Ugrás a tartalomra

„Diszfunkcionális szerelem rendel”

 
HELYSZÍNI


Az Apokrif folyóirat rendhagyó módon ünnepelte a Valentin-napot a Roham Bárban: hallhattunk szerelmes bácsikáról tájszólásban, befuccsolt párkapcsolatról és igazán nagy egymásra találásról is.

 

  

 

„Diszfunkcionális szerelem rendel”

 

A címbéli mondatot Nyerges Gábor Ádám főszerkesztő vonta le következtetésként. És milyen igaz: a Valentin-napi est négy felolvasója közül egytől hallhattunk beteljesült szerelemről – erős arány –, de tőle rögtön kettőről is. Sós Dóra az Igen szerelmes lyányok és igen rendös embörök című novellájában a nyolcvankét éves Sárközi Pista bácsi bőrébe bújt. A mű erejét, hitelét és humorát nemcsak a tartalom és a megfogalmazás, hanem a szórakoztató előadásmód is adta. Az író nem véletlenül olvasta fel olyan gördülékenyen a ritkán hallott ízes tájszavakat is, mint kiderült, Sárköz a szülőhelye, hasonló szavakat használ ő maga is, sőt, nehezére esik – ahogy mondta – „normálisan beszélni és elhagyni például a parasztosnak számító mély á-kat”. (Hozzátesszük, azokért kár is volna.) A novellában Pista bácsi és Ilon mellett a pár unokái is egymásra találnak, teljes a boldogság, Pista bácsi szavaival: „Néha úgy érzem, mink vagyunk a Romantik Csenöl”.

(Nyerges Gábor Ádám)

Tinkó Máté, Evellei Kata és Nyerges Gábor Ádám viszont másként éreztek: műveiken keresztül magány, vívódások, melankólia, meg nem értés, viszonzatlan érzelmek, beletörődés töltötték meg a Roham Bár termét, időnként iróniával, humorral fűszerezve. Tinkó Máté a formában, töredezett verseivel is jelzi a diszharmóniát. Nála is volt ugyan egy egymásra találás, a nagyszüleié, de a lírai én és szerelme esetében már nem, tehát végül ez is a „negatív pólust” erősítette. A konferanszié Fráter Zoltán a felolvasás után úgy ítélte, Tinkó nem „sűrűbeszédű” költő, két sorban mindent elmondana. Másrészt többször éreztük, hogy egy-egy jó sor, megfogalmazás (például „szétbontod az eget”) rovására megy a dagályosság, a túlbeszélés. Ahogy az est folyamán Nyerges lírai énje egy versében megállapította: „kevesebbet kéne beszélnem”, hiszen köztudomású, hogy a kevesebb néha több.

Az est fénypontja kétségkívül Evellei Kata volt. Fráter Zoltán nem győzte dicsérni, és – a közönség derültségére – meg is kérdezte, hogy fiatal szerző létére honnan tud ennyit a férfi-nő kapcsolatokról. Válaszában a tapasztalatok helyett „előző életeket” említett a költő, olvasást és „szivacs-szerepet”. Saját életéből nem nagyon származhat ez a tudás, inkább integrált érzelmekről van szó. Ennek tudatában az egyszerre súlyos tartalmú és természetes hangvételű versek az érzékeny, művészi szívet és elmét dicsérik.

Gyaníthatóan még tartott Evellei hatása, amikor Nyerges saját versei felolvasása előtt megjegyezte, „Diszfunkcionális szerelem rendel”, és ő sem tért el sokban e témától, a hangulat maradt, azzal a különbséggel, hogy nála a beteljesületlen szerelem mellett a honvágy is kínozza a lírai ént.

Evellei Kata az est második részében olvasta fel költészetének humorosabb darabjait, vagyis azokat, amelyekben a reménytelen vágyakozást humorral, öniróniával oldja. Már csak miatta is kár lett volna kihagyni az estet, de ezt valószínűleg még nem sokan tudják, ugyanis igen kevesen mentünk el a Rohamba. A szervezés is sántított kicsit, spontán dőlt el például a sorrend, a színpadon ülő Fráter „vezényelte” le, hogy most ki is jöjjön. A zene sem volt összehangolva a szövegekkel, pedig ha egész este megy hangszóróból a muzsika, akkor egyáltalán nem elhanyagolandó, hogy a felolvasók írásai alá legyen szerkesztve. Főleg, ha egyszer csak Evellei Kata erős verse alatt megszólal az ugyancsak erős szövegű Kistehén. Nyerges keserédes versei és az éppen hallható zene viszont többször egybecsengtek, a fájdalmas hangú Radiohead és a panaszos Moby-szám is harmonizált a szövegekkel.

Mindent összevetve kellemes estében volt részünk. A „szerelem mint szükséges rossz” talán nem a legoptimálisabb üzenet február 14-én, de diszfunkcionális szerelemről írni és olvasni valahogy mindig izgalmasabb. Kivéve talán, ha egy parasztbácsi göcögő-mulató boldogságáról van szó.

 

Seres Lili Hanna

Fotók: Gál Soma

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.