HELYSZÍNI

Farkas Wellmann Endre Lucius Domitius, avagy az európai történelem egyik negatív démona, Néró császár bőrébe bújik, Szőcs Géza pedig a félig olasz, félig magyar asztrofizikus, agykutató Carbonaro neve alatt mesél a magyar kultúra közismert személyiségeiről. Mindebbe és még számos irodalmi ínyencségbe kóstolhattunk bele a hétvégén, a kolozsvári Bulgakov Kávézóban tartott kettős könyvbemutatón.

Titokzatos látogatók
a Bulgakovban

Ritka az olyan könyvbemutató, amely csaknem egyórás késéssel kezdődik, és a közönség zöme mégsem néz más esti szórakozás után, hanem türelmesen kivárja, amíg a szerzők elfoglalják helyüket a meghívottak asztalánál. Szervezési vagy egyéb gondok miatt sokat kellett várnunk Farkas Wellmann Endre L. D. hagyatéka, illetve Szőcs Géza Carbonaro éjszakái című könyve bemutatójának kezdetére, de nem bántuk meg, hiszen igazi irodalmi ínyencségeket „fogyaszthattunk” a Bulgakov Kávézó és az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy estjén.
A kolozsvári rendezvényt megelőzően a marosvásárhelyi Bulgakovban is találkozhattak az olvasók Farkas Wellmannal  és Szőccsel, és ez alkalommal nyitották meg a kávéház új termeit, amelyek a közeljövőben otthont adnak hasonló jeles irodalmi, művészeti eseményeknek.

Ha Nérót hagyták volna verset írni…

Elsőként Farkas Wellmann Endrétől tudtuk meg, hogy legújabb kötetében miért bújik Lucius Domitius, avagy a hírhedt Nero császár bőrébe, mi is a célja ezekkel az – ahogy Szőcs Géza utalt rá – elképzelt monológokkal, eszmefuttatásokkal. Nem pszichológiai értelemben kell interpretálni L. D. tudatvilágát, hiszen a szerző nem rekonstruálni szerette volna Néró gondolatvilágát, elég visszatetsző feladat lett volna  a valóságos császár lelkébe belebújni – hangsúlyozta a kötet kapcsán Szőcs.
„Néró nem téma, nem álarc, hanem életérzés, és úgy vélem, világlátása – ha nevezhetjük így – alternatív modellt kínált fel, sőt, lehetőséget Európa számára egy olyan kultúra létrejöttéhez, amely nem az egyház, vagy inkább a kereszténység sok esetben álságosan működő szeretet-elvű, megbocsátáson és a megváltás langyos és kényelmes reménységét hirdető doktrínáin alapszik. Arra gondolok, ha Néró jobb menedzsmenttel használja ki saját korát, a Krisztus halálát követő suspense-t, hogy nézne ki a mai Európa? Ha Krisztus helyett nem Pál apostol győz, ha néhány évvel hamarabb következik be az az eseménysorozat, amelynek Pál áldozatává vált, ha a szeretet elméletének hazug és álságos tanai nem épülnek egyházzá és nem válnak dogmatikai kérdéssé, valószínűleg soha nem tudott volna hatékony teret nyerni a liberalizmus sem, amely hamarosan – vélhetően végérvényesen – megfojtja az európai társadalmakat. Mi lett volna, ha Istent hagyjuk munkálni a Földön?" – idézte a szerző kötete fülszövegét. Farkas Wellmann arra volt kíváncsi, hogyan működött volna Néró, ha nem avatkoznak bele az életébe, nem erőltetik rá a császárságot, hiszen ő sosem vágyott erre. Inkább költői, mintsem politikai ambíciói voltak.  
Nemcsak a saját történetében, hanem másokéban is számtalanszor fölismerte, hogy hová vezethet az, amikor az embereket megfosztják életútjuk, személyiségük fejlődésétől. Ha Nérót békén hagyták volna, ha nem is túl jó, de közepes költő lehetett volna belőle, és akkor nem kellett volna felvállalnia mindazt, ami a császársággal jár, így meg sem fordulnak azok a dolgok a fejében, ami miatt ő most annak látszik, ami – magyarázta a szerző.
A verseskötetben két narratív szál követhető végig, a császárság előtti és a császár Néróé. Mindkettőt teljesen huszonegyedik századi életérzéssel jelenítik meg a versek. Farkas Wellmann új könyve taglalja Pál apostol szeretet-fogalmát is, amellyel szerinte sikerült egész Európát tönkretenni. Ezzel a fogalommal találkozunk legelőször kisgyerekkorunkban, és ez az, amelynek valódi jelentéséhez – véli a költő – tulajdonképpen soha nem fogunk eljutni. A sokak számára bizonyára vérlázító gondolatokat boncolgató kötetből a szerző többek között a Prológus helyett, Szervusz, Európa!,  A menekülő monológ és a Morfondír a folyóparton című költeményeket olvasta föl.

