Szóra bírt vajdasági kritikusok

HELYSZÍNI

A Mi fán terem egy FIloSz? Olvass be! című programsorozat a Vajdaságban hiányzó kritikai beszélgetéseket próbálja pótolni. Első alkalommal Falvai Mátyás Gépindák című kötetének szálait bogozták ki a megszólalók.

Szóra bírt vajdasági kritikusok

Falvai Mátyás Gépindák című (Márai-listán szereplő, a 2010-es Ünnepi Könyvhétre a FISZ Hortus Conclusus sorozatában megjelent) elbeszéléskötetének megvitatásával kezdődött 2012. október 16-án az Újvidéki Művészklubban a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) Mi fán terem egy FIloSz? című, négy részes kritikai beszélgetéssorozata. Úttörő kezdeményezésről van szó, ugyanis a hatvanas években a Symposionban feltűnt, erőteljes kritikus- generációnak az elmúlt húsz évben nem akadtak követői, a kritikai beszélgetéssorozatok gyakorlata nem honosodott meg a Vajdaságban.

Berényi Emőkének, az írószervezet vajdasági koordinátorának erős felvetéseket tartalmazó vezetésével beszélgetett az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének két hallgatója, a harmadéves Penovácz Sára, és a másodéves Lábadi Lénárd, valamint Patócs László tanársegéd.

Beszélgetők egy lyukas tükör előtt (Patócs László, Lábadi Lénárd, Berényi Emőke és Penovácz Sára)

Szöveggyártó-erőművek, emlék-indák? – hangzott el a provokatív felvetés a beszélgetés elején. A címválasztás miértjére való rákérdezésnél már felvetődött az anekdotikus szövegkezelés, amely akár Závada Pál vagy éppen Gárdonyi Géza prózájával is kapcsolatba hozható. Majd élet is irodalom egymásba fonódó kulcsszavai kerültek elő: kilátástalanság, allegorikusság, ingázás-indázás egy iparvárosban és a vegyes urbánus közösség egykori maradványai: svábok, tótok… Talán még Mikszáth A jó palócok és a Tót atyafiak című művével is párhuzamba hozhatók a novellák, állapították meg a beszélgetők. Falvainak a szocializmus korába révedő mesélőjéhez hasonlóan a dzsentrivilág is kiművelt anekdotakinccsel rendelkezett.

A társadalomkritikai attitűdöt egyik beszélgető sem érezte alapvetően jellemzőnek, inkább a referenciális olvasatokat tartották izgalmasnak.  Hiszen a „hol vagy te a novellákban?” kérdésre Falvai egy interjúban így válaszolt: „Mindenhol és sehol. Magánügyből igyekszem közügyet csinálni. Az összes karaktert a magam és a körülöttem élő emberek pozitív és negatív tulajdonságai alapján formáltam, mégsem azonosulok egyikükkel sem, nem ülnék le sörözni egyikükkel sem.”

A Gépindák vajdasági kontextusban

A könyv kolofonjában figyelmeztetés olvasható: „A kötetben szereplő személyek és események kivétel nélkül az írói fikció szülöttei”. Erre mégis rácáfolnak bizonyos (szándékosnak vélt) elszólások a kötetből. Például a helyszínül választott, kitalált település, Bánánd helyett a Présház című elbeszélés egyik mondatában Bánhida, „a cementből és izzadtságból épített” Tatabánya közelében fekvő ipari település szerepel, ami nem mellesleg a szerző nagyszüleinek az otthona is. Penovácz Sára szerint ezek a cselesen elrejtett hivatkozási pontok igenis segítik a szöveg befogadását. Az olvasót viszont esetleg zavarhatja, hogy az elbeszélő gyermeki nézőpontból láttatja a hatvanas éveket, de történetmondásának ideje a kilencvenes évek vége, a kétezres évek eleje.

Gépzaj és zeneiség, újabb fontos kulcsszavak a beszélgetésből. Több novellában is szerepel a zenei kifejezés, az ostinato (egy téma folyamatos ismétlése más ellenponttal). Falvai első kötetét idézte meg ez a megközelítés, hiszen az Allegro Barbaro című, két novellát és egy kisregényt tartalmazó 2006-os kiadvány különböző, (klasszikus) zenére épülő szövegformációkkal van tele. A Gépindák pedig ehhez képest gépzene…

A beszélgetés egyik kritikus pontja

Lábadi Lénárd a Gépindák tragikomikus szituációit (például négyes találatuk van a lottón, de elfelejtették befizetni a nyerő a szelvényt) a Tar Sándor-i groteszkhez hasonlította. A nyelvezetet ugyanakkor a barokkos körmondatokhoz érzi közel. Ilyen díszes halmozás a dobolás leírása is: „nem ám ilyen elszállós, fingi-lingi, maszatolós, agyoncinezett smúzolással, hanem keményen és swingesen, úgy tömte alánk”. A beszélgetők egyetértettek abban, hogy a szövegszerűségre törekvő írásokkal szemben izgalmas egy történetközpontú könyvet olvasni. Noha Patócs számára a tízesre osztályozható könyv még mindig a Harmonia Caelestis, Penovácz Sára úgy vélekedett, Falvai néha ügyesebben ír, mint hatástörténeti előzményei: olykor jobban, mint Hrabal…

A beszélgetés legkritikusabb pontján tízes skálán osztályozták a beszélgetők a Gépindát. Az átlag 7,66 lett, ami százalékos arányra vetítve is igen szimpatikus eredmény. Végig az lehetett az érzése az egyébként népes, főleg bölcsészhallgatókból álló közönségnek, hogy a kritikusok egy kedves ismerősről beszélgetnek, akit szívesen mutatnak be másoknak is.

A közönség

Az Olvass be! alcímet kapó kritikai beszélgetések további témái Dunajcsik Mátyás és Nemes Z. Márió kötetei lesznek. A sorozat végén pedig a szerzők is bekapcsolódnak a párbeszédbe, és mindenki beolvashat majd mindenkinek.

Lennert (Móger) Tímea