Jeles nap, jeles díjazottak

HELYSZÍNI

A Magyar Kultúra Napjának előestéjén a Janus Pannonius Alapítvány és a Magyar Pen Club átadta a tavalyi és idei műfordítói elismeréseket. Az alkotók mellett ezúttal rendhagyó módon egy ház is a díjazottak között szerepelt.

Jeles nap, jeles díjazottak

A Petőfi Irodalmi Múzeumban Szőcs Géza, az alapítvány elnöke az elmúlt évet összegezve megállapította: lassan elismertté válik a Janus Pannonius-díj, és bár tavaly felvetődtek aggályok, hogy „szponzorálhat”-e a magyar kormány egy ilyen kitüntetést, a válasz az, hogy ha Amerikában másként áll is a helyzet, a magyar kultúra nem tudna efféle állami segítség nélkül működni. Egyébként az alapítványt magánszemélyek és vállalkozások egyaránt támogatták, mint az elnök felsorolásából megismerhettük őket. Egyikük, a Tokaji Kereskedőház az esemény fényét is emelte boraival, amelyeket az est után megkóstolhattunk a „bálteremben”. A köszöntött vendégek között Szőcs Géza megemlítette a zsűri egyik tagját, a Milánóból érkezett Tommaso Keményt.

Szőcs Géza

A magyar irodalom idegen nyelvre fordításáért a 2012-es Janus Pannonius-díjat az Izraelben élő Itamár Jáoz Kesztnek ítélték oda, aki ugyan személyesen nem lehetett jelen, de egy videóüzenetben meghallgathattuk üdvözletét. Eddigi életművét Turczi István, a PEN Club elnöke méltatta. Az alkotó Keszt Péterként született Szarvason, 1934-ben. Miután túlélte a bergen-belseni haláltábort, 1952-ben családjával kivándorolt Izraelbe, és új hazájában az egyik legelismertebb héber nyelvű költő lett. Magyarul ’89-ben jelent meg verseskötete, majd a Dávid tornya című héber antológiát szerkesztette. Több, klasszikus és modern magyar irodalmi fordításantológia köthető a nevéhez, tavaly a Radnóti-centenárium alkalmából a költő válogatott verseit közölte héberül.

Ilan Mor nagykövet köszönetet mond Itamár Jáoz Keszt nevében

Mivel a költő személyesen nem tudott jelen lenni (néhány éve súlyos balesetet szenvedett, amikor gyanútlanul lelépve a járdáról elütötte egy autó), nevében Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete vette át és köszönte meg a díjat angol nyelven. A nagykövet kiemelte, hogy Itamár Jáoz Keszt két, egészen különleges nyelv közé épített hidat a fordításaival, s ezek a fordítói hidak a biztosítékai annak, hogy igenis le lehet bontani a társadalmi sztereotípiákat, és közelíteni lehet egymáshoz a nemzeteket. Az irodalom a megértést segíti, az igazság megtalálását. Ilan Mor méltatta Jáoz Keszt feleségének, Hannának a munkáját is, melynek kiválóságát megerősítette Turczi István, aki többször dolgozott együtt a költővel és feleségével. Havas Judit előadásában Az elárvult imatárgyak feltámadása című verset hallgathattuk meg Jáoz Keszttől, Turczi István fordításában.

Havas Judit

A kivetítő segítségével a helyszínre idézett alkotó elmondta: ötven éve fordít, tisztán a magyar kultúra iránti szeretetből. „Tartozást érzek” – fogalmazott a magyar nyelvvel kapcsolatban, és örömmel osztotta meg, hogy bár az Izraelben élő több mint egymillió magyar lélekszáma folyamatosan csökken, de a második nemzedéket, a már ott született ifjakat is érdekli az apák kultúrája. Ezért számára az eddigi elismerések közül az egyik legfontosabb a Janus Pannonius-díj, „melyet mélyen köszönök” – fogalmazott a költő, majd felolvasásában Petőfi Befordultam a konyhára című költeményét hallgathattuk meg héberül.

