Trendi trubadúrok

HELYSZÍNI

A korábban Budapesti Őszi Fesztivál néven futott októberi rendezvénysorozat ezúttal a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében szervezte a programokat, amelyek között sok más mellett láttunk-hallgattunk fényírást és slampoetryt is.

Trendi trubadúrok

Fénnyel írók

A Jazzmaratonnal induló és további zenés- és kortárs tánc-előadásokkal folytatódó, majd a Kortárs Galériák Éjszakájával és színházi előadásokkal kibővülő programok sorába a slamköltészettel lépett be az irodalom: október 7-én rendezték a Trafóban az I. Országos Slam Poetry Bajnokságot, Mavrák Katalin Hugee és Németh Péter Zeek moderált. A „hagyományosabb” irodalmi esteket kedvelők a Thália Színházban nézhették és hallgathatták meg a Magyar Írószövetség Versek szódával című beszélgetéssorozatában Kiss Judit Ágnest és Végh Attilát.

Mi két „lazább”, kevésbé színházi körülményekre építő programon néztünk körül. A Fiatal Írók Szövetsége az Erzsébet téren álló sátorban rendezte Fényírás programját, melynek címe önmagáért beszélt: a látványelemekkel és zenével kiegészített felolvasás egyszerre hat két érzékszervünkre is, hatványozva a gondolatserkentő hatást. A falakon és a plafonon váltakozó fények és feliratok, kiegészítve a kivetítőn futtatott képsorokkal, a jazzes-elektronikus hangkavalkáddal, s hozzá a lírai vagy prózai sorok egyfajta „transzállapotba” ringatják a nézőt-hallgatót, amitől mámorossá válik a költészet befogadása – jól alkalmazható az irodalomra amúgy nem kihegyezett fülek „megfertőzésére”.

Falvai Mátyás olvas a vetített sorok között 

A FISZ-nek egyébként is érdeme a közönség megszólítása és becsalogatása az irodalom köreibe a külsőbb elektronhéjakról, amelyek közönsége más, fiatalos műfajokon keresztül fogékony lehet a költészetre-prózára is. A Budapest Café programsorozatában Bajtai András, Falvai Mátyás, Szöllőssy Balázs és Ughy Szabina olvasták műveiket, illetve részleteket azokból. (Az eredetileg meghirdetett programban még Térey János szerepelt, őt „helyettesítette” Bajtai András.)

Ughy Szabina

Miután bolyongtunk egy darabig az Erzsébet téren, rátalálva a „bozótos” sötétjében a Café Budapest Bár sátrára, Falvai Mátyás felolvasására sikerült betoppannunk. A novellarészletekhez Prókay Ádám (Budapest Rebel) vetítette a fényinstallációkat, melyeket a képi elemeken kívül a felolvasott művek idézeteiből állított össze; így vett körül bennünket minden irányból a szöveg. A hangzásról DJ Rozsda gondoskodott, mely hol feleselve a sorokkal, hol alásegítve azoknak, hol csendesen a háttérben maradva megadta a szövegek ritmusát és hangulatát.

Bajtai András

Szöllősy Balázs némely verse tökéletes harmóniában működött a zenével, az ember lába önkéntelenül megmozdult a ritmusra, így például az Uruguayban nincsen semmi baj soraira. De a költő többi versében is zsongítóan ötvözte az egzotikumot az „itt és a most” dilemmáival. Bajtai András verseiben a szerelem témájára fókuszált, vissza-visszakanyarodva a veled vagy nélküled kínzó létállapotának leírásaihoz, így például A sötét útitársban, vagy A húsevő felemelkedésében. Ughy Szabina expresszív képekben idézett meg nagy távolságokat, legyen az belső vagy külső, így például az emlékezetes Névtelen part című versében. Falvai Mátyás novellarészleteiben a Gépindákból megismert közeg és hang kelt életre, mely éppen olyan jól szólalt meg a zene- és látványfoszlányokkal együttműködve, mint a versek.

