Az imposztor az iskolában
HELYSZÍNI
A Magyartanárok Egyesülete április 13-án egész napos konferenciát rendezett „A mai magyar dráma – mai magyar színház” címmel. Az Irodalmi Jelen tudósítója a Fenyő D. György vezette drámafeldolgozáson vett részt, ahol Spiró György Az imposztor című darabja volt a téma.
Az imposztor az iskolában
Az egész napos konferencia délelőtti programjában Csáki Judit beszélgetett színházi szakemberekkel, Máté Gáborral, Mohácsi Jánossal és Vidovszky Györggyel a mai magyar drámáról és színházról. A továbbiakban Radnóti Zsuzsa dramaturg tartott előadást, majd Tarján Tamás műsorvezetésével a kortárs magyar drámaírók közül Spiró Györgyöt, Tasnádi Istvánt és Térey Jánost hallgathatta a közönség. A délutáni szemináriumok során egy-egy kortárs magyar darabot dolgozhattak fel ismert magyartanárokkal, módszertannal foglalkozó szakemberekkel közösen a konferencián részt vevők. Egressy Zoltántól a Portugált Forgács Róbert, Spiró György Az imposztor című darabját Fenyő D. György, Térey János Nibelung-lakóparkját és a Jeremiás avagy Isten hidege című darabját Arató László vezetésével vették górcső alá a tanítás iránt érdeklődők.
Fenyő D. György a tőle megszokott magas színvonalon vezette a beszélgetést, sőt meglepetésre maga a dráma szerzője is helyet foglalt a hátsó sorokban. A darabválasztással kapcsolatban merülhettek fel kétségek, lévén ez egy elég nehezen befogadható, legalább két, de inkább három szinten értelmezhető színmű. Könnyítette ugyan a megértést a bejátszott negyvenperces részlet a Katona József Színház legendás, Major Tamás főszereplésével készült előadásából, viszont a megtekintése meglehetősen lerövidítette a feldolgozásra szánt időt.
Fenyő D. György ritkán jelent ki valamit ex cathedra, ehelyett jól átgondolt, pontos kérdésekkel irányítja a beszélgetést. A közönség sorai meglehetősen ritkásak voltak, pedig az ingyenes, bárki által látogatható eszmecsere jóval nagyobb létszámot érdemelt volna. A beszélgetők először tisztázták a szereplők kilétét, illetve röviden felvázolták a mű cselekményét. A névválasztás kapcsán szólalt meg először és utoljára a szerző: „Nem tehetek róla. Mindenkit így hívtak.” A darab előképe Spiró Ikszek című regénye, története dióhéjban így foglalható össze: 1810-ben a cári Oroszországhoz tartozó Litvánia fővárosa, Vilna (Vilnius) lengyel színházába érkezik Bogusławski, az öregedő varsói színészóriás, akivel a társulat színre viszi a Tartuffe-öt. Spiró a darabot Major Tamásnak ajánlotta, és neki is írta, és ő a halála előtt ötven alkalommal el is játszotta Bogusławskit, illetve Tartuffe-öt, Zsámbéki Gábor rendezésében.
Közös erővel tisztáztuk azt is, hogy magában a színműben életre keltett darabban melyik szereplő kit játszott, milyen oldalon állt, fontos momentum ugyanis a műben, hogy Vilna orosz megszállás alatt áll, és a hatalomhoz való viszonyuk alapján tipizálni lehet a szereplőket. Majd a tér- és időkezelést vitattuk meg, illetve az értelmezés síkjait, hiszen „a színház a színházban” szituáció miatt minden mondat legalább két jelentésárnyalatban értelmezhető, de ha hozzátesszük, hogy mindezt a nyolcvanas évek Magyarországában mutatták be, még egy jelentésréteggel kiegészülnek.
Végül a színházi bejátszás után röviden áttekintettük, mennyi mindent ad hozzá az értelmezéshez, a jelentéshez a látvány, a díszlet és a jelmez, mennyiben értelmezhető jobban vagy másként egy dráma, ha látjuk a színrevitelét. Éppen azt hangsúlyozta rövid zárszavában Fenyő D., hogy ha egy ilyen művet tanítunk, be tudjuk mutatni a gyerekeknek, mennyire aktuális, jelen idejű műfaj a dráma – ezt természetesen nehéz csupán az írott szöveg által érzékeltetni.
A Magyartanárok Egyesületének programjai meleg szívvel ajánlhatók mindazoknak, akik szeretnének értő tanároktól tanulni a tanításról, vagy egyszerűen egy kicsit újra egyetemistának kívánják érezni magukat. (A legelszántabbaknak pedig ajánlható a Magyartanárok Egyesületének nyári tábora)
Jolsvai Júlia