Egy magyar Ezeregyéjszaka

– ez az alcíme Szőcs Géza kötetének, a Carbonaro éjszakáinak. A könyvbemutatóra érkezők közül kevesen tudták, ki az a titokzatos Carbonaro, ugyanis a könyv tulajdonképpen álnéven jelent meg idén, az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában. A kötet borítóján szereplő figura viszont kísértetiesen hasonlít Szőcs Gézára, s ezért, no meg a költő jelenléte miatt is nem volt nehéz kitalálni, ki bújik meg az alteregó mögött.

Carbonaróról, a költői alteregóról tudni kell, hogy 1962. február 4-én született Burgenlandban. Családja félig olasz, félig magyar (oly módon, hogy anyja és apja is félig magyar és félig olasz, mindkét család Dél-Tirolból származik). Szülei kereskedelmi utazók voltak. Asztrofizikus, a világegyetemet az emberi elme szerkezete alapján kívánja megérteni. Csodabogárnak tartják, tollal és tintával ír, nincs e-mail címe, bankkártyája, mobiltelefonja. Igen ritkán publikál, írásai kéziratban terjednek hívei körében. Magyarul eddig csak a Napút című folyóirat hozta írását.
A költő, volt kulturális államtitkár nehezményezte, hogy a kolozsvári sajtó nem igazán vett tudomást előző, Marchini és Dsida Jenő című kötetéről sem, ezért gondolkodott azon, hogy mutasson-e be a Kincses Városban új könyvet. Mint mondta, nem a sértődöttség, inkább a bosszúság beszél belőle, mert a korábbi és a jelen kötet rengeteg érdekes adalékkal szolgál Kolozsvárról is. A történelmet mindkét könyv olyan valóságként éli meg, amelynek tanulságai, értékei, dinamikája, tudattartalmai átszülethetnek a mába – hangsúlyozta.
Bethlen Gábor, Mikes Kelemen, Bródy Sándor, Hunyadi Sándor, Dsida Jenő, Kuncz Aladár, Örkény István alakja mellett számos történelmi személyiség elevenedik meg egy-egy történet, feljegyzés által. Carbonaro éjszakái fel-felvillantják Faludy György alakját is, például amikor a költőfejedelem hazamegy Recskről, felkeresi a feleségét és beszélgetnek. A kötet a magyar történelem szabadságról, identitásról szóló narratíváinak láncolata. Bethlen Gáborral indít és egy Örkény Istvánhoz fűződő történettel zárul, sajátos ívet rajzolva meg.
A szerző az esten felolvasta azt a részletet, amely a II. Rákóczi Ferenc kíséretében Isztambulból Rodostó felé hajózó Mikes Kelement eleveníti meg. A fejdelem íródeákja lemegy a gályarabok közé, ahol a magyar rabok elmondják neki, hogy már nem is akarnak megszökni, mert a hajón enni adnak nekik. „Különleges válogatása felettébb izgalmas és élvezetes olvasmány annak – legyen magyar vagy nem magyar –, aki érteni szeretné a történelmünket mozgató erőket. Ezek az erők bennünk laknak, s felemelő vagy éppen lehangoló, humoros vagy érzelmes, pajzán vagy komor történetekben öltenek formát, amelyek aztán nemzetünk sorsának vagy lelkületének legtöbbször rejtve maradó zugaiba engednek bepillantást, szabadságról és szabadságvágyról, zenei darabokról, diadalokról és virtuskodásról, könnyelműségről, hősiességről és kicsinyességről, csodákról és szerelemről regélve” – olvasható a kötet ismertetőjében.
Szőcs készülő könyvének kéziratából is fölolvasott egy szemelvényt, amely egy Sziveri Jánossal halála előtt készült beszélgetésből idézett fel izgalmas momentumokat, kapcsolódva Faludy Györgyhöz, József Attilához, az erdélyi költészethez és természetesen Kolozsvárhoz is.
A könyvbemutató végén a dedikálás sem maradt el, és az estet követő kötetlen beszélgetések is tartogattak még izgalmas adalékokat Néróról, a kortárs líráról és Faludyról egyaránt.
                                        

Varga Melinda