HELYSZÍNI

Fodor Nagy Éva memoárjai nemcsak saját élete és nemrég elhunyt férje, Fodor Sándor író emlékeit, hanem a huszadik századi erdélyi sors örömeit és viszontagságait is megörökítik. A kötetet a hétvégén a kolozsvári Bulgakov Kávézó irodalmi szalonjában mutatta be Orbán János Dénes.

„Mindig a saját örömömre festek”

A cudar idő ellenére sokan jöttek el Fodor Nagy Éva közismert erdélyi képzőművész, Fodor Sándor özvegye Időutazás képekben című, a csíkszeredai Pro-Print Kiadónál megjelent memoárkötetének bemutatójára. A sok dedikáltató miatt mintegy fél órát kellett várni a kezdésre.  Orbán János Dénes, az est házigazdája megjegyezte: a Bulgakov Irodalmi Kávézóban leginkább alternatív, fiataloknak szóló irodalmi esteket szoktak szervezni, amelyeknek megvan ugyan a maguk szépsége, de még nem lehet meg a patinájuk. A helyiség ezúttal Kolozsvár „felső” polgárságát látja vendégül, és bár számos irodalmi rendezvénynek volt szervezője vagy fellépője, a különleges alkalom miatt mégis kissé lámpalázas. OJD hangsúlyozta továbbá, hogy az irodalomban manapság a regények a népszerűek, világsikert csak ezzel a műfajjal lehet elérni. A költészet lassan helyi jellegű lesz, főleg a magyar líra, amely nagyon nehezen ültethető át más nyelvekre. „ Megáldott és ugyanakkor megátkozott az Úristen egy olyan nyelvvel, amely a legképlékenyebb talán a világon. A magyar nyelvnek másfél millió ríme van, míg az angolnak csak kétszázezer és a magyar mellett a francia az egyetlen olyan nyelv, amelyen a világ bármelyik versformáját híven vissza lehet adni. A regény, a modernizmus a divat, de az, aminek igazán értelme van, az a múltba való emlékezés. Én is nagyon szeretem a memoárirodalmat, hiszen, ha nem írunk ilyeneket, akkor honnan fogjuk tudni és megismeri a régi korok ízét”.

Fodor Nagy Éva a régi Dél-Erdély és az egykori Kolozsvár jellegzetességeit, a huszadik századi polgári élet örömeit, a kommunizmus viszontagságait, gyermekkora és ifjúsága eseményeit örökíti meg memoárkötetében, de olvashatunk érdekességeket Fodor Sándor íróról, a mintegy hatvan közös év szép pillanatairól és a szerző külföldi útjairól is. Az unokáinak, Dávidnak és Krisztinának ajánlott könyv mintegy folytatása, kiegészítése a korábban az Erdélyi Híradó Kiadónál megjelent, Nagy Lajosék fényképalbuma című kötetének.
„Krisztina unokám nagyon szerette a régi fényképalbumainkat, és amíg azokat nézegette, azt mondta nekem, hogy írjam meg az én életemet, főleg a gyerekkoromat, az őt nagyon érdekelte. Elkezdtem gondolkodni, mit is írhatnék, aztán végül, amikor nekifogtam, egymás után gördültek az események. A férjem nagyon élvezte és mulatott rajta. Büszke is volt a könyvre, arra, hogy én is nekifogtam írni. Kiválogattunk pár fényképet és így kialakult az első kötet anyaga. Aztán többen érdeklődtek, hogy mikor lesz folytatása a könyvnek. Mindenki várta, hogy valamit még írjak.  2011-ben megírtam nagyjából a második kötet anyagát, amelynek eredetileg Festeni hívtak Németországba volt a címe.  Szerkesztői javaslatra változtattam rajta” – mesélte a szerző.
Orbán János Dénes ezt kiegészítve elmondta: a könyv humorban, szellemes mondatokban, megjegyzésekben is bővelkedik, hiszen a kommunizmus sanyarú éveit nem is lehetett e nélkül átvészelni. „Egy idő után az ember csak nevetni tudott azon a tragikus bábjátékon, ami körülöttünk volt”.  Az est vendége erről így beszélt: „A könyvet még a férjem életében írtam, akkor még megvolt a jókedvem. Miután ő elment, az epilógust írtam csak hozzá, ami az ő betegségéről és búcsújáról szól. Utólag csak egy kicsit átrendeztem a szöveget, tulajdonképpen, hogy lekössem magam, foglalkozzak valamivel, hogy ne búsuljak.”
A beszélgetés ezután a meghívott képzőművészeti munkásságára, a kortárs festészettel kapcsolatos meglátásaira is kitért.  Fodor Nagy Éva elmondta: saját örömére fest, és lelki fejlődésének fontos része volt, hogy szép, esztétikus dolgokat alkosson, mert csak ez boldogítja igazán az ember lelkét. „Sosem mentem a divat után. Furcsállom azt, hogy az emberek öltözködésben, frizurában mennyire követik a divatot, akkor is, ha ezzel rettenetesen elcsúfítják magukat. Én ennek sosem voltam a híve. Így a festészetben is azt tartottam és azt tartom, hogy a legcsodálatosabb művész a természet, és azt nem lemásolni kell, hanem azt felhasználva kell az ember a gondolatait, az érzéseit művészi formába öltse. Mindig hálát adok, amikor csodálatos tájat, növényeket, fákat látok, hiszen az táplálja az embert lelkileg”.
Ezzel kapcsolatban OJD megjegyezte: a modernizmus azért szükséges, hogy az ember kiélje a lázadásait és utána eljusson végül a klasszicizmushoz. A világkultúra évezredei azt bizonyítják, hogy mindig is a klasszikus vonal marad fönn elsősorban, és bárki bármit mond erről a bizonyos digitális jövőről, most sem lesz ez másképp. Orbán szerint a sokat emlegetett irodalom halála sem fog bekövetkezni, szerinte ugyanis a literatúra legfeljebb csak átalakul.

Az esten Zongor Réka színművészetis hallgató tolmácsolásában több részletet megismerhettünk a kötetből, többek között az epilógust is, amelynek hatására többen el is sírták magukat.

                                        Varga Melinda