HELYSZÍNI

---

"Adventi zenés csillagnézés" címen zajlott Egerben a Varázstorony Planetárium és az ArTér Akciócsoport programsorozata decemberben, melynek során versek által és tudományosan is közelebb kerülhettünk a csillagokhoz.

 

 

 

 

 

 

Egri csillagászat

 

A rendezvénysorozat záróelőadásán „Költészet és csillagászat" címmel tartott előadást Dr. Ujfaludi László, az Esterházy Károly Főiskola fizika tanszékének tanára, tudomány és művészet különleges ötvözeteként. Hiszen „a költészet és a csillagászat kapcsolata egy különleges, csodálatos viszony.” Az előadást még színesebbé tette a planetárium által elénk varázsolt csillagos égbolt.

Az est első részének Ének a csillagos égről címet adta az előadó, Tóth Árpád Lélektől-lélekig című versével kezdve a különleges viszony bemutatását. Kiemelte, hogy Tóth Árpád verse milyen pontosan adja vissza a spektroszkóp működési elvét, s a fizika nyelvén ugyanazt mondhatjuk el, mint a költő:

„Billió mérföldekről jött e fény, 

Jött a jeges, fekete és kopár 

Terek sötétjén lankadatlanul, 

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

 

Tanultam én, hogy általszűrve a 

Tudósok finom kristályműszerén, 

Bús földünkkel s bús testemmel rokon 

Elemekről ad hírt az égi fény.”

(Tóth Árpád: Lélektől-lélekig, részlet)

Ujfaludi különösen erre a két versszakra hívta fel a figyelmünket, rövid tudományos kitérővel arról, hogy valóban sok ezer évbe telhet, míg egy csillag fénye hozzánk elér, s ugyanazok az elemek alkotják a világmindenséget, a csillagokat és az embereket is, legalábbis ami az anyagi valónkra vonatkozik.

Ezután Petőfi  A négyökrös szekér című verse kapcsán elmélkedhettünk arról, hogy melyik csillagot választhatta a költő és kedvese.

„A társaságban én is ott valék,

S valék szomszédja éppen Erzsikének,

A társaságnak többi tagjai

Beszélgetének s énekelgetének.

Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:

„Ne válasszunk magunknak csillagot?”

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

„Ne válasszunk magunknak csillagot?”

Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,

„A csillag vissza fog vezetni majd

A múlt időknek boldog emlékéhez,

Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”

S választottunk magunknak csillagot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.”

(Petőfi Sándor: A négyökrös szekér – részlet)

Megnézhettük az északi égbolt csillagait, ahogy Petőfiék láthatták azon a kora őszi estén. Érdekes, itt is milyen pontosan fogalmazott a költő azzal kapcsolatban, hogy a múltba tekinthetünk a csillagokon keresztül, hiszen sok csillagnak a fénye nagyon régen indult el felénk. Játszottunk azzal, hogy milyen távoli múltba tekinthetett volna vissza a költő, ha például a Sas Altair csillagképet, vagy a sarkcsillagot választja.

Ezt követően az Ének a naprendszerről című előadásblokkban többek között egy Akkád naphimnuszt, Rostand Óda a naphoz, Babits Luna és Vajda János Az üstökös című költeményét hallgattuk meg. Wagner operarészlete, a Dal az Esthajnalcsillaghoz segített az éjszakai hangulat megteremtésében.

Szerte feketén

lapul a gyom

a fűz a kút fölött

búsul nagyon.

Gyászol a felhő

fehér ruhában:

a hold, a szemtelen,

hízik javában.

 

Gyom alól szól a

tücsökzene.

Este szép igazán

a jegenye,

nyújtózik égnek

de csak hiában –

a hold, a szemtelen,

nevet magában.

(Babits Mihály: Luna)

Miután Ujfaludi felolvasta a verseket, megnézhettük a Nap, a Hold, a Sarkcsillag modern tudományos eszközök rögzítette képeit, majd ahogy a képzőművészet ábrázolta őket. Érdekes volt látni, például, hogy a „Vénusz domborzatai” alatt mennyire mást ért egy fizikus vagy egy reneszánsz festőművész.

Az est zárórésze az „Ének az univerzumról" címet kapta. Ebben előbb Luceritus A természetről című, még a geocentrikus világképen alapuló művéből, ellenpárjaként pedig Giordano Bruno Párbeszéd a világok rokonságáról című, szépirodalmi igényességű tanulmányából hangzott el részlet, majd Tamkó Sirató és Juhász Ferenc egy-egy verse, illetve József Attila Betlehemi csillaga.

Utóbbi kapcsán megtudhattuk, hogy a betlehemi csillag, mely a három napkeleti bölcset vezette a Szent Családhoz, a Jupiter és a Szaturnusz bolygók ritka, különleges együttállásaként jelenhetett meg az égen.

A csillagok és a költemények pedig egyaránt olyan világok részei, ahol emberi mértékkel alig felfoghatóak a határok.

 

Csepcsányi Éva