HELYSZÍNI

Tristan Ranx Ötödik évszak című, a fiumei szabadállam történetét feldolgozó dokumentumregénye volt az Almásy Kör legutóbbi ülésének témája. A rendhagyó francia műről fordítója, Bréda Ferenc író, költő, esztéta, egyetemi oktató beszélt az érdeklődőknek.

A független Fiume francia krónikája

A francia író és újságíró, Tristan Ranx Ötödik évszak című regénye dokumentumokra támaszkodva tárja az olvasó elé Fiume négy évig tartó városállami függetlenségét, rávilágítva olyan társadalmi-politikai jelenségekre, amelyek ma is tanulságosak. A mű többek között fölhívja a figyelmet az utópisztikus politika és az anarchista gondolkodásmód veszélyeire. A műfordítás szakmai kihívásainak ecsetelése és a regény ismertetése mellett erre is kitért Bréda Ferenc a legutóbbi Almásy Körön, a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávézóban.

A francia írót jellemezve a meghívott elmondta: Tristan Ranx a párizsi irodalmi körök egyik közismert figurája, kiváló újságíró, a Libération című napilap éjszakai rovatainak volt szerkesztője.  Regényét öt éven át írta. Az ihlet kedvéért három barátjával az adriai kikötőbe – a mai horvát Rijekába – költözött arra az időszakra, amíg a könyvön dolgozott.  Bréda Kolozsváron ismerkedett meg az íróval, aki felkérte őt, hogy ültesse át magyar nyelvre a könyvet. Amikor elvállalta a műfordítást, nem gondolta, hogy mekkora kihívást fog jelenti ez a munka. A kolozsvári író, költő és esztéta hosszú ideig élt a francia fővárosban, mondhatni anyanyelvi szinten beszéli a franciát, helyenként mégis olyan (például haditechnikai) kifejezésekkel találkozott, amelyek fejtörést okoztak neki. Bizonyos szavak magyar megfelelőjének a megtalálása olykor napokig tartó dokumentálódást igényelt. Egy év alatt készült el a műfordítással és minden nehézség ellenére nagyon élvezte a munkát.

Hogy közelebb kerüljünk Fiume világához, a meghívott megemlítette: az első világháború után Erdélyben is léteztek ilyen jellegű, bár sokkal rövidebb ideig fennálló, független területi szerveződések. Ilyenek voltak az 1918-ban Kós Károly által alapított Kalotaszegi Köztársaság vagy a Székelyudvarhelyi, az Érmelléki és a Bánsági Köztársaság. Fiumét 1776-ban vették el az osztrákok Velencétől, és a jelentős adriai kikötő előbb a Szentkoronához tartozó Horvát Királyság részeként, 1779-től pedig közvetlenül, szabad királyi városként volt a Magyar Királyság területe. Az első világháború után a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak ítélték, amit az olaszok nem néztek jó szemmel.
A regény főhőse, D’Annunzio, a tehetős olasz író és nacionalista, aki saját katonai alakulata – az arditik – néhány ezer tagjával 1919. szeptember 12-én bevonult Fiuméba, és megalakította a Carnarói Olasz Kormányzóságot. A könyv részletesen kitér az arditik jellemzésére, akik az első világháború idején nagyon hatékonyan harcoltak a fronton. A mindenre elszánt, öngyilkos alakulatok pergőtűzben kúsztak az ellenséges vonalakhoz, és ott tőrrel végeztek az osztrák–magyar katonákkal. A támadásokban rendszerint sokan odavesztek, a túlélők éppen ezért számos kiváltságot élveztek a csata, illetve a háború után.

A Fiumei városállam függetlenségét 1921-ben egyébként Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok is elismerte. Saját pénze és alkotmánya volt, és kisebb-nagyobb sikerekkel terjeszkedni igyekezett Dalmácia egyéb területeire is. A regény szerint D’Annunzio fölajánlotta Olaszországnak Fiumét, de az olaszok, tartván a harcias hadvezértől és emberei vakmerőségétől, nem fogadták el. Az olasz katonaság és a várost megszálló szabadcsapatok közt azonban véres harcok törtek ki, de a főhősnek nem esett baja. Később visszavonult a Garda-tó mellé alkotni, míg végül időskorában megmérgezte egy szobalány, feltehetően Ribbentrop ügynöke.

A könyv ismertetése kapcsán Bréda elmondta: a szerző kitér arra is, mivel töltötték az emberek a mindennapjaikat, hogyan szórakoztak, milyen formabontó művészeti produkciókat, színházi előadásokat szerveztek. A meghívott szerint a regény felhívja a figyelmet arra, milyen veszélyei vannak az utópisztikus gondolkodásnak. A politikai tanulságok levonása után Raoul Weiss műfordító a kortárs francia regényírás helyzetére tért ki. Szerinte a franciáknál manapság oly divatos dokumentarista próza nem teszi olvasmányosabbá az irodalmat. Ugyanakkor Tristan Ranx esetében erről nem beszélhetünk, az Ötödik évszak komoly irodalmi munka ugyan, de szórakoztató is.

Varga Melinda