Itamár Jáoz Keszt a videófelvételen

A 2012-es elismerést idegen nyelvű kötet magyarra ültetéséért Jávorszky Bélának ítélte oda az alapítvány. Szőcs Géza hangsúlyozta: nem életműveket díjaznak, mert ott nehéz lenne igazságosan dönteni, hanem mindig egy előző évben megjelent kötetet. Ezúttal a Fölmagasodik hirtelen. Tizenkét finn költő című antológia részesült elismerésben. Jávorszky Béla diplomata és műfordító, „ő hozta el nekünk a modern skandináv és balti irodalmat” – mutatta be Turczi István az egykor észt nagykövetként is szolgálatot teljesítő, harmincöt kötetnyi műfordítást a háta mögött tudó Jávorszky Béla eddigi életművének jelentőségét. Csak néhány név a világirodalmi kiválóságok sorából, akiket – a költészetet és prózát egyaránt magas szinten művelő – Jávorszkynak köszönhetően magyarul is olvashatunk: Arvo Valton, Jarkko Lainen, Jaan Kaplinski, Jaan Kross, Göran Tunstrom, vagy a Nobel-díjas svéd költő, Tomas Tranströmer.

Turczi István

„Van végre egy alapítvány, amely reflektorfénybe állítja a műfordítást” – szólt Jávorszky Béla a díjat megköszönve, és megemlítve a műfordítók gyakori panaszát munkájuk sötétben maradásáról. Jávorszky elmondta, külön öröm, hogy az idehaza sokáig mostohán kezelt finn költészettel nyerte el az elismerést: e díj a finn költőké is, emelte ki a műfordító, aki 1963-ban járt először Finnországban. Akkor olvasott először egy ottani szerzőtől verseket, és egy életre megragadta a finn költészet végtelen természetessége, egyszerűsége, tisztasága. „Azóta sok víz lefolyt a Dunán meg a Balti-tengeren, és azóta nem tudok elszakadni a finnektől, svédektől, észtektől – ebben a sorrendben” – búcsúzott Jávorszky Béla a közönségtől, átadva a „stafétát” a 2013-as díjazottaknak. Mielőtt azonban átnyújtották volna az idei elismeréseket, Formanek Csaba rendező–színész adott elő néhány művet a Fölmagasodik hirtelen című antológiából.

Jávorszky Béla

Szőcs Géza kiemelte, hogy ha a díjazás egyes köteteknek szól is, azok mögött jelentős, több évtizedes fordítói életmű áll. S ez nemcsak Jávorszky Béla esetében igaz, hanem éppúgy érvényes Márton Lászlóra is, akinek a közelmúltban jelent meg új Trisztán-fordítása. Mielőtt Turczi István méltatta volna a szerzőt, Szőcs Géza is elismeréssel szólt Márton heroikus munkájáról, s a Tristan-kötet méretét elnézve csakugyan emberfeletti vállalásnak tűnik egy középkori német szerző friss nyelvű átültetése. „Sebastian Brandtól Günter Grassig Márton László mindent lefordított a klasszikus német irodalomból, amit más nem, s a kiadásokban elévülhetetlen érdemei vannak a Borda-házaspárnak” – dicsérte Szőcs Géza a fordítót és kiadóját. Brandtól a Bolondok hajója olyan alapmű, mint a Don Quijote, mégis alig olvassuk ezeket a szerzőket. Szégyellhetjük magunkat, hogy a germán kultúrkör ennyire a semmibe vész; e díj ezért kerül most Márton Lászlóhoz – összegezte az elnök laudációját az elismerés átnyújtása előtt.

