Evangélium emberközelben

HELYSZÍNI

Prokop Péter papfestő halálának tizedik évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílt Budapesten, a Szent István Bazilika lovagtermében. A tárlatot az olasz–magyar kulturális évad keretében avatták fel.

Evangélium emberközelben

Az 1919-ben született kalocsa-kecskeméti főegyházmegyei pap, festőművész, író, a Magyar Írószövetség tagja és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje, ez a sokoldalú, ám hányatott sorsú művész hatalmas mennyiségű alkotást, kilencezer képet hagyott ránk. A kiállításon természetesen ennek csak egy töredékét tudták bemutatni, annál is inkább, mivel az életmű egy része magántulajdonban van. Politikai okokból Prokop Péter 1957-ben Rómába emigrált, ahol további képzőművészeti tanulmányokat folytatott, és töretlenül alkotott tovább. Köteteinek nagy része is Rómában jelent meg. Számos egyházi intézmény falait díszítette freskókkal, színes ablakokkal és képekkel. 1999-ben költözött vissza Magyarországra, haláláig aktív művészként tevékenykedett. „Rómában legfőképpen felfedeztem a Fényt, és föllobbant színeim átalakultak, megérlelődtek. Lángoló színeim azonban a szülőföldemé!” – vallotta Prokop Péter.

A magyar–olasz kulturális évad keretében április 4-én nyílt meg a művész munkáit bemutató kiállítás „A teremtő szeretet" címmel. A megnyitó elején gyönyörű egyházi népénekek hangzottak el Bodza Klára és a Villő Énekegyüttes előadásában, Vedres Csaba hangszeres kíséretével. A csupasz téglafalakon vibráló színes képek, az időnként megkonduló bazilikai harangok és a szakrális énekek különleges atmoszférát teremtettek. Az énekek után Snell György plébános, a Szent Jobb őre, és Gina Gianotti, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója köszöntötték az egybegyűlteket. Snell György hangsúlyozta, hogy a művészet soha nem volt idegen a papi hivatástól, hiszen végső soron mindkettő a transzcendens felé mutat. A plébános szerint Prokop képeit hit, derű és nyugalom jellemzi.

Dr. Varga Lajos püspök, a Katolikus Gyűjteményi Központ igazgatója, a Prokop Péter-díj fővédnöke méltatásában arról beszélt, hogyan tükrözi vissza minden teremtmény a Teremtő szentségét, dicsőségét. Prokop műveiben a dicsőség fénye csillan fel, a fény központi helyet foglal el a művész világában, mind konkrét, mind átvitt értelemben. A szakrális művészet olyan teológia, amely túlmutat a keresztény világ határain, párbeszéd lehet a keresztény és a nem keresztény emberek között. Egyetemes értékeket közvetít, amelyek kapcsolódási pontokat alkotnak mindenki számára, aki egy kicsit is nyitott a szépségre, jóságra, igazságra. Varga Lajos kiemelte, hogy a művészet révén sokszor könnyebben és jobban elér az evangélium az emberekhez. Míg egy teológiai könyvet csak kevesen vesznek a kezükbe, addig egy festményt, szobrot örömmel megcsodálnak az érdeklődők. Prokop képei kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a festmény mindig túlmutat azon, amit ábrázol. Legyőzi az idő korlátait, és a festő halála után is változatlan erővel szórja a fényt, hirdeti az anyagi világon túli misztériumokat.

A következő emlékező, Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, aki jó barátságban állt a művésszel, felidézett egy hajdani beszélgetést két falusi asszony között, akik egy Prokop atya által festett keresztutat csodáltak meg, s egyikük, a maga egyszerűségében ráérezve a képek lényegére, így kiáltott fel: „ Azt festették meg, ami volt!” Vagyis nem csak a gyönyörködtetést, az esztétikum felmutatását szolgálják a stáció képei, hanem kifejezik az események mély valóságát is. Kozma Imre a festményeket „emberközelben szemlélt evangéliumként” jellemezte. Az emmauszi tanítványokra mutatott rá, akik hasonlítottak a modern világ összetört reményű embereihez: húsvét után, Jézus halálát követően csalódottan, hitetlenkedve, szomorúan hagyták ott Jeruzsálemet. Hasonlóan emberiek Prokop képei is: Istent az erőtlenségben ábrázolta, műveiben a megtestesülés titka és a káromlás közötti keskeny határvonal a misztérium.

A megnyitó végén Dr. Prokopp Mária művészettörténész – aki jól ismerte a művészt személyesen is – röviden bemutatott néhány képet a tárlatból, többek között a Jézus és Nikodémus éjszakai beszélgetése című festményt, mely Prokop egyik legfontosabb alkotása. A színek, alakok, mozdulatok, az ezer apró jel szimfóniája nehezen írható le szavakkal, a képeket látni kell. A kiállítás június végéig látogatható a Bazilika Lovagtermében.

Szöveg és fotók a kiállított képekről: Csepcsányi Éva