Vers dobpergésre

HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS

Megszületett az idei első „Néma gyerek”: Térey János, Finy Petra és Pion István korántsem néma szavalatát hallgathattuk meg a Katona József Színházban Sirokai Mátyás dobjátéka kíséretében.

Vers dobpergésre

A tavaly nyáron induló „Néma gyerek” című sorozat a József Attila Kör, a Katona József Színház és a Libri Kiadó közös rendezvénysorozata, melynek célja az „irodalmi estekkel” szemben kialakult előítéletek lerombolása. Ugyan kevesebb fellépővel, mint a korábbiakban, de lezajlott az idei első „slammelős” versest.

A Néma gyerek a 83. Ünnepi Könyvhéten (1. rész)

Hogy a költészet magányos tevékenység, az akkor látszik igazán, amikor a költőnek közönség előtt kell fellépnie, ki kell állnia a színpadra, szembenéznie a publikummal, és saját hangján előadnia műveit. A dolog természetéből adódóan ez nem mindig megy könnyen. Ha viszont az ember a slam poetry felől érkezik, mindjárt más a helyzet, a versei eleve előadásra születtek, sőt kifejezetten arra, hogy saját maga adja őket elő, és valószínűleg gyakorolja is őket kisszobája magányában. Ez a különbség a "Néma gyerek" januári estjén is tetten érhető volt, ahová mindhárom fellépő magas színvonalú műveket hozott, de az előadásmódjuk egészen különbözőre sikeredett.

Napjaink egyik legnépszerűbb költője az első fellépő, Térey János, akit talán nem szükséges bemutatni, elég annyi, hogy igen termékeny szerzőről beszélünk, egyik verseskötete követi a másikat, miközben a kortárs drámairodalom nélkülözhetetlen figurája is. Ezúttal három ópuszát adta elő: egy közéleti verset és két személyesebb darabot. Előadásmódja néhol szaggatott, láthatóan kissé zavarban érezte magát a színpadon. Talán szerencsésebb lett volna egy könnyebben befogadható költeménnyel kezdenie, nehéz volt hirtelen, szinte az utcáról belecsöppenni a bonyolult vershelyzetbe. Az est egyik hiányossága éppen ez volt, hogy nem vitték túlzásba a „körítést”: egy óra tömény költészet, de sem előtte, sem közben, sem utána nem hangzott el fel-, át- vagy levezetés. Egyébként a nézők szép számmal voltak jelen az eseményen, így az eredetileg eltervezett előtér helyett a színház stúdiójában, a Sufniban tartották a felolvasást, és még ott sem tudott leülni mindenki.

Finy Petra volt a következő felolvasó, ő talán már jobban hozzá van szokva a színpadhoz, vagy egyszerűen inkább a színpadra termett, mint Térey. Finy elsősorban gyerekkönyvek szerzőjeként ismert, miközben már napvilágot látott felnőtteknek szóló verseskötete és regénye is. Csengő hangján hétköznapi tematikájú, rövid verseket adott elő, és mindig volt bennük valamilyen csattanó vagy csavar, melynek hallatán a közönség nevetni kezdett. Verseinek képei plasztikusak, előadásmódja tiszta.

Végül a kevéssé ismert és mindeddig folyóiratokban publikáló, de a slam poetry területén jelentős eredményeket elért Pion István lépett színpadra. Magatartása rutinos fellépőt sejtetett, például köszönt a közönségnek. Először részletet hallhattunk egy hosszúverséből, mely a családjáról szól, majd egy rövidebb, ismétlésre épülő mű következett. Ő volt az egyetlen a fellépők közül, aki kapcsolódni tudott Sirokai Mátyás dobkíséretéhez, illetve ez volt az a produkció, ahol teljes összhangba került a zene és a szöveg. A többieknél sem volt zavaró a dobpergés, csak mindvégig háttérzene maradt. Már ahogy a mikrofont fogta, látszott, hogy Pion sok időt tölt a színpadon, hát még amikor előadás közben, hogy ne törje meg a ritmust, eldobálta a papírjait!

A Néma gyerek a 83. Ünnepi Könyvhéten (2. rész)

Amint a zárszóból kiderült, mindhárom, sőt mind a négy költőnek – minthogy a doboknál ülő Sirokai Mátyás is az – a közeljövőben jelenik meg verseskötete, Pion Istvánnak a Helikon Kiadónál, a többieknek pedig az est egyik házigazdájánál, a Librinél.

Jolsvai Júlia