Márton László átveszi a díjat Szőcs Gézától

S bár Márton László irodalmi munkássága nem szorul bemutatásra, Turczi István összegezte e munka legjelentősebb állomásait, különösen a műfordítói tevékenységet illetően. Luther Asztali beszélgetései mellett Novalis, Goethe és a Grimm testvérek éppúgy olvashatók magyarításában, mint a 20. századi modern német irodalom nagy szerzői. Mire elhangzottak a laudációk, a kiadó Borda Lajos kitett egy Tristan-példányt az asztalra, s ez csakugyan az az eset, amikor az kis híján az beszakad a kötet alatt. Mint az író-műfordító elmondta, tíz évig dolgozott a művön, de saját kellemes küzdelme helyett a Trisztán írója, Gottfried von Strassburg jelentőségét emelte ki, aki sok szempontból a modern lélektan előfutára volt. Verses regénye is ennek bizonyítéka, s ezt két szép szerelmi résszel alátámasztva meg is hallgathattuk Formanek Csaba előadásában.

Formanek Csaba

Márton László hangsúlyozta, hogy a szó szoros értelmében műhelymunka eredménye ez a különleges és hatalmas kötet (épp egy újszülött csecsemő súlyát nyomja, 2990 gramm, osztotta meg az író), s létrejöttében egyaránt szerepe van a Borda-házaspárnak, Márton egykori mesterének, Vizkelety Andrásnak, aki egyben lektora is volt a kötetnek, és Kis István tipográfusnak. De a Szőcs Géza szerkesztette A Dunánál című folyóiratnak is köszönheti az új Tristan megszületését, mert e lapban közölték az első részletet a fordítás megkezdésekor, és követték nyomon mindvégig a munka alakulását.

Márton László

Búcsúzóul egy rendhagyó díjazottat „üdvözölhettünk”: a tavaly a bezárás elől megmenekült Balatonfüredi Fordítóház közelmúltbéli és jelen sorsát Weiner Sennyey Tibor, a műsor moderátora, a Janus Pannonius Alapítvány Titkára foglalta össze a közönségnek. Weiner Sennyey Ilan Mor szavaira reflektált, amikor hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a hidak mellett megmaradjanak azok a helyek, amelyek ezt a kultúraközvetítő munkát biztosítják, így akár ennek az estének a helyszíne, a Petőfi Irodalmi Múzeum is.

Weiner Sennyey Tibor

A Janus Pannonius Alapítvány díját Rácz Péter, a Balatonfüredi Fordítóház igazgatója vette át, és beszédében áttekintette a ház múltját. Az épületet működtető alapítvány tizenöt éve jött létre, és ’98-ban nyitották meg a Liptay Gábor író által adományozott, felújított házat. A kezdeti szkepticizmust igazi felívelés követte: sorra érkeztek külhonból a különféle ajkú fordítók, hogy magyar műveket ültessenek át anyanyelvükre. Eddig csupán portugál és görög fordítót nem látott a ház – emelte ki Rácz Péter, egyébként szinte minden nemzet alkotói megfordultak itt, és érkeznek folyamatosan. Külön figyelmet szentelnek a fiataloknak, folyamatosan zajlanak a szemináriumok a Balassi Intézet szervezésében (jelenleg egy észt fordítószeminárium), és az év ötvenkét hete is kevés, hogy mindenkit fogadni tudjanak, mesélte az igazgató. A ház könyvtára jelenleg hatezer kötetből áll, folyamatosan gyarapszik, és egy külön szekrényben tárolják az eddig ott megszületett munkák kézzel fogható eredményeit. Ha minden igaz tehát, elvonultak a baljós felhők a fordítóház fölül, s mint Rácz Péter reményét fejezte ki, talán derűs is marad az ég. A díjat mindenesetre az ott megfordult fordítók is kapták.

Rácz Péter

Szőcs Géza azzal búcsúzott: kedden ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját; 190 éve, amikor Kölcsey kitette a pontot a Himnusz végére, Petőfi három hetes volt. Ha pedig a közelebbi múltba tekintünk: hetven éve született Cseh Tamás. Van hát mit, kit ünnepelnünk, s a Janus Pannonius-díj csak hozzátett ehhez a névsorhoz.

A műsor kezdetén Karaszon Dénes csellójátékát hallgathattuk meg.

Szöveg és fotók: Laik Eszter