Irodalmi Jelen

Karate és emancipáció – férfiválaszok Grecsótól és Murányitól

2012. október. 24. - 10:29

HELYSZÍNI

A Férfiválasz című irodalmi esten Grecsó Krisztián és Murányi Sándor Olivér cserélt eszmét nőkről és irodalomról – saját tapasztalataik alapján is. A végén együtt ropták...

Karate és emancipáció

– férfiválaszok

Grecsótól és Murányitól

A budapesti Márton Áron Szakkollégium dísztermében Noszlopi Botond könnyed, baráti hangnemben üdvözölte Grecsó Krisztiánt és Murányi Sándor Olivért, valamint Mészáros Sándort, a Szépírók Társaságának elnökét. A fiatal költő felelevenítette első találkozását az írókkal, és szólt néhány szót Grecsó köznapian egyszerű, mégis mély novelláiról, valamint Murányi heves érzelmeket kiváltó, Zordok, a székely szamuráj című regényéről.

Ezen az estén a két író többek között arról beszélgetett Mészáros Sándor moderációja mellett, hogy milyen létjogosultsága van a férfi, illetve női írók-költők közötti különbségtételnek. Grecsó viccesen megjegyezte, hogy általában elég „kan- és bakszagú” az irodalom, de itt és most, a pódiumon három férfi társaságában különösen. Ugyanakkor mindannyian egyetértettek abban, hogy tíz éve még messze nem volt ekkora emancipáció az irodalomban, mint napjainkban, és igenis kitűnő írókat találunk férfiak és nők között egyaránt.

Férfiak és válaszok: Mészáros, Grecsó, Murányi

Grecsó Krisztián az Élet és Irodalom szerkesztőjeként elmesélte, hogy naponta több száz írást kap, melyek legnagyobb részét nők írják és küldik be. Mondott egy másik példát is: két éven keresztül dolgozott vezető szerkesztőként a Nők Lapjánál, ahol azt tapasztalta, hogy bár rengeteg férfi olvassa a lapot, a nők sokkal jobban megszólíthatók. Ha például egy férfibetegségről szól is a cikk, akkor is a nők figyelnek fel rá és reagálnak, az urak átsiklanak fölötte. Grecsó szerint a legtöbb újság és tévéműsor is elsősorban a nőket szólítja meg. A magazinok közül „nekünk, férfiaknak marad a CKM, ami igazán színvonal aluli” – fogalmazott az író-szerkesztő. A nők olvasói többségével Mészáros Sándor is egyetértett, és a kortárs irodalomra is kiterjesztette a szociológiai megfigyelést, mivel azt is inkább a nők olvassák.

Murányi Sándor Olivér mosolyogva mesélte, hogy azért kritizálták, mert nem tudott azonosulni a regényében megszemélyesített női szereplővel. Erre csak annyit mondott, hogy: „Elnézést, ha nem tudok a női prózai szereplő bőrébe bújni. Nem születtem nőnek”. Meggyőződése, hogy az írók, költők között nem szabad különbséget tenni a nemek tekintetében.

Egy székely szamuráj

Az est folyamán a két író egy-egy művén keresztül mesélt magáról, az írói létről és annak nehézségeiről. Murányi Sándor nem mindennapi pályára készült az írást megelőzően. Világi vagy ferences pap szeretett volna lenni, de nem tudta eldönteni, hogy melyiket válassza. A világi jobban vonzotta a földi javak miatt és még egy csábító tényező volt számára: a nőket is mindig nagyon szerette. Ekkortájt épp szerelmes volt egy lányba, és két hétig őrlődött, hogy mit válaszoljon a ferencesektől kapott levélre. Miután rájött, hogy a szebbik nem nélkül nem élet az élet, két hét után fel is adta papi hivatását.

Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényéről beszélt, amely igen nagy sikert aratott az olvasóközönség körében. A családregény témáját egy korábbi írás adta meg: Grecsó egy magazin felkérésére írt egy tárcát, melyben egy családi történetet dolgozott fel. Kiindulási pontként egy 1941-ben a pannonhalmi apátság udvarán készült fotó szolgált, apja nagybátyjáról, aki papi ruhában látható a képen. Az író hitt benne, hogy mindez valós, de időközben kiderült, hogy ez a családtag soha nem volt pannonhalmi szerzetes. A megszületett regény tehát fikció lett, ám ahogy az író fogalmazott: „Nem érdekes, hogy igaz-e vagy sem. Az a fő, hogy hiteles legyen.”

Mellette elférünk

Bizonyos hagyományok, konvenciók szerint klasszikus, kerek történeteket várnánk az íróktól. Vajon „nem tudnak” ilyeneket írni? – tette fel a kérdést Mészáros Sándor. Grecsó annak érzékeltetésére, hogy ez néha milyen nehéz feladat, elmesélte, hogy a Katona József Színház megbízta őt Tersánszky Jenő egyik művének átírásával. A darabot „kettévágták”, és a második felét egy teljesen más irányba kellett folytatnia úgy, hogy a színpadkép ne változzon öt percenként, hiszen ez kivitelezhetetlen. De mégis élnie kellett a történetnek. Ez a színpadon sokkal nehezebben megoldható, mint a filmvásznon, ahol a technika mindent kiküszöböl.

Murányi Sándor arról beszélt, hogy az ő fejében harmincöt éves koráig meg sem fordult, hogy író legyen, ő inkább „szamurájkodott”. Amikor belekezdett műve megírásába, még abszolút nem látta át, hogy miként lesz ebből regény. A közepén kezdte, aztán „egyszer csak lett eleje meg vége”. „Vannak történeteim, ennyi az egész….” – mondta Murányi, és hozzátette, hogy szereti nyitva hagyni ezeknek a végét, és az olvasóra bízni a folytatást.

Az est közönsége

Elmaradhatatlan kérdésként felmerült a megélhetés problémája. Mészáros Sándor példának hozta Móricz Zsigmondot, aki rengeteg munkát elvállalt, nem derogált neki semmi, így jómódúan tudott élni. Neki is van olyan író barátja, folytatta Mészáros, aki a Barátok közt című sorozat dialógusait írja. Grecsó szerint az írásból nem lehet megélni, kell egy civil foglalkozás. Akadt olyan munkája is, amikor azt mondta: „Na, ne, ezt nem vállalhatom el!” De amint megtudta, hogy mennyit fizetnek érte, megírta kérés szerint. Hiszen pénzből élünk, a kényszer nagy úr. Murányinak – elmondása szerint – még nincs ilyen jellegű tapasztalata, nem kellett „rendelésre” írnia ez idáig. „A karate a mozdulat művészete, sokkal önzetlenebb, mint az írás” – nyilatkozta a sportról, amely hosszú évek óta kíséri életét. „Az a közös bennük, hogy mindkettőben csiszolni kell a tudást. Egyiket sem lehet tökéletesen csinálni még nyolcvan évesen sem.” Murányi, mint elmondta, őszintén kiadja magát írásaiban. Felelevenítette a romániai diktatúrát is, amelyről sok emléke van. Elmondása szerint nem csak benne élni volt nehéz, hanem az utána következendő időkben is.

Zárásképpen mindkét író felolvasott, Murányi Sándor Olivér a Zordok… egy pikánsabb részletét, Grecsó Krisztián pedig egy olyan szöveget, amely már nem kerülhetett be a könyvébe. Az irodalmi est után táncház várta a jelenlévőket.