HELYSZÍNI

A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum galériájában Vas Géza Cifra Kalotaszeg című fotókiállításával vette kezdetét az iskola új projektje, amelynek célja megismertetni a fiatalokkal a vidék kulturális értékeit.

Cifra Kalotaszeg

Alkotótáborok, kiállítások, tudományos előadások, szórakoztató programok várják a kolozsvári diákokat és a szélesebb közönséget is az Apáczai Csere János Elméleti Líceum új iskolai projektjének keretében. Nyitányaként az iskola galériájában megrendezett, Cifra Kalotaszeg című tárlaton Vörös Alpár iskolaigazgató és Székely Géza művészpedagógus megnyitója után megcsodálhattuk a színes népviseletbe öltözött kalotaszegiekről készült fényképeket, majd Fodor Hilda és Kis-Lukács Borbála énekelt a tájegység népdalaiból, és a magyarkapusi néptánccsoport előadását láthattuk.  

Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi oktató a kiállított munkákkal és a térség kulturális értékeivel kapcsolatban elmondta: ahhoz, hogy igazán megértsük, mit is jelent Kalotaszeg, érdemes ezt a vidéket egy amerikai szemével megvizsgálni. Az ő New York-i barátai, akiket nemrég elvitt Kalotaszegre, amikor meglátták, hogy a mezőn bivalyok húznak egy fából készült szántóeszközt, azt gondolták, hogy ezt a látványosságot a tiszteletükre rendezték meg. A templom előtt, ahol épp esküvőre gyülekezett egy kétszáz fős, népviseletbe öltözött tömeg, még jobban elcsodálkoztak. Nehezen tudták elképzelni, hogy Európában, 2013-ban Nagyvárad és Kolozsvár között, az ország egyik legforgalmasabb közlekedési folyosójának szomszédságában valóban így élnek az emberek.
A néprajzkutató hangsúlyozta: a nem erdélyi ember számára valóban abszurdumnak tűnhet, hogy posztmodern világunkban ilyen kulturális örökség maradt fent. Szerinte erre a legkézenfekvőbb magyarázat az itt élő emberek sajátságos mentalitása, lelkisége, értékrendje, múltja és társadalomtörténete. Hiszen a színpompás viselet, különböző népszokások más magyar tájegységeinkre is jellemzőek voltak, mégsem maradtak fent ilyen mértékben, mint itt. A kalotaszegieket józan tradicionalizmus, a hagyományokhoz való ragaszkodás, ugyanakkor egyfajta nyitottság is jellemezte, hiszen ez a kulturális örökség folyamatosan változik. Keleten Kolozsvár és a Mezőség, északon a hepehupás Szilágyság, nyugaton Bihar, délen pedig a Mócvidék határolja a különleges kultúrájú térséget. Bár a kívülálló számára nagyon egységesnek tűnik e vidék, Kalotaszeg belsőleg igen változatos, nemcsak az öltözködésben, hanem a nyelvjárásilag is.
Az asszonyi viselet sajátos jelképe, a lepelszoknya (bagazia vagy muszuj) késő reneszánszkori elemeket hordoz magán, díszítését keleti motívumok jellemzik, amelyek a 16-17. században jutottak el hozzánk.  A falusi kultúrát a tizenkilencedik század közepéig alapvetően az erdélyi nemesi családok kultúrája határozta meg. A kiállítás anyaga jól tükrözi ezt a nemesi világot, amelyet a kalotaszegiek befogadtak és átfogalmaztak.
Minden viseleti elemnek jól meghatározott helye, ideje van, nem véletlenül öltenek magukra egy-egy ruhadarabot.  Az öltözködés szimbolikus jelentésű, viselője korát, családi állapotát is jelzi. A tárlat fotóin láthatóak olyan díszek, amelyek a konfirmált, nagykorúvá avatott legény szimbólumai, valamint a lányokra jellemző párta és olyan fejkendők, amelyek az asszonyi státus jelképei.  Ebben az alapvetően közösségi és értékőrző kultúrában a hagyományok apáról fiúra, anyáról lányára szállnak.
Az itt élő értelmiségnek, különösen Kós Károly nemzedékének jelentős szerepe volt abban, hogy a 19. század végétől megújították, megerősítették ezt a kultúrát, tudatosították az itt élőkben, hogy a hagyomány, amelyet megőriztek, nagyon fontos nemcsak az összmagyar, hanem az európai kultúra számára is.
Pozsony Ferencet követően Rekita Rozália színművész előadásában színes irodalmi összeállítást hallgathattak meg a jelenlévők, többek között elhangzott Ady Endre A Kalota partján című költeménye és Jékely Zoltán néhány, a vidékhez kötődő verse.
Vas Géza vallja: a fényképzés nem mestersége, hanem szenvedélye. Fotói hiteles másai a ma is élő népviseletnek, és bizonyítékai az egyes tájegységekben élő népcsoportok önazonosságának. A népi kultúra népszerűsítése serkentően hat őrzőire, hiszen nemcsak nyelvében, hanem népviseletében is él a nemzet. Vas a fotókat nem föltétlen tekinti művészeti alkotásnak, szerinte inkább dokumentumértékűek.
A kiállítás március 10-ig, hétköznap 12 és 19 óra között, hétvégén pedig 9 és 20 óra között tekinthető meg az Apáczai Galériában.
                                        

Varga Melinda