Pion és Simon, Süveg és szöveg

A sötétbe vetített fényekkel és felolvasásokkal kellőképp feltöltődve vártuk ki a hét, s egyben a fesztivál végét, melyen az irodalmi programok záróakkordjaként megrendezték a slammerek bajnokságán győztes versenyzők szólóestjeit a Púderben és Szatyor Bárban. A záróest főszereplője Pion István volt, a bajnokság harmadik helyezettje, aki természetesen hívott vendégeket is. Nem beszélve az Amoeba zenekarról, akik az elrappelt költészethez immár elválaszthatatlanul hozzákapcsolt zenét szolgáltatták.

A háttérből az Amoeba adta a dallamot, Pion István felolvasott

A három éve idehaza még újdonságként szárba szökkenő költészeti műfaj mára rohamosan és örvendetesen elterjedt, egyre népszerűbbek a „szájaló” poéták, a trendi trubadúrok, a keményen odamondós, vagy épp sokszoros áttételekkel, rejtett allúziókkal teli, ritmusra elskandált versek. A Szatyor galériájára alig lehetett felférni, akkora volt az érdeklődés, és az est főszereplőjének nem kellett sokáig felolvasnia ahhoz, hogy megállapítsuk: a műfajt egy-két év alatt elképesztő tökélyre fejlesztették a művelői.

Pion Istvánt hallgatva – akinek sem előadói, sem költői profizmusához, rutinjához nem fér kétség – megjegyzendő, a slampoetryt nem is félszeg, introvertált, „Arany János-típusú” költőknek találták ki; a slamhez nagy arc kell, hang, kiállás, önbizalom, karizma – azon is eltöprengtünk: vajon hol kezdődik a slam és hol ér véget a hagyományos líra, hol kapaszkodnak össze és hol válnak el útjaik. Pion egyszerre merít a jazzből, a rapből, az epikus költészetből és a színtiszta lírából, tud „alanyi költő” lenni, és ha kell, odateszi keményen a tárgyiasságot. Űzi zenére és zene nélkül, már-már mondókaszerű, keményen megtartott ritmusra, vagy csak nyugodtan, szabadon folyatva a mondatokat, amelyek szétáradnak a zenével a vénákban.

Rapduett: Simon Márton és Pion István

Pion István felolvasásán olyan tökéletes volt az összhang az Amoeba tagjaival is, mintha évek óta együtt turnéznának; Sabák Péter énekes-gitáros, a dobokat kezelő Boros Levente, és a másik gitárt pengető Sági Viktor valószínűleg sokszor lesznek még kísérői a slammereknek. A „meglepetésvendégek” a slammerbajnokság második és első helyezettjei voltak: Simon Márton és Süveg Márk Said. Simon Márton „hagyományos” költőből lépett elő szinte néhány hónap alatt vezető slammerré, míg Süveg Márk a Závada Péterrel közösen sikerre vitt Akkezdet Phiai zenekarból vált ismertté.

Süveg Márk Said

A Szatyorban ezúttal Pion és Simon (István egyébként némely versében maga is eljátszott a nevével) egy „duettet” adtak elő, már-már dallá formálva a Meg nem történt című verset, hol együtt, hol felváltva skandálva a sorokat. Süveg Márk Said – aki utánozhatatlanul egyedi megtestesítője a sapkás rapper-költőnek, az élet sötétebb bugyrait is ismerő „arcok” szóvivőjének, aki sorai által úgy lesz a megváltó, hogy esze ágában sincs annak lenni, egyszóval vérbeli slampoéta – a Miért ki vagy te című verset adta elő. A párbeszédbe a közönséget is bevonta: kézfeltartására a hallgatóságnak kellett bekiabálnia a címben feltett kérdést – erre válaszolt versével Said. És hogy ki ő, vagy kik ők? Ahogy Simon Márton mondja: „Mert én a slam vagyok, a szájalás hagyománya, / ugyanis a rap-képtelen költő, / mint a röpképtelen költöző madár, olyan. / És csak játszom ugyan, de ti azért vegyetek komolyan.”

Szöveg és fotók: Laik Eszter

Kapcsolódó anyag: Slamezgetés Szegeden - videó