A játék véres komolysága



HELYSZÍNI

Berka Attila és Székelyhidi Zsolt nem csak közös performanszaikból adtak ízelítőt, de meséltek avantgárd, „zsírsátános” és fantasys korszakukról is a Kossuth Klubban.

A játék véres komolysága

Fodor Tünde és Petőcz András a Spanyolnátha folyóirat két szerkesztőjével, Berka Attilával és Székelyhidi Zsolttal beszélgetett a Kossuth Klubban. Berka Attila először pár éve megjelent regényéből, a Lada Bélából olvasott fel részleteket, majd Székelyhidinek adta át a szót. Fodor Tünde arról kérdezte, hogy a művei, illetve zenészi és költő munkássága között van-e kohézió, vagy egymástól függetlenül, külön kis világokként értelmezi őket.

(Fotó: szegedilap.hu)

Székelyhidi elmondta, hogy nemrég lakástűz volt nála, melynek martalékává vált zenei műveinek jó része, s áldotta az internetet, ahol még e szerencsétlenség után is fellelhetőek zenéi. Költői, írói munkásságát sokszínűként jellemezte. A harmadik kötetéhez, az Ördöngőshöz képest az első nyolc-tíz éve jelent meg, így érthető, hogy azok még nagyon más művek. Majd miskolci éveire utalt, melyet az „avantgárd-szféra” bűvkörében töltött, s ebben az időben találkozott Vass Tiborral is, a Spanyolnátha főszerkesztőjével, akinek időközben munkatársa lett. Második, Zajtalanítás című kötetét szerencsés visszatérésnek értékelte a Parnasszus berkeiben, s ihletett alkotásoknak nevezte akkori költeményeit. Ezeket még a „Zsírsátán” művésznévvel írta. Olyan kettősséget élt meg akkoriban polgári foglalkozása és költői munkássága között, hogy szüksége volt a művésznévre – így született meg „Zsírsátán”, a kettős élet benne testet öltött arcaival. Harmadik kötete, a Jega Jade – Háború született című fantasy-regénye egy újabb alkotói korszakról tudósít. A könyv Zöllner Marcell rajzaival, zenei melléklettel jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Székelyhidi Zsolt beszélt új, várhatólag decemberre megjelenő kötetéről is, mely a Spanyolnátha-könyvek sorában fog megjelenni. Szervező elve az „űr” lesz, s az a vágy kap hangot benne, hogy a kiszakadást, a mindennapitól való eltávolodást és a perspektívaváltást járja körül. Jelen napjairól a szerző elárulta, hogy egyre kevésbé vonzza a zene, a zaj, a csönd felé fordul inkább.

Székelyhidi után ismét Berkához fordultak a moderátorok, és a Hosszúkávé, külön hideg tejjel című kisregénye keletkezéséről kérdezték. Kiderült, hogy tíz évvel ezelőtt kezdte el írni a művet, legalábbis akkor rakta le alapjait, életébe fokozatosan bevezetve a kávézás kultúráját, művészetét. Maga az írás négy évig tartott, és már az elején tudta, hogy egységes egészet szeretne kovácsolni a napló- és blogbejegyzésekre emlékeztető részekből. Berka úgy véli, az ember sokat hazudik magának a naplóiban, s nehéz kiiktatni a tudatból az olvasót, sőt még azt az attitűdöt is, hogy saját magát ne olvasóként szemlélje a művében.

(Fotó: irodalmijelen.hu)

Hárította tehát a feltevést, hogy a kisregénye napló lenne. A képek a legszemélyesebb vonatkozású elemei a kötetnek: a szerző törzshelyén készültek. A regényből felolvasott részlet ironikus hangvételű volt, a lét alapproblémáira irányította a figyelmet, filozófusok és írók évezredek óta közkedvelt kérdésére: mi a boldogság?

Petőcz András a „Berka–Székelyhidi-féle performanszok” indulására terelte a szót, arról érdeklődve, hogyan született e „műfaj”. A művészek elmondták, hogy 2007-ben, a József Attila Kör költészet napi rendezvényén szerepeltek először ilyen formában. Kifejtették, hogy a performanszok nem öncélúak, sőt, „rettenetesen, véresen komoly a mondanivalójuk”. Sokszor a hétköznapok abszurditására, visszásságaira kívánnak rámutatni. A közös munkák során egymást inspirálják, s nem mellékesen eljuttatják az irodalmat olyan rétegekhez is, amelyek így, a humor és a felfokozott hangulat légkörében fogékonyabbak arra. Az élet sokrétűségére világítanak rá, részben visszanyúlva az avantgárdhoz, részben előre mutatva új irányok felé.

Az est zárásaként eddigi performanszaikból adtak elő, mindegyikből pár perces részletet ragadva ki. Esőkabátok, konyhai edények, csörgők kerültek elő, olyan kántálható, dobolható ritmusok kíséretében, melyek megmaradnak az ember emlékezetében.

Csepcsányi Éva