HELYSZÍNI

A kolozsvári Almásy László Kultúrtörténeti Kör legutóbbi vendége, Felméri Cecília filmrendező művészi alteregóiról, irodalom és film viszonyáról, a bábjátszásról és fontosabb alkotásairól beszélt a Bulgakov Irodalmi Kávézóban.

A markáns nőiség rendezője

A szélesebb közönség valamiért most távol maradt a rendezvénytől, a legutóbbi Almásy Körön az erdélyi filmszakma képviselői, illetve Felméri Cecília közeli ismerősei vettek részt.
Elsőként Boros Lóránd az estek szervezője ismertette röviden Felméri filmes múltját. Megtudhattuk, hogy a fiatal művész jogot tanult, de sosem dolgozott ebben a szakmában. A kétezres évek elején a kolozsvári Puck Bábszínház színészeként próbálta megvalósítani művészi elképzeléseit, majd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fotó, film, média szakos hallgatójaként sajátította el a filmkészítés fortélyait. Eddigi legismertebb alkotásai a Kakukk, Végtelen percek, Boldogságpasztilla és a Mátyás, Mátyás, illetve a legutóbbi, Speranţa la vânzare (Eladó remények) című román nyelvű dokumentumfilm.

Bábos tapasztalataira építve kezdetben animációs filmeket készített, majd következtek a kisjátékfilmek. Több elismerést, díjat kapott, Kakukk című filmje elnyerte a diákzsűri legígéretesebb tehetségnek járó díját a 2008-as a Magyar Filmszemlén. Rendezéseit többször jelölték a legrangosabb romániai filmes kitüntetésre, a Gopo-díjra. Munkáit a külföldi publikum és filmes szakma is megismerhette a különböző nemzetközi filmfesztiválokon.  A fiatal rendező elmondta, hogy a bábszínészi munkát kezdetben nagyon szerette, de később már nem volt intellektuális kihívás számára, hogy csupán végre kell hajtania mások utasításait. „Amikor felvételiztem a Sapientia fotó, film, média szakára, leginkább a média keltette fel az érdeklődésemet, eszembe sem jutott, hogy filmrendező legyek” – emlékezett vissza, a Kakukk sikere után viszont már úgy érezte, ez a neki való pálya.
Az esten a Boldogságpasztilla, a Mátyás, Mátyás és a bukaresti örömlányok sorsát bemutató Eladó remények részleteiből vetítettek, majd a beszélgetés a filmek nőszereplőire, a rendező női alteregóira tért ki. Ennek kapcsán Boros Lóránd viccesen megjegyezte, hogy a Végtelen percek, amely szerinte Felméri Cecília legsikerültebb filmje, nagyon hitelesen ábrázolja, mennyire lelketlen tud lenni időnként a nő, illetve egy kis mágikus jelleg is van benne, hiszen kártyajóslással jövendölik meg az egyik férfi halálát. A meghívott filmjeiben a női szereplők sokkal kimunkáltabbak, mint egy férfi rendező hasonló alkotásában – állapította meg Lakatos Róbert rendező, és ezt Gábor Lajos filmszínész is megerősítette. Bálint Arthur rendező szerint a legszimpatikusabb a női rendezésekben, hogy teljesen másképp közelítenek meg karaktereket, egy történetet, mint a férfiak. Persze minden művészben ott lakik a kettősség, a férfi és a női oldal, csak Felméri filmjeiben markánsabban jelenik meg a nőiség. A meghívott azt mondta, hogy ezt nem tudatosan emelte ki eddigi munkáiban. A férfi szereplők megformálása nem okoz neki különösebb gondot, most épp egy olyan alkotáson dolgozik, amelyben a főhős férfi.
A Végtelen percek alapötletét Szántai János Az élet című novellája adta. Az irodalmi mű hangulatát próbálták vászonra vinni, a történetben szükség volt némi változtatásra is. Ami egy novellában vagy egy regényben jól működik, nem biztos, hogy a filmben is ugyanúgy érvényesül, ezért szükség van egy keménykezű rendezőre, aki ezt átdolgozza valamiképp – vélekedtek ezzel kapcsolatban a jelenlévők. Felméri a közeljövőben is szívesen dolgozna irodalmi művekből, nagyon örül, ha olyan írással találkozik, amelyik megihleti: „Sokkal könnyebb, hogyha van egy kiindulási pont, amelyhez viszonyulnom kell, mintha nekem kellene kitalálnom azt, hogy miről szóljon a film.”

                                        Varga Melinda