Régmúlt történetek, filmszerű modernség

HELYSZÍNI

Lázár Ildikó Rejtőző kavicsok című kötetét mutatták be a MÚOSZ székházában. A szerző „saját kövecskéiből”, a régmúlt történeteiből építette fel a pergő ifjúsági regényt.

Régmúlt történetek,

filmszerű modernség

A „pulpituson” három gazdátlan székkel kerített dohányzóasztal, mellette Lázár Ildikó – egyedül, de nem magányosan, hiszen már a könyvbemutató előtt tarka kígyóként vár dedikálására a sor: gyerekek, szüleik… és az ő szüleik. Lassan csendesedik el a moraj, és helyét kellemesen bontogatott gitárakkordok veszik át – már mindenki ül, köztük Harle Tamás is. Észre sem venni az átmenetet, már csak a húrok zengnek, aztán az őket megszólaltató Béky Patrik hangszálai is.

A gitárszó után Kovács Nikoletta köszönti az egybegyűlteket, és különösen Lázár Ildikót, vagy írói nevén, ahogy a borítón angolszász formában szerepel: L. I. Lázárt. A könyv „néhány hete jelent csak meg, de máris ódákat zengnek róla. Olvasni például az interneten, hogy »áttörés a magyar ifjúsági irodalomban. Egy regény, amely a mély gondolatokat is könnyedén tálalja, hidat épít az ifjúság és a felnőtt korosztály között, és nem utolsósorban izgalmas, pörgős, vicces, fordulatos cselekménybe ágyazza a történetet.«” Az idézet történetesen Harle Tamás újságírótól származik, Lázár Ildikó munka- és tanártársától, aki a szerzőt a Móra Kiadóba irányította a kézirattal, ezen az estén pedig ő halmozza el kérdéseivel. Mindenekelőtt a karakterek születéséről faggatja. Ki volt az első figura, kikből és hogyan sarjadt, és mennyiben fedezni fel egyik-másik hősben önmagát vagy azokat, akik meghatározó szerepet töltöttek és töltenek be életében?

Lázár Ildikó maga is üdvözli a közel száz jelenlévőt: „Nagyon boldog vagyok, hogy itt vagytok, örülök, hogy nem vagytok betegek” – utal a múlt heti, hasonló okból elmaradt bemutatóra, majd hosszan mesél a regény keletkezéséről. „Hogy születik egy ilyen regény? Régóta fogalmazódott bennem, hogy vannak olyan tanítások, amelyek a szüleimtől erednek, és olyan jó lenne ezeket átadni, de nem szájbarágósan, nem papolósan. Az élet utamba sodort egy filmes forgatásnál négy csodálatos fiatalt, és ők mutatták nekem a lámpást. Meséltem nekik ezekről a dolgokról, és ahogy belemelegedtünk, észrevettem, hogy egyre jobban fülelnek – és akkor rájöttem, hogy ifjúsági regénybe kell ezeket a régi történeteket ágyazni. És minden reakció arra utal, hogy valamit tényleg eltaláltam; remélem, nincs annyi hazug ember, ahány dicséretet eddig kaptam.”

Az egyik ilyen dicséret a könyv filmszerűségét méltatja. Ahogy Harle megjegyzi: „Igazi pörgős, klassz forgatókönyv – szerintem, ha úgy alakul, ez filmnek is kasszasiker lesz”. Ezt az állítást Merényi Ágnes, a kiadó főszerkesztője is megerősíti: „Első olvasatra láttam, hogy együtt van a friss nyelv, a friss hang, a friss gondolkodás, nemcsak a történetben, de a humorban is; együtt van mindaz, amire biztos vevő egy ifjú olvasó. Ez egy igazi modern regény, nem egy poros, régi mű”. És bár – ecseteli a főszerkesztő – a Rejtőző kavicsok kiadása is sokáig elhúzódott, sőt, az ifjúsági regény mostohagyerek a könyvpiacon, „arról nem volt vita, hogy ennek a könyvnek meg kell jelennie”.

Lázár a filmszerűséggel kapcsolatban meséli el, amit Szabó Magda mondott neki egyszer: „»Kisanyám, figyelj oda, éljenek a betűid! Soha nem tudod megeleveníteni őket, hogyha nem mozognak.« Nem értettem – tette hozzá az írónő –, de amikor jöttek a visszajelzések, hogy »ez film«, ez film«, fölnéztem az égre, és azt mondtam: »Köszönöm, Magda, most értettem meg!«.”

Talán ez könnyítette meg Vészabó Noémi festőnő dolgát, aki a kötet borítóját tervezte és a következőkképp nyilatkozik a munkáról. „Egy ilyen folyamat elmondhatatlan: fogom a ceruzát, és valaki vezeti a kezem. De hogy mi volt a különös épp ebben a vállalásban? Én mindig régész akartam lenni, és ez a regény megtanított, hogy ne a földből akarjam kiásni a kincseket, hanem a lélekben találjam meg azokat. Ildikó új időszámítást hozott az életembe. Azóta nem azt tanítom a gyerekeimnek, hogy kősziklák legyenek, hanem azt, hogy kavicsok legyenek valakinek a szívében.”

Felszólalnak még barátok, ismerősök, Lázár Ildikó megköszöni mindenki támogatását és segítségét, majd az estnek keretet adva folytatódik a dedikálás, és újra megpendülnek a gitár húrjai. A jelenlévőkben pedig egy kellemes este rezeg tovább.

(Fotó: www.veszabonoemi.hu)

Bujáki Márton

Leadfotó: www.minelli.hu 

Kapcsolódó anyag: Az eseményről készült videófelvétel