosszúságairól, albérlőkről és rigolyás háziakról, focimeccsről, szerelemről, családról, rokonokról és az emberi természet furcsaságairól mesélnek.
Az írások akkor születtek, amikor a szerző a Krónika című napilap munkatársa volt. A glosszák a Közterület rovat hasábjain jelentek meg.  A napilapos korszak élményeire Demény kellemes nosztalgiával emlékszik vissza. Mint mondta: akkoriban sok fiatal dolgozott a lapnál, olyan kollégái voltak, mint Papp Sándor Zsigmond, Bakk Miklós, Rostás Szabolcs, Ágoston Hugó vagy Karácsonyi Zsolt. „Sok őrület volt egy helyen, lehetett abban hinni, hogy megválthatjuk a világot” – mesélte. Az író mindig is olyan közegben dolgozott szívesen, ahol műhelymunka folyt, és szellemi frissességben teltek a munkanapok.

A glossza alapkövetelménye a tömörség, bele kell férni egy bizonyos karakterszámba. Ugyanakkor rendszerint a vészesen közeledő lapzártáig kell megírni a frappáns írást. A kötöttségek azonban megihletik az embert, akár a szonett Shakespeare-t vagy Szabó Lőrincet. Persze a glossza és általában a napi sajtó műfajai nem a halhatatlanságról szólnak, hiszen amit az újságíró megír, néhány napra rá el is felejti az olvasó, és már más újdonságra vagy éppen egy újabb friss, szellemes glosszára vágyik. „A napilapos tempó egy nagyon jó eszköz arra, hogy az ember megtanuljon a saját gőgjével bánni. Egyik ismerősöm grafomán ördögnek nevezett, ami miatt nem sértődtem meg, mert valóban szükségem van az írásra, ezen keresztül veszek észre dolgokat. Az írás által gondolkodom” – vallotta az író.
A történetek személyes vonatkozásáról elmondta: ő a hőse annak a történetnek is, amelyik nem egyes szám első személyben íródott. „ Én csak magamról tudok beszélni, az is velem történik tulajdonképpen, ami mással, hiszen én meglátom azt, amit a történet szereplője nem”. Tréfás megjegyzése szerint az alkotással nemcsak a saját bőrét viszi vásárra, hanem az olvasóét, a mindennapi emberét is, akiről a történetek szólnak. Ő képtelen csak a fantáziájára hagyatkozni, szüksége van a valóság legalább egy kis magjára.
Szóba kerültek Demény korábbi kötetei is. Balázs Imre József megkérdezte, hogy milyen kapcsolat, hasonlóság és különbség van a Garantált pihenés, a Visszaforgatás című regénye, valamint a Papp Sándor Zsigmonddal közösen írt Meghívó minden keddre című kötete között. A válaszból kiderült: míg utóbbi a kulturális élettel kapcsolatos glosszákat tartalmaz, az új kötet hétköznapibb történéseket dolgoz fel.  A Visszaforgatásra is alkalmazható a „hétköznapi” jelző, ám az sokkal „mélyebb” dolgokkal foglalkozik. Másrészt a regény egy nagy családi album, az író a családtagjairól, saját gyerekkoráról mesél benne.  Már dolgozott rajta, amikor elkezdtek megszületni a most összegyűjtött glosszák.
A beszélgetés kitért arra, hogy az író blogot vezet, és itt is hasonló jellegű írásokat publikál néha, mint amilyenek ebben a kötetben olvashatók, ám arra még nem gondolt, hogy könyvbe rendezze az ott megjelenő bejegyzéseit. A világháló interaktív közeg, teljesen más, mint az írott lap vagy könyv – vélekedett erről.

Demény egyike annak a kevés erdélyi magyar írónak, akik román nyelven is publikálnak különböző folyóiratokban, kulturális újságokban. Igaz, hogy míg a magyar lapoknál otthonosan mozog, a román sajtóban úgy érzi magát, mint egy paradicsommadár. Nemrégiben a Cartea românească Kiadó megkereste azzal, hogy adjanak ki egy kötetet román nyelven írt tárcáiból. Demény nagyon örült a felkérésnek, így hamarosan napvilágot lát a Ghidul ipocriţilor (Képmutatók kézikönyve) című kötete.
„Olyan lelkesen beszélünk arról, hogy nem értenek meg a románok minket, de a fél kezemen meg tudom számolni, hogy hány magyar ír románul” – fogalmazott. Éppen ezért nagyon büszke a román nyelvű kéziratra. Az ismert román kiadó érdeklődése azt jelzi számára, hogy nem volt fölösleges időtöltés ebben a közegben mozogni.
Terveiről szólva beszámolt arról, hogy van egy kötetre való írása filmművészetről, színházról, irodalmi alkotásokról, képzőművészetről, és remélhetőleg még az idén meg fog jelenni. Esszéiben is nagy hangsúlyt kap a személyesség, hiszen nem tud írni olyan filmről, könyvről, kiállításról vagy kötetről, amely nem érinti meg.

Varga Melinda