Új hazát találni vagy visszatérni?

HELYSZÍNI

A kérdés Árvai István, az Ondrok gödre című regény paraszti származású főhősének dilemmája. A Nyitott Műhelyben Kozák Ignác Tibor újságíró, művészeti író beszélgetett Oravecz Imrével a folytatásról, új regényéről.

Új hazát találni vagy visszatérni?

Az Ondrok gödrét és folytatását, a Kaliforniai fürjet nem a saját családjáról írta – mesélte Oravecz Imre a beszélgetés kezdetén –, de nagyon sokat merített annak történetéből is. A cselekmény a Szajla környékéről indul, az ismerős Mátraaljáról, az író rokonai pedig Kanadában élnek, Ohio államtól északra.

A regény egy tipikus magyar középparaszti család életét dolgozza fel. Az első világháború előtt Amerikába kivándorlók elsősorban nem elmenni akartak, hanem pénzt keresni, vendégmunkásként dolgozni. Sokan hazatértek, mások letelepedtek az Újvilágban. Voltak, akik hazaérkezve nem találták a helyüket: amikor már hozzászoktak ahhoz, hogy emberként bánnak velük, itthon azzal szembesültek, hogy a községházán sapkájukat levéve kell alázatoskodni, és ismét visszamentek. A Kaliforniai fürj szereplői végül a tengerentúlon maradnak, nemcsak munkahelyükké, új hazájukká is válik Amerika, habár eredetileg nem így tervezték. Az író családjának egyik része hazatért, mesélte, hiszen ő is itt született és nőtt fel. A regényfolyam lehetséges folytatásával kapcsolatban határozott nemmel felelt (mi viszont korábban hallottunk már olyan választ is tőle, mely szerint gondolkodik rajta).

Oravecz Imre Kozák Ignác Tiborral (balra) és Bene Bálint fuvolaművésszel (jobbra)

A Kaliforniai fürj főszereplője hasonló helyzetű társaival együtt azért vándorolt ki, hogy önállósítsa magát. Még nem létezett családtervezés, hagyományosan sok gyerek született egy családban, amit áldásnak tekintettek. Oravecz Imrééknél a nagyszülőknek kilenc gyermekük nőtt fel, és ennél is több született – emlékezett az író családjuk múltjára. A föld általában az elsőszülöttre maradt, a többieknek valamilyen megoldást kellett találniuk az életükre. Ezek egyike lehetett a kivándorlás, ahol annyi pénzt gyűjthettek, amivel már földet vásárolhattak maguknak itthon. Ám a legszegényebbek, a zsellérek nem tudtak félretenni utazásra.

Az Újvilágban az író nagyapjához hasonlóan a legtöbben ipari munkássá lettek. Sok vegyes házasság született, általában a Monarchia népeinek kivándorlói, magyarok és szlovákok, vagy magyarok és lengyelek között. (Ennek következménye volt idehaza a „pánszlávizmus” keltette pánik, és hogy akciót indítottak a magyarok hazatérítésére.) Amerikai nő ritkán ment feleségül magyar vendégmunkáshoz, sokkal inkább megpróbáltak férjet találni már több szobás lakással rendelkező helyiek közül, akik a különféle szórakozási formákat is megengedhették maguknak. Később a család, a gyerekek már odakötötték az áttelepülteket, a gyerekek angolul beszéltek, be akartak illeszkedni az iskolába, közösségbe. A családok fokozatosan átalakultak, felvették az amerikai szokásokat az öltözködésben, az étkezésben, a viselkedésben.

A folytatás is testes opusz lett

Kozák Ignác Tibor felhívta a figyelmet, milyen érzékletes leíró részeket találunk a regényben az ottani életmódról. Oravecz Imre felidézte az Amerikában ösztöndíjasként, menekültként vagy vendégtanárként töltött időszakait, melyek élményeiből merített. Először csak egy amerikai magyar családról akart írni, közben rájött, hogy kell egy óhazai történet az előzményekkel, így keletkezett az Ondrok gödre. A mű Kozák Ignác Tibor szerint az elmúlt tíz év egyik legjobb regénye, mire Oravecz úgy reagált, őt a dicsérettel zavarba hozzák, Jókai Mórral ellentétben, aki az anekdota szerint attól jött zavarba, ha nem dicsérték.

A múlt élményein túl több alkalommal gyűjtött anyagot a jelenben is: idén tavasszal is kiutazott Amerikába megnézni a helyszíneket, vagy tanulmányozni a korabeli vasúttársaságok történetét az utazás leírásához, amikor a bevándorlók Közép-Nyugatról Kaliforniába érkeznek. Európai léptékkel mérve e távolságok több országhatárnyi átkelések, közben időzónák, éghajlati egységek változnak.

Ez már a műsorvégi dedikálás egy pillanata

Oravecz hősei 1907-ben vándorolnak ki, egy kisebb gazdasági válság, valamint az úgynevezett olajláz időszakában. A Kaliforniai fürj szereplői olajipari munkásként keresik a kenyerüket. Kezdetben munkásszálláson, nagyon szerény körülmények között élnek, és még a veszélyre felhívó táblát sem értik, hiszen nem ismerik a nyelvet. Akkoriban Los Angeles útjai mentén számtalan olajfúró tornyot lehetett látni. Az író hősei a nem messze fekvő Santa Paulában telepednek le – mint Oravecz elmesélte, kutatásai során kiderült, hogy ebben a városban kezdtek először némafilmeket készíteni, amit annyira érdekesnek talált, hogy regényébe is beleszőtte. A korabeli kisvárosi hangulathoz hozzátartozott, hogy a vetítés után a nézők a film szereplőivel találkozhattak az utcán.

Oravecz Imre a beszélgetés zárásaként felolvasott egy jelenetet, melyben a főhős, István magyar szóra kapja fel a fejét, és beszélgetni kezd egy félig magyar, félig orosz polgárháborús veteránnal.

A bemutatót Bene Bálint fuvolajátéka színesítette, befejezésül az író dedikált.

Írókollégák is eljöttek - Vörös István dedikáltat

Szöveg és fotók: Csanda Mária