Ködbe veszett híd Mészöly és Pilinszky között

HELYSZÍNI

1953–54-ben öt gyereklány életét követelő sorozatgyilkosság rázta meg egy zárt, falusi közösség életét. A témát a három éve elhunyt Rubin Szilárd dolgozta fel egy közelmúltban megjelent, különös regényben, mely az író hagyatékából került elő.

Ködbe veszett híd

Mészöly és Pilinszky között

Máig nem egészen tisztázott körülmények között, Törökszentmiklóson veszett nyoma az öt áldozatnak, s nem lehet tudni, hogy a gyilkosságokkal vádolt húszéves lány, Jancsó Piroska egyedül, vagy szovjet katonák közreműködésével ölte meg a lányokat. A korabeli hírszerzés agyonhallgatta, meghamisította, eltusolta az ügyet, Rubin Szilárd a hatvanas évek végén mégis nyomába eredt a gyilkosságsorozatnak, és négy évtizeden keresztül dolgozott, kutatott, míg napvilágot látott az Aprószentek című mű.

Tényregény? Egy idős író monomániája? Magyar krimi Dosztojevszkij módra? Ezekre a kérdésekre keresett választ Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Vári György a Nyitott Műhelyben. Reményi József kifejtette, hogy a mű egyrészt egy „zavaros figura zavaros műve”, másrészt magányos sziget a magyar irodalomban. Ellentétes, szélsőséges kritikák láttak napvilágot az Aprószentekről, volt, amelyben az egekig dicsérték, s akadtak kemény hangú elmarasztalások is.

Több kritikusnak problémát okozott a műfaj meghatározatlansága, akárcsak a mű befejezetlensége. Reményi szerint érdemes viszont felfigyelni arra, hogy „a Mészöly és a Pilinszky közti űrt” tölti be a mű, és az egzisztencialisták felől kell közelíteni hozzá, mivel főszereplője is végső soron a „felfoghatatlan egzisztencia”, emellett gyönyörű lírai és epikai beszédmód jellemzi. Németh Gábor szintén kitűnő, páratlan könyvnek nevezte az Aprószenteket. Szerinte két, párhuzamos történet vonul végig benne, ez okozhat zavart, a befejezetlensége pedig politikatörténeti okokból fakad, ahogy az ügy nem lett véglegesen lezárva, úgy Rubin sem tudta befejezni alkotását. A Pilinszky-tematikára utalva egy gonosztevő és egy szent alakjának egymásra kopírozásaként értelmezte a művet.

Jánossy Lajos Dosztojevszkij hatását fedezte fel a műben, leginkább a személytelen, metafizikai entitás jelenlétében, a bűn és a szenvedés megfoghatatlan misztériumában jelölve meg a hasonlóságot. A bűn dimenziójának teológiai értelmezésében is hasonlít a mű Dosztojevszkij írásaihoz, a misztikus tapasztalatok mintegy kézzelfoghatóvá válnak benne – fejezte be gondolatmenetét Jánossy.

Reményi egy másik szegmensre hívta fel a figyelmet, mégpedig Jancsó Piroska titokzatos alakjára, mely megfogta Rubin Szilárdot, akár egy hívás, egy jel, mellyel meg kellett küzdenie. A húszéves lány hol szentként, hol gonosztevőként jelenik meg, alakja sokszor megfoghatatlan, érthetetlen.

Németh Gábor Reményi állításait megerősítve kiemelte, hogy nem csak a központi szereplő alakja nagyon különös, hanem az idősíkok is mintha egymásra préselődtek volna a regényben, állandóan átüt az eseményeken valami időtlenség, más történelmi korok hangja. Jánossy Tarr Sándor plasztikus, sötét tónusú világához hasonlította a könyv helyszíneinek hangulatát.

Az idő- és térszerkezetről Reményi visszakanyarodott Jancsó Piroska alakjához, mint az Aprószentek kulcsfigurájához. „Ikonikus portrékat kapunk Rubintól” – mondta –, nem időzik el egy-egy szálon, emberen, s a mű centrumába is végül Jancsó Piroska helyett annak árván maradt kislánya kerül. Az áldozatok viszont mintegy árnyként, mellékszereplőként tűnnek fel csak a történetben, s éppoly megtorlatlan marad fiatal életük máig tisztázatlan körülmények közötti kioltása, mint a Heródes korabeli aprószenteké…

Csepcsányi Éva