Egy „preparált halott” újrabalzsamozása?

HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS

Sziveri János életművével foglalkozó kétnapos konferenciát tartottak Szegeden, ahol szó esett többek között verszenéről, térelméletekről, intézményesülésről, látszathomofóbiáról, áldozatiságról, utóéletről és kánonról.

Egy „preparált halott”

újrabalzsamozása?

Sziveri János neve talán még a kortárs magyar költészet kedvelői között is ismeretlenül cseng, pedig a személye körül formálódó kultusz már magán viseli az intézményesülés jeleit – például Veszprémben intézetet neveztek el róla. Szegeden pedig a Grand Caféban 2013. március 6-án és 7-én kétnapos konferenciát tartottak Múlt, alakít, ás címen, hogy az életmű megismerésén és értékelésén kívül annak helyét is feltérképezzék a magyar irodalomban. Az esemény fő szervezője a SÍN-tér Kulturális Egyesület volt, mellettük társszervezőként jelent meg a Fiatal Írók Szövetsége, de a József Attila Kör (JAK) és a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE) is kivette a részét a Nemes Z. Márió szavaival élve „preparált halott” további balzsamozásából.

Ideológiák, hippik és József Attila-nyomok

Az első szekciót Lábadi Zsombor előadása nyitotta meg, aki az egyetlen Sziveri-monográfia (A lebegés iróniája) szerzője. Gondolatmenetének alapját Sziveri ideológiákhoz való viszonyulása adta, bár a költőt ebben a tekintetben radikális elutasítás jellemezte: „Az ideológiák lesüllyedt eszmékből táplálkoznak, az ideológia pótlék”. Ezért Sziveri kapcsolatát e fogalommal csakis a szabadság-értelmezésén keresztül lehet vizsgálni, amely illuzórikusságában egy „lebegő világ” képét festi elénk. Ebben pedig helyet kap a hatalom és a gépiesség kérdésén kívül a gyakran visszatérő obszcenitás is.

Csányi Erzsébet Tolnai Ottóval és a beatnemzedékkel szemben Sziveri „deperszonalizációját” és introvertált megfigyeléseit emelte ki. „A hippikre a sodródás, Sziverire a rátapadásos megfigyelés és igyekezet” a jellemző – emelte ki. A két vajdasági költő között a legfontosabb rokonságnak a kollázstechnikát látta. Bene Adrián pedig József Attila verszenéjének nyomait kutatta az életműben, valamint felhívta a figyelmet azonosulás és irónia funkcióváltásaira. A szekciót záró vitában szóba került, hogy a jövőben érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni nemcsak a magyar, hanem a délszláv irodalomból származó intertextualitásokra is.

Terelők és szellemidézők

A konferencia első napjának további részében a költő térszemléletét vizsgálták. Virág Zoltán azokkal a hatásokkal foglalkozott, amelyek festészeti tanulmányai, valamint Vasko Popa szerb költő révén érték Sziverit e vonatkozásban. Berényi Emőke Pannónia-képét elemezte „Nem Páris, sem Bakony” címre keresztelt, Ady-áthallásos előadásában. A fiatal vajdasági újságíró, kritikus a barbár költő pozícióját állította középpontba, ezzel magyarázva magatartásának alakulását a kritikai szemlélettől a lázadó idegenségig. Ez pedig egyfajta imaginárius utazásként a belső táj elbarbárosodásához vezetett.

Bedecs László a Right man to right place című előadásában korántsem ilyen elvontan vizsgálta a tér szerepét, amikor kijelentette: „A vajdasági szerzők viszonylag jól érezték magukat a jugoszláv kultúrában, Sziveri ebből a diskurzusból lépett ki.” Bedecs szerint talán az eredetiség vágya lehetett az oka, hogy Sziveri kerülte a balkáni toposzokat. Verseiben nem jelenik meg az Adria, mely a korszak költőinek egyik közös motívuma.

„Az első két kötet az anyag és az én metafizikus küzdelme. Sok helyen már a megszűnés uralja a gondolatot” – emelte ki Faragó a Szabadgyakorlatok és a Hidegpróba című kötetek kapcsán. Ladányi István az előtte szólóhoz kapcsolódva állapította meg, hogy a második kötet már a „nyelvi tehetetlenség állapotába ért, már az értelem felé nyit, de a nyelv folyton az útjába áll.” A Szabadgyakorlatokat a beszéd felszabadítását célzó gyakorlatokként értelmezte Ladányi. Itt már látható volt az életmű egyes darabjainak és korszakainak esztétikai értékelésére tett kísérlet is, amely a Sziveri szellemét megidézni kívánó esti kerekasztal-táncoltatáson tovább folytatódott.

Kollár Árpád, Losoncz Alpár, Géczi János, Csorba Béla és Reményi József Tamás

Szerencsére egy verbális életrajzi múzeumlátogatásnál ez a program is sokkal izgalmasabbra sikerült. A beszélgetést Kollár Árpád vezette, a meghívott Csorba Béla, Géczi János, Reményi József Tamás és Losoncz Alpár voltak. Hamar szóba került Nemes Z. Márió Szokatlan rendszer című esszéje, melyben Sziveri Jánost mint preparált halottat és mint az újvidéki költészet formalinban tárolt kultuszfiguráját emlegeti. Reményi elismerte, hogy a mumifikálódás tényleg megtörtént, de nem mesterségesen ment végbe. A költők közül mindenki örömteli eseménynek tartotta, hogy Sziveriről immár tudományos jellegű diskurzus alakult ki, melynek első jele a Puskin utcában megjelent Sziveri-blokk volt. Szóba került még Kabdebó Lóránt Dunamedencecsont  című cikke, amely Reményi szerint Sziveri költészetének konzervatív értelmezése.

A beszélgetés másik szála alapvetően az életútra és az Új Symposium sorsára koncentrált. Géczi szerint nemzedékük tisztelte az előttük járókat, de mindannyian tudták, hogy számukra „a társadalomkritikai szemlélet” a meghatározó. Talán ez volt az egyik ütközőpont Tolnai Ottó sokat emlegetett poétikájával is.

A Sziveri-kerekasztalról készült videofelvételt ezen a linken érhetik el.

Másnaposok

A másnapi programot a fiatalabb generáció uralta, amely nem szűkölködött bátor megközelítésekben.  Csehy Zoltán a Buzi az uszodában – Homofóbia mint politikai allegória – egy Sziveri-szonett ambivalenciája című előadása a fáradtság ellenére is könnyen elérte mindenki érdeklődési küszöbét. Csehy a Dia-dalok-ban megjelent vers (Buzi az uszodában) értelmezési lehetőségét kutatta a homoszexualitás nézőpontjából. „A versben egy látszathomofóbia jelenik meg mint a társadalmi agresszivitás metaforája” – hangzott Csehy egyik összegző mondata. Ennek pedig az előadó szerint komoly hagyománya van a magyar lírában – elég csak Ungvárnémeti Tóth László A parízi aranysas és Toldalagi Pál Uszodában című versére gondolni.

Szabó Gábor ideológiai alapú összehasonlító vizsgálata Sziveri és Petri költészetét ütköztette. Eszközkészletük sok esetben hasonló, például a szójátékok terén, de a hatalommal szembeni, kudarcra ítélt harcuk Petrinél végül a jelen-nem-lét, Sziverinél a személyesség megerősödését eredményezte.

Németh Zoltán a hálózatelméletek csapdájában

Németh Zoltán precízen, a gráfelméleten alapuló kapcsolati hálót felrajzolva mutatta be, hogyan szerveződik a magyar irodalmi kánon, milyen gyakori egy szerző megjelenése az irodalomtörténetekben, és milyen jelentőséget tulajdoníthatunk egy-egy említésnek. Gaborják Ádám ezzel szemben Sziveri-nyomok után kutatott a 2000-es évek utáni kortárs fiatal költészetben, először elég bizonytalanul tapogatózva, majd ajánlásokra és idézetekre támaszkodva. Utóbbiak Tóbiás Krisztián Túliratok vagy éppen Kollár Árpád Például a madzag, valamint Nem Szarajevóban című kötetében a legmarkánsabbak. Sopotnikra is hatott a Bábel, ahogy egy videóból kiderült – bár nehéz megállapítani, hogyan.

Gaborják Ádám dobok és ikonok között

Mikola Gyöngyi az áldozatiság kérdését vizsgálta a Sziveri-lírában, amely gyakran a krisztusi értelemben vett mártír szerepében jelenik meg. Ennek egyik látványos példája a Bábel című vers.

A rendezvényt Fekete Vince Léttapasztalat és elmúlástudat című, nosztalgikus hangvételű előadása zárta, amelyben saját, húsz évvel ezelőtti Sziveri-szakdolgozatára reflektált. Fontosnak tartotta a Bábel című kötetet, azonban korábbi önmagával vitatkozva a költő korai verseit nem érezte kiemelkedő alkotásoknak, még zsengeként történő megítélésüket is megkérdőjelezte. Mindez a halál árnyékában vált igazán termékennyé és értékessé.

Kocsmazaj

Este kötetlenebb formában és kocsmazajjal kísérve hallgathatta meg a közönség a fiatal kortársak észrevételeit Sziveriről. Kabai Lóránt, Korpa Tamás, Krusovszky Dénes, Sopotnik Zoltán és Terék Anna mesélt Orcsik Roland koordinálása mellett Sziverivel való első, ambivalens érzéseket kiváltó találkozásaikról. Az est átiratok felolvasásával zárult, ezzel együtt sok, talán termékenyen, de talán sohasem megválaszolható kérdéssel. Hol van Sziveri helye a magyar irodalomban? Valóban „preparált halott”-e a vajdasági költő? Az áldozatiság mennyire befolyásolja az életműről alkotott véleményünket? A konferencia érdeme, hogy lehetővé tette e kérdések megfogalmazását.

Garaczi Zoltán

Kapcsolódó anyag:

Sziveri-beszélgetés a 2012-es JAK-táborban

Sopotnik Zoltán zenére előadja a Bábelt

Egy kiadatlan Sziveri-vers első közlése az Irodalmi Jelenben

Szőcs Géza Sziveri-beszélgetőkönyvéből