Két másként egyedi világ

HELYSZÍNI

Egy fiatal, illetve egy középgenerációs szerző, egy-egy „faluregény”, saját élmények, emlékek, környezet: Grecsó Krisztián és Kálmán Gábor mégis „ellenlábasként” léptek fel a Nyitott Műhelyben.

Két, másként egyedi világ

Kétéves kihagyás után idén januárban ismét „Ellenlábas”-estet tartottak a Nyitott Műhelyben. A programsorozat keretében író- és költőpárbajokat, beszélgetéseket rendeznek, de a cím dacára nemcsak gyökeresen ellentétes világú művészek lépnek színre, hanem hasonló témával foglalkozók is. Így került egy asztal mellé ezúttal Grecsó Krisztián és Kálmán Gábor. A két írót elsősorban a Mellettem elférsz és a Nova című regények kapcsán kérdezgette Benedek Anna és Tamás Zsuzsa.

Kiindulópontként szolgált az Alföld és Jasná Horka más-más módon egyedi, zárt világa, a vidék és a főváros közti kapcsolat. Tamási Zsuzsa először Kálmán Gáborhoz fordult azzal a kérdéssel, hogy a Nova című szociografikus műhöz volt-e adatközlője. Az író nem ezzel a módszerrel dolgozott, bár valóságon alapuló eseményeket dolgozott fel, képzelt tovább. Mégsem nevezhető egyfajta „falutörténeti áttekintésnek” a Nova, annál is inkább, mert a műben szereplő helyszín, bár kísértetiesen hasonlít a fiatal író gyerekkori falujához, fiktív település. Kollektív kelet-közép-európai történeteknek is nevezte írásait.

Grecsó Krisztián a Pletykaanyu című kötete kapcsán elmondta, hogy az adatközlő akkor is probléma, ha van, és akkor is, ha nincs, mindenesetre jó tudni, s tisztában lenni azzal, hogy ki legyen az, s mekkora szerepet töltsön be a műben, ha már ragaszkodik hozzá az író.

A visszajelzésekről szólva Kálmán bevallotta, hogy az igazi megmérettetés csak most következik, mivel hamarosan megjelenik a regény szlovák fordítása, s a műben szereplő szlovákiai falu tipikus mintáit, figuráit nemzetiségi alapon is meg lehet különböztetni, bár neki írás közben egyáltalán nem állt szándékában semmiféle politikai mellékzönge vagy gúny, a groteszk alakok sémáit az élet szülte. Kelemen elsősorban nyelvekben gondolkodik, ahogy gyerekként is együtt bandáztak a magyar és szlovák fiúk, s eszükbe sem jutott, hogy ebből problémát „gyártsanak”. Egy faluban ez az egymás mellett élés sokszor természetesebben és gördülékenyebben működik a hétköznapokban, mint gondolnánk. Az emberek elférnek egymás mellett, hogy épp Grecsó új regényének címére utaljunk, ha nincs uszítás.

Kálmán Gábor elmondta még, hogy a kötet címe, a „nova”, egy rendkívül szívós, igénytelen szőlőfajta, erjesztett levében sok metilalkohol képződhet, s emiatt „durva” élettani hatásai lehetnek. A településen, ahol felnőtt, évtizedekig fogyasztották a novából készült borokat, s a könyvben leírt végtelenül zárt közeg a különböző genetikai visszamaradottságok és furcsa viselkedési formák miatt még megközelíthetetlenebbé vált. Hangsúlyozta, hogy mindezt irónia és gúny nélkül mutatta be a regényében.

Ezzel kapcsolatban Grecsó is megjegyezte, hogy valóban más a szerző viszonya a saját történethez, például ő is sokat merített a nagymamája történeteiből, visszaemlékezéseiből. „A valóság és a fikció, ami a személyes viszonyt illeti, lényegtelen” – fűzte hozzá.  Elmondta még, hogy regényeinek hatvan-hetven százaléka fikció, s amit igazán fontosnak tart, az a „karaktervédelem”, a családi anekdoták ápolása, egy-egy felmenő, családtag lényeges, igazi vonásainak megőrzése.

A család-téma kapcsán a moderátorok az apa–fiú viszony ábrázolásáról kérdezték az írókat. Grecsó Krisztián határozottan azt válaszolta, hogy nem akart apa-regényt írni, erre még nem szánta rá magát. Kálmán kötetében főleg „elbaltázott” apa-fiú viszonyok jelennek meg, és a generációs különbségek is kidomborodnak.

Benedek Anna és Tamás Zsuzsa az est zárórészében rámutatott még két témabeli egyezésre Grecsó és Kálmán műveiben: egyik a második világháborús családi emlékek, hagyatékok, ezek még elevenen élnek az idősebb generációkban, s bőven akadnak olyan személyes történetek, melyeket bele lehet építeni az írásokba; a másik pedig a titkok és rejtélyek, melyekben mindkét író műve bővelkedik, továbbgondolásra, elmélkedésre késztetve az olvasókat.

Csepcsányi Éva

Leadfotó: www.litera